Németországban
a harmadik generációs bevándorlók körében mind fontosabb szerepet
játszik a vallás.
(Forrás: Népszabadság)

A 17 éves Meryem számára egyértelmû, hogy a
lányoknak szûzen kell férjhez menniük. A fejkendõs
berlini diáklány naponta ötször imádkozik, a ramadán alatt naponta
felkeresi a mecsetet. Tízéves kora óta hordja a fejkendõt,
amely szerinte azt a célt szolgája, hogy a férfiaknak ne támadjanak
„rossz gondolataik” vele kapcsolatban. Recep, az egy évvel fiatalabb
török fiú hetente négyszer látogatja a Korán-iskolát, szigorúan betartja
a vallás elõírásait. A nõkkel kapcsolatban azt
tartja a legfontosabbnak, hogy ne hozzanak szégyent a
családra.

Két példa arra a trendre,
ami egyre inkább aggasztja a szociológusokat: a harmadik generációs
bevándorlók körében mind fontosabb szerepet játszik a vallás. A berlini
Hector Peterson iskolában a 490 diák háromnegyede muzulmán, minden
osztályban legalább négy-öt lány hord fejkendőt, pedig tíz évvel ezelőtt
az egész iskolában alig voltak tízen – emlékeztet az igazgató. Ma már
csaknem az összes török gyerek betartja a böjtöt a ramadán
idején.

1997-ben egy berlini
felméréséből még az derült ki, hogy a muzulmán gyerekek mindennapjaiban
nem játszik jelentős szerepet a vallás. Három évvel később viszont a
diákok húsz százaléka a rendes oktatás mellett már a Korán-iskolákba is
járt. Necla Kelek hamburgi szociológus szerint ez az arány mára ötven
százalékra nőtt. Éppen az ellenkezője történt annak, amiben a
politikusok reménykedtek: a fokozatos integrálódás helyett a Berlinben
élő százezer muzulmán fiatal ma vallásosabb, mint a korábbi generáció.
Ennek szociális-gazdasági okai is vannak: míg az előző nemzedék még
viszonylag könnyen talált munkát, a mostani fiatalok nagy része hiába
keresi a beilleszkedésnek e módját.