20 éve – Auschwitz hatvan év után

Megyei diákok: Pályázatot írtak, hogy találkozhassanak a borzalommal

Két megyénkben tanuló diák is ott lehetett abban a csoportban, amely a holokausztmegemlékezésekre Auschwitzba utazott. A győri Révai Miklós és a kapuvári Felsőbüki Nagy Pál Gimnázium tanulói pályázatot írtak, hogy ott lehessenek az emberiség egyik legmegrázóbb emlékhelyénél.

Debreczeni-Mór Andrea a Révai Miklós Gimnázium 12. D osztályának tanulója szombat éjjel érkezett meg társaival Lengyelországból. Mosolygós, vidám leány, de ott, a tulajdonképpeni halálgyárat jelentő Birkenauban (Auschwitztől két kilométerre) csak suttogni tudott leszegett fejjel. „Rengetegben állunk, és nem látom még a kiutat. Szörnyűségek zuhantak itt ránk. Hosszú idő kell, mire mindezt fel tudom majd dolgozni. Tudom, hogy a történelmet is másként nézem majd, és emberileg érettebb leszek, többé válok.” Pedig a révais diák nem történész érdeklődése miatt adta be pályázatát az Oktatási Minisztérium Nemzeti Emlékezet Programjára.

Debreczeni-Mór Andrea inkább a reál tárgyakat kedveli, de mint mondja, író ember, és érzékeny a világ dolgaira. Bábolnán, ahol szüleivel laknak, a helyi Fórum lapnak is munkatársa, sőt, a nagy múltú iskola újságjában, az Iránytűben is próbálkozott már publikációval.

Az érzéseit írta meg

„Mindig is érdekelt a holokauszt. Pontosabban az, hogy miként lehet egy ilyen szörnyűséget megélni, túlélni, feldolgozni. Volt már egy külföldi pályázat, amin megpróbáltam elindulni egy dolgozattal, de az nem volt sikeres.” Most azonban bejutott a legjobbak közé. „Nem történeti kutatásokat végeztem, mint olyan sokan a nyertesek közül. Én az érzéseimet írtam meg, ráadásul a beadás előtti utolsó pillanatban. Jószerével az iskolában is csak az igazgató úr, az osztályfőnököm és egy-két osztálytársam tudja, hogy nyertem és elutazhattam.”

Kiragadni nem lehet

Andrea dolgozata valóban kilóg a sorból. Vágó István, aki a birkenaui látogatást megelőzően Krakkóban beszélgetett a gyerekekkel arról, ki miért is pályázott, sem igazán tudta kihúzni belőle annak pontos tartalmát. Andrea szerint ugyanis az érzések csakis teljes egészükben lehetnek értelmezhetőek. Részeket kiragadni a szenvedélyesen megírt oldalakból nem lehet.

Elemző feldolgozással próbálta megérteni 

A 494 benyújtott pályázat közül a Történelemtanárok Egylete mindössze 25-öt javasolt díjazásra. S e negyedszáz között volt a Vitnyéden lakó, de a Felsőbüki Nagy Pál Gimnáziumban most, éppen érettségijére készülő Horváth Gergely is. Kedvenc témája a második világháború. Elemzi, feldolgozza azokat a tényeket, melyeket könyvekből megismerhet. Sok kérdésre talált már választ, arra azonban nem, miért kellett a zsidókat, cigányokat haláltáborokban megsemmisíteni.

„Nem találtam választ” 

„A pályázatom arra kereste, keresi a választ, miért. Miért döntöttek úgy a németek akkori vezetői, hogy megépítik a gázkamrákat? Miért kellett embermillióknak meghalniuk? Kerestem a választ, de nem találtam, és szerintem nem is fogom. Amit láttam Auschwitzban és Birkenauban, az egyszerűen felfoghatatlan. Épeszű magyarázat ezekre a borzalmas dolgokra nem lehet. Idő kell ahhoz, hogy mindazt feldolgozzuk, amit a saját szemünkkel láttunk. Ezzel meg kell ismerkednie a világon mindenkinek. Hogy ne történjen meg még egyszer!” 

Forrás