A fenti címmel és „A történelemoktatás és a történetírás néhány kérdése a személyes emlékezet tükrében” alcímmel jelent meg Bartha Ákos és Szilágyi Zsolt tanulmánya a kecskeméti Forrás folyóirat július-augusztusi számában. A cikk felvillant abból valamit, hogy milyen lehetőségei vannak a TTE honlapján közzétett Családtörténeti és életútinterjúk sorozat felhasználásának, továbbgondolásának.

A cikk összegzése:

Írásunkban néhány debreceni interjú bevonásával az idegenség identitásképző szerepét, az imágó (ál)arckonstruáló jellegét, a Horthy-kori (paraszti) társadalomszerkezet kérdéseit, a rétegspecifikus Trianon-traumát és a még mindig aktuális tanyakérdést szándékoztunk új megvilágításba helyezni és némiképp (újra)értelmezni. A résztémák végén igyekeztünk valamiféle konklúziókat levonni – melyeket itt most nem ismétlünk meg –, hangsúlyozva, hogy a projekt kereteiből (is) adódóan ezek inkább a problémák újragondolására serkentő hipotézisek, mintsem már minden szempontból kidolgozott tudományos tézisek.

Célunk volt projektünk anyagát „összeolvasni” egyes megszólítható kurrens tudományos diskurzusokkal, jöjjenek azok a humán tudományok bármely (bekapcsolható) területéről. A szerzőknek az a meggyőződése ugyanis, hogy az oral history nyújtotta lehetőségek nemcsak egy korszak életmódtörténetének megismer(tet)ésében játszhatnak fontos szerepet (az ottani szerepvállalás természetszerűleg továbbra is evidens), de a társadalomtörténet égető strukturális kérdéseiben is közelebb vezethetnek a keretek újragondolásához.

Emellett az interjúk által – mint láthattuk – egyes fajsúlyos történeti, földrajzi polémiák (talán meglepőnek tűnő) ilyen irányú megközelítése, vagy épp az antropológiai, xenológiai és a traumára irányuló kutatások szövegelméleteinek a társadalomkutatásban való hasznosítása is új eredményekkel kecsegtethet.
Végül, azok az 5–10 perces kisfilmek (amelyekről bővebben nem esett szó) vagy a hanganyagok egyes fontosabbnak ítélt részleteinek lejátszásával – talán mondanunk sem kell – olyan vitahelyzetet lehet teremteni, egy-egy kérdést úgy lehet pozicionálni tanórán, hogy azzal mód nyílik az adott téma mélyebb kifejtésére, s legfőképpen annak közel sem tankönyvízű interpretálására. Ehhez persze nemcsak a diákok, hallgatók fogékonyságára, de a módszer alkalmazásában a tanárkollégák pozitív hozzáállására is szükség van.

A teljes tanulmány letöltése (pdf)