Huszadik alkalommal köszönthetem önöket a Történelemtanárok Országos Konferenciáján. Konferenciáink története a rendszerváltás utáni időszak sajátos metszete.
Minden alkalommal egy-egy fontos témára irányítottuk a figyelmet. Rendszerint szokatlan módon közelítettünk a választott kérdéshez.
Témaválasztásunk ez alkalommal sem véletlen. Ez év első felében az Egyezzünk ki a múlttal! című műhelybeszélgetés-sorozatban jártuk körbe a magyar közgondolkodás számos mítoszát, legendáját. A programnak páratlan a sajtóvisszhangja, s jelentős a blogokon is az utóélete. A bejegyzések azt jelzik, hogy a huszadik század számos traumájánál és mítoszánál inkább foglalkoztatja az embereket a magyar őstörténet.
Mindannyiunknak fontos tudnia, honnan származik, hisz ez identitásunk alapja. Ezért is válik egyre fontosabbá az iskolákban a család- és helytörténet.
Már ötödik osztályban tanítjuk diákjainkat arra, hogy tegyenek különbséget a mondák, legendák és a történelmi tények között. Úgy tűnik, napjainkban az álomvilág és a valóság megkülönböztetése a korábbiaknál is fontosabbá vált.
A TTE portálján nemrég azt kérdeztük, olvasónk mit gondol a magyarok származásáról? Urali népekkel való rokonság: 44%, hun rokonság: 20%, török: 13%
Jelenlegi kérdésünk: tanítsuk-e a rovásírás jeleit történelemórán? A válaszadók mintegy harmada (32%) szerint ez fontos része a tananyagnak. Második helyen az „Ugyan” válasz áll 25%-kal.
Bár a minta nem reprezentatív, ezek a példák is jelzik a válaszadók megosztottságát. A válaszadók – és a konferencián részt vevők nagy száma is mutatja a téma iránti érdeklődést.
Hagyományunk, hogy velünk együtt diákjaink is részt tanácskozásunkon. Remélem, számukra is tanulságos lesz a közös gondolkodás.
Tanácskozásunk természetesen a tudományos kutatások, illetve a tudományos módszerekkel folytatott vita alapján áll. Bizonyos vagyok benne, hogy a különböző álláspontokat felvonultató tanácskozásunkat követően még világosabb képet alkothatunk magunk és diákjaink számára a magyar történelem e fontos kérdéséről.