Bár egyesek már
informatikai társadalomról beszélnek, ez egyelőre inkább csak
informális.
Szecsey István írása

Bár egyesek már informatikai társadalomról beszélnek, ez
egyelőre inkább csak informális. Akármekkora is az internetes
hozzáférések aránya, az oktatásban való konkrét alkalmazásra akár
anyagi, akár technikai okokból kevés a lehetőség. Így van ez a
történelem oktatása kapcsán is, így tegyük fel a kérdést- mire
lehet jó az internet a történelem tantárgy
oktatásában?

Ha megnézzük a TTE
oldalát, akkor Farkas Zoltán korábbi cikke (A
számítástechnikai eszközök felhasználása a történelem
tanításában ) még most is, a cikk megszületése után
öt évvel is megállja a helyét, bár mostanság már új kihívások is
jelentkeztek.

Egyrészt változott a
technika: az internet mára már nem olyan nagy kiváltság, mint öt évvel
ezelőtt volt, ráadásul széles körben elterjedt, és lassan kezd
általánossá válni a szélessávú (azaz a DSL- illetve kábelmodemes)
internetezők tábora, akik az internetet már nem pusztán statikus
oldalakként kívánják szemlélni. Hiszen ha széles az a sáv, akkor miért
csak egy kis szegmensét használják fel az internetezők. Ez
természetszerűleg tartalombővítést, és ilyen téren bizonyos fokú
profilváltást is eredményez a szolgáltatóknál, megjelentek az
úgynevezett streaming, azaz egyenesben sugárzott hang-és
filmszolgáltatásokkal is dolgozó oldalak, melyek standard flash-és
quicktime-technológiája lehetővé teszi a számítógép központi
szórakoztatóelemmé való növelését, és a közvélemény-kutatások szerint
egyes országokban már a televízió és a rádió háttérbeszorulását is.
(Persze ez a szolgáltatáshalmaz már nem, vagy csak épphogy célozza a
modemesek egyre csökkenő közösségét). A technológiai fejlődés annál
elterjedtebb lesz, minél gyorsabb az internet, és már nálunk is
megfigyelhetővé válik a szolgáltatók sebességemelési háborúja. Ez persze
a felhasználónak egyre jobb, hiszen már viszonylag olcsón kaphat egy
közepes sebességű internet-hozzáférést.

A technikai feltételeken túl a tartalmi megjelenítés
változásával a történelem is komoly kihívások elé néz, hiszen az
internetezők növekvő tábora ma már megköveteli akár a könyvtáraktól, de
akár a levéltáraktól is az internetes jelenlétet, ami egyrészt egy olyan
honlapot  jelent, ami tartalmaz valamennyi információt az
intézményről, másrészt pedig kereshető katalógust, vagy akár kereshető
műveket is. Ez megváltoztathatja a történeti kutatás, és a feldolgozás
irányait is, hiszen egy internetes forrásközlés az adatvédelmi aggályok
elhárítása után szélesebb célközönséghez juthat el, és szélesebb
közönségnek biztosíthat különböző fórumokat (fórum, chat, blog, stb.),
mint a korábbi forrásközlemények, és azok nyomtatott sajtóban megjelenő
recenziói. A véleménynyilvánítás viszonylagos szabadsága is ezekben az
eszközökben rejlik, hiszen mindenki mindenről véleményt nyilváníthat,
,mindent elmondhat, és ez részben szabadabb véleményközlést, másrészt
azonban bonyolultabb, és irányítottabb koncentrációt igényel (lásd az
iraki háborúnak az amerikai médiában illetve az iraki blogokban
megjelenő értelmezése közti különbséget).

A tartalmi megjelenésen túl még egy tényező (és ezeket
akár napestig sorolhatnánk): az internetezők táborában a fiatalabbak
számára a történeti hír-és tartalomszolgáltatás elenyésző, őket nem
igazán érdeklik a különböző elméleti síkok. Kézzel fogható dolgokat
akarnak látni a mai média felgyorsult világában szocializált ifjak:
könnyű, gyorsan emészthető, és egyszerűen feldolgozható információk
kellenek: ehhez egyrészt a stream videók táptalaján át vezet megfelelő
út. Másrészt viszont az internetes hőskorszak MUD-jaiból azaz egyszerű
szöveges felülettel dolgozó szerepjátékokból mára MMORPG-vé, vagy egyéb
multiplayer játékokká váló kalandokon át, ahol a történelmi események,
és azok manipulációja már mindennapossá vált. Ezek átélhetővé,
manipulálhatóvá  teszik az eseményeket, és a történelmi
tényeket. Ezek bár nálunk még kevéssé elterjedtek, a komolyabb
informatikai hagyománnyal és iparral rendelkező országokban már
mindennaposak.

Mi a tanulság ezekből
a történelemtanítás számára?
Egyrészt valamilyen szinten oda
kellene figyelni a különböző témák internetes megjelenítéseinek
felhasználására, akár csak említés szinten. Persze ez a dolog kétoldalú,
mert a tartalom kialakításában is komoly hiányok akadnak a magyar
terülteken (lásd a Sulinet Digitális Tudásbázisának kezdetlegesen
elindított, semmitmondó tartalmát, melyre még komoly fejlesztések
várnak). E mellett ösztönözni kellene a diákokat a kutatás élményének
felfedezésére, melyben az intrnet kiváló partner lehet. Meg kellene
találni azt az irányt a tényközpontú, és ezért részben elavult és
frissességre vágyó oktatási szisztémában, hogy nem az információ csak és
kizárólagos fejben tartása a fontos, hanem az, hogy ki, hol, és mennyi
idő alatt talál rá, és hogy miként tudja azt felhasználni. Az információ
hatalom, ám nem annak megtanulása teszi azzá, hanem annak
manipulálhatósága és gyors kezelése (kötelező olvasmány a témában a
Wikipédia szerkesztési alapelveinek elolvasása).

Másrészt figyelemmel kell kísérni azt, hogy a különböző
játékok milyen változást okozhatnak a történelemről megszerzett
információkban, illetve tudatosítani kell azt, hogy bizonyos megtörtént
események már nem módosíthatók, illetve a „mi lett volna, ha…” nem
igazán tartozik a történelem témakörébe. Szerepjátékos, és
drámapedagógiai szempontból kiváló eszközök lehetnek ezek a játékok,
viszont mindig mindent meg kell magyarázni. Ez pedig a tanáron és a
szülőn kívül komoly felelősséget ró azokra a játékkészítőkre, és
internetes szolgáltatókra, akik a fantázián kívül nagyon kevés esetben
foglalkoznak a valóságos eseményekkel is.

Harmadrészt a hírek manipulálhatóságával és sokoldalú
feldolgozásával foglalkozva: oda kell figyelni, és meg kell tanítani a
diákokat, hogy szelektálni, és értékelni tudjanak akár a hírek, akár az
informácó rengetegében (persze ez a korlátlan tévénézés esetében is
kóros hatással járhat). Ha az információt minél korábban megtanulják
kezelni, és megtanulnak válogatni a rengetegben, akkor az internet nem
egy ijesztő, és rémisztő információs tárat, hanem egy végtelen és
kimeríthetetlen lexikont jelent majd, ahol nincs (illetve csak
minimálisan van) cenzúra, és  talán minden kérdésre választ
találhatnak.

Ui: Persze azt, hogy mi
a 42, valószínűleg az internet sem tudja…

Szecsey István

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi,
és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is van
véleménye, vagy valami megjegyzése az olvasottakhoz, azt e-mailben az
info@tte.hu
címen, vagy a honlapon fórum indításával
jelezheti.