Megjegyzések A történelem érettségi vizsga általános követelményei című dokumentumhoz

Az új érettségi vizsgakövetelmények megjelenése kétségkívül fordulatot jelent a tartalmi szabályozásban, amennyiben a korábbinál egyértelműbben fogja meghatározni, hogy mit tanítsanak a középiskolákban. Az új szabályozásnak ez a rendkívüli hatékonysága elsősorban két dolognak lesz köszönhető: az írásbeli vizsga nagyobb szerepének (a történelem esetében: megjelenésének) és a részletes követelmények kidolgozásának. Ezek a követelmények nemcsak közvetlenül fogják meghatározni a helyi tanterveket és a tanári gyakorlatot, hanem mindenekelőtt közvetett hatásukkal kell számolni: azzal a hatással, amit a tankönyvkínálatra fognak gyakorolni. A tankönyvszerzők elsősorban az érettségi részletes követelményeit fogják szem előtt tartani, míg az előreláthatóan folyamatosan gyarapodó feladatbank érthetően a tankönyvek anyagára fog támaszkodni. A tankönyveknek és a vizsgakövetelményeknek ez az egymást erősítő kölcsönhatása várhatóan hosszú évtizedekre meg fogja határozni a középiskolákban tanított történelem tartalmát.

Kérdéses, hogy ma felelősen meghozható-e egy ilyen döntés. A válasz még akkor is kétséges lenne, ha az érettségi követelmények a történettudomány legkiválóbb képviselőinek bevonásával, az akadémiai és egyetemi szféra mozgósításával születtek volna meg. Tudjuk azonban, hogy ez nem így történt: mind az előző kormányzat, mind a mostani gyorsan, szűk körű bizottságok munkájára támaszkodva intézte el az érettségi – és így a középiskolai oktatás – tartalmának kérdését. Megalapozott testületi vélemény kialakításához elengedhetetlen lett volna, hogy elegendő időt kapjunk az anyag véleményezésére. Ettől eltekintve is azonban ma aligha vállalhatja bárki is a történelmi műveltség részletekbe menő kanonizálásának felelősségét.

A fenti tervezettel kapcsolatban a következő megjegyzéseink vannak.

1. A fenti nehéz helyzetből radikális kiutat jelenthetne, ha az érettségi követelmények nem tartalmaznának tematikát (és a részletes követelmények majdan nem tartalmaznának tényeket, adatokat), csak a kompetenciák részletes kifejtése történne meg. Amennyiben a tervezet valósul meg, akkor a középszintű érettségi lexikális anyaga ne haladja meg a kerettantervben meghatározottakat. A középszintű és az emelt szintű érettségi mindenekelőtt a téma feldolgozásának mélységében különbözzék egymástól.

2. A fenti helyzetből kompromisszumos kiutat jelenthetne, ha az érettségi követelmények kötelező témái között – mind középszinten, mind emelt szinten – néhány szabadon kialakítható téma is szerepelhetne. Ez lehetőséget adhatna arra, hogy legalább néhány helyen kísérlet történjék a tananyag folyamatos korszerűsítésére. A dokumentum nem kíván élni ezzel a lehetőséggel sem, holott ez nem jelentene kardinális változást.

3. A dokumentumban – állapítja meg magáról – „nagyobb súllyal szerepelnek a képesség jellegű követelmények”. Mihez képest? Az ún. képesség jellegű követelmények valójában az anyag mélyebb elemezésének képességét – az ismeretek megértését és alkalmazását – kérik számon. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a tanórán mód van az elmélyülésre, nem kell igyekezni, minden órán új anyagot venni. A „képesség jellegű követelmények” súlya csak annak alapján ítélhető meg, hogy az „ismeret jellegű követelmények” valóban sugallják-e az elmélyülés szükségességét (vagyis azt, hogy bizonyos ismeretek kimaradhatnak, ha helyettük egy másik területen mélyebb tudásra tesznek szert a gyerekek), vagy inkább arról szólnak, hogy mindenről kell tudni egy bizonyos mennyiségű adatot. A szóban forgó dokumentum (továbbra is) az utóbbi megoldást választotta, a bekezdés elején idézett állítás tehát nem értelmezhető. Elvárjuk, hogy a képességfejlesztés deklarált irányelvének az érettségi részletes követelményeinek kidolgozása során érvényt szerezzenek.

4. Bár a társadalom- és mentalitástörténet – a bevezető sorok ígéretének megfelelően – valóban megjelenik a tematikában, a meghatározó továbbra is egy politikatörténeti keret, és csupán kiegészítő jellegűek a művelődés- és életmód-történeti stb. kiegészítések. Feltűnő például, hogy az ókori témák között meg sem jelenik az életmódtörténet (holott a tudomány erről tudja a legtöbbet és a legbiztosabbat). A magyar történelem tárgyalása pedig továbbra is államtörténeti beállítottságú. Nem kap helyet a tematikában a történeti ökológia, a technikatörténet, az összehasonlító kultúrakutatás, a nők története stb.

5. Súlyosan kifogásolható, hogy nem szerepelnek az anyagban olyan témák, mint a nemzetiségek kultúrája a soknemzetiségű Magyarországon, a közép-európai népek története (középszinten teljesen hiányzik, emelt szinten csak a 20. században jelenik meg), a romák története, a zsidóság szerepe az európai és a magyar történelemben.

6. Egyetértünk azzal a törekvéssel, hogy az emelt szintű érettségi váltsa ki a felsőoktatási felvételi vizsgákat. Ám az a mondat, amely szerint „az emelt szintű vizsga elsősorban a felsőoktatásban történelmet tovább tanulni szándékozó vizsgázó képességeit és ismereteit vizsgálja”, ebben a formában értelmezhetetlen. A mai felvételi szokásokból kiindulva, feltehető, hogy számos felsőoktatási intézmény fogja megkívánni a leendő hallgatóktól, hogy történelemből emelt szintű érettségi vizsgával rendelkezzenek. Köztük bizonyára többségben lesznek azok az intézmények, amelyek hallgatói nem történelmet tanulnak.

7. A dokumentum elvárja a jelöltektől, hogy az anyagot ne csak kronologikusan, hanem tematikusan is el tudják rendezni. Ezzel egyetértünk. Az előre megadott szempontok azonban könnyen arra vezethetnek, hogy a tanulók egy leegyszerűsítő történelemfilozófia mentén fogják bemagolni az emberiség történetét, és nem érjük el valódi célunkat, a kreatív gondolkodásra való ösztönzést. A megadott szempontok közül különösen érthetetlen (legalábbis további értelmezésre szorul) a következő: „Egyén, közösség, társadalom”.

8. Javasoljuk a szöveg szakmai áttekintését. Például: ma már senki nem beszél feudális társadalmi és gazdasági rendről ilyen átfogó értelemben. Javítandóak a meglévő elírások is.

Budapest, 2001. március 5.

A TTE Bizottmánya