Az alábbiakban az oktatási csomaggal kapcsolatos vélemények olvashatók.

Tisztelt TTE!

Olvastam a felhivásukat arra nézzve hogy tanári kézikönyvet akarnak késziteni a holokausztról. Minek? Szeretnék már egy olyan könyvet látni ami épp a magyar történelem tankönyvek hiányosságait, félrevezetéseit küszöböli ki, főleg népünk történetére való tekintettel.

Mivelhogy történelem tanárok Önök is nagyon jól tudják, és elnézést a kifejezésért mennyi ökörség van leirva tankönyveinkben. Kevésbé került be a hun-magyar rokonság részletesebb taglalása. De még sorolhatnám hosszan. Kérem nekem semmi szükségem egy újjabb holokauszt propaganda, kollektiv bűnösséget bizonygató kiadványra. Amennyiben ezt megkapom természetesen figyelmen kivül hagyom óráimon. Kezd kicsit sok lenni most már.

Tisztelettel:
Egy történelem tanár

(A levél eredetije a TTE e-mail címére érkezett)

Megközelítések, módszerek, értékteremtés    
2007. október 29.

2005 májusában Megközelítések címmel rendkívül fontos kiadvány jelent meg a Hannah Arendt Egyesület, a Történelemtanárok Egylete és a Shoah Túlélői Vizuális Történelem Alapítvány közös munkájának eredményeképpen. Felelős kiadója: Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke. Ez azért fontos, mert egy jelentős, befolyással bíró országos szervezet felvállalta a kötet kiadását. Az oktatási tárca minden iskolába eljutatta. Erre nagy szükség volt, mert a holokauszt témája ugyan bekerült az oktatásba és talán a köztudatba is, azonban félő, hogy nem megfelelően.
     1997 nyarán Svédországban egy felmérést készítettek, amelynek keretében 8000 12-18 év közötti gyereket kérdeztek meg, hogy tudnak-e arról, hogy a nácik 6 millió európai zsidót öltek meg. Az eredmény elgondolkodtató volt. A gyerekek 66%-a hallott a holokausztról. Több, mint 12% a ”fehér hatalom” erejeként értékelte. Ekkor tette fel azt a kérdést a svéd miniszterelnök „Eleget meséltünk-e a gyerekeinknek?”. Felismerve azt, hogy még van tennivaló, és hogy valamit tenni is kell, a svéd kormány 2000. január 26-28. között összehívta a „Nemzetközi holokausztfórumot”. Ez már a harmadik nemzetközi fórum volt ebben a témakörben. Az elsőt Londonban tartották 1997-ben, a másodikat 1998-ban, Washingtonban. Stockholmban 46 ország képviselője jelent meg, köztük 20 állam és kormányfő. Magyarországot Bárándy György, igazságügy miniszter képviselte.  Itt születik meg az a döntés, hogy minden évente Holokauszt Emléknapot tartanak a döntést aláíró államokban. Kiemelt szerepet vállalt ebben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. 10 éve az európai közgondolkodás és a nevelés homlokterébe került a holokauszt.
     2006. május 21-25. között Budapesten tanácskozott a Task Force Nemzetközi Együttműködés a Holokauszt Oktatásért, Emlékezés és Kutatás elnevezésű nemzetközi szervezet. Erre az adott módot, hogy Magyarország volt a szervezet soros elnöke. Ez nem egy jelentéktelen szervezet. 1998-ban a svéd miniszterelnök kezdeményezte megalakítását. Akkor 9 tagja volt, ma 24 országot tömörít. Működésének anyagi alapja a tagállamok tagdíj befizetése. Ebből az összegből tudnak pályázatokat, projekteket finanszíroznak. A szervezetnek a léte nem kérdőjelezhető meg. A Task Force az oktatási és képzési technológiák koordinálására szolgál. Nem egy felmérés bizonyítja, hogy rendkívül hiányosak az emberek ismeretei tehát rengeteg tennivaló van azért, hogy már az iskolás korosztály tudással rendelkezzen. Már 2000-ben megjelent magyarul is egy jelentős dokumentum „A 20. század Európa történetének tanítása és tanulása a középiskolában” című, az Európa Tanács által kibocsátott projekt. Ebben kiemelt szerepe van annak, hogy a diákok ne csak a tényeket ismerjék, hanem képesek legyenek a kritikai gondolkodásra is. Különösen fontos ez a holokauszt  témekörével  kapcsolatban. A Megközelítések eleget tesz  a fenti kritériumnak. Elsősorban hitelesek a feldolgozandó csomag elemei. Hosszú Gyula (2002): Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról. Pedellus Kiadó, Budapest: ma a leginkább használható tankönyv hazánkban, természeten nem feledkezve meg az 1997-ben kiadott Szemtől szembe című szöveggyűjteményről sem. A vihar közepén című kötet igen speciális, és csak kellő kritikával használható. Igen érdekes módszertanilag a komáromi MENHÁZ Zsidó Kulturális és Közösségi Központ  internetes anyaga. (www. menhaz.sk) A hazai oktatásban is kiválóan használható. Címe: A Holokauszt emléke és a mai fiatalok, a megemlékezések gyakorlati módszerei Dél-Szlovákiában. Készítői: Paszternák Tamás és Paszternák András. Azért teszek említést ezekről a kiadványokról, mert utalva a „Megközelítések-re , valóban sokféle megközelítési mód létezik a holokauszt iskolai oktatása kapcsán is.
     A holokauszt oktatási csomag, melynek egyik egysége a Megközelítések, jól használható. Nemcsak a Hosszú-tankönyv a csomag kiváló eleme, hanem legalább ilyen fontos a Történelemtanárok Egylete által kiadott Szász János: A Holokauszt szemei című dokumentumfilm DVD formája is, amely a Steven Spielberg által alapított Shoah Alapítvány támogatásával született. A tanári kézikönyv kapta a Megközelítések címet. Ennek legérdekesebb és legjobban kidolgozott része, Kovács Mónika: Témakörök és feldolgozási javaslatok a holokauszt oktatásához. Kovács Mónika, a Hannah Arendt Egyesület egyik alapítója és elnöke, annak az egyesületnek, amely a Web lapján így fogalmazza meg önmagát: „A Hannah Arendt Egyesület non-profit szervezet. Célja olyan tananyagok bevezetése az iskolai oktatásba, amelyek a rasszizmus, az előítéletesség és a csoportközi erőszak elutasítására, az emberi jogok tiszteletben tartására, az állampolgári felelősség tudatos váltatására és a multikulturális gondolkodásmód kialakítására ösztönzik a diákokat” (www.hae.hu). Ebbe a koncepcióba tartozik a holokauszt is. A Hannah Arendt Egyesület úttörő munkát végzett a holokauszt magyarországi oktatásának bevezetésében és alakításában. Mindezt végtelen toleranciával, kiváló tréningek szervezésével, kiadványok szerkesztésével tették. Nem véletlen, hogy a Task Force nemzetközi szervezetben is ők, illetve Kovács Mónika képviseli az országot. Javaslatai, amelyek a Megközelítések kötetben is olvashatóak, angolul szintén megjelentek a német „Lernen aus der Geschichte” Web-lapon az új projektek között. Ez a dolgozat képviseli az országot. „Holocaust Education in Hugary Topic Area and Pedagogical Recommendations” cím alatt letölhető.
     Nem először szögezzük le a következő két alapelvet: hogyha a holokausztról beszélünk, ne az elborzasztás és szörnyülködés uralja mondanivalónkat, és ne azonosítsuk a zsidóságot a holokauszt fogalmával. Kovács Mónika tananyag javaslatának már az első blokkja azt mutatja, hogy ezt a problémakört az emberi jogok világába helyezi és racionális oldalról gondoltatja végig a gyerekekkel és a pedagógusokkal. A Köznevelés 2005. január 21-i számában Kovács Mónika így nyilatkozott:
„A holokauszt oktatása azért nagyon nehéz feladat, mert a sokéves frontális és adatorientált oktatási gyakorlat után nagyon nehéz hirtelen váltani egy olyan megközelítésre, amely a kritikai gondolkodást, az érzelmi megértést és az autonómiára nevelést tarja legfontosabb feladatának.”
     Talán nem véletlen, hogy ez az oktatócsomag nincs korosztályhoz kötve, általában használható. A Tanári kézikönyv 4 nagy témát ajánl:
1.    A holokauszt az emberi jogok kontextusában
2.    Zsidó történelem, hagyomány és identitás
3.    Antiszemitizmus
4.    A népirtás állomásai és a holokauszt társadalma
    Ezek a témák alapvetők a holokauszt megismerésében. Természetesen adott körülmények között, adott módon kell beszélni róluk. A bevezetőben a Task Force Munkacsoport így ír:
„Fontos a nyitott tanulási környezet megteremtése, hogy a diákoknak legyen terük és idejük a reflexióra, hogy bátran tehessenek fel kérdéseket, kifejezhessék gondolataikat és félelmeiket, megoszthassák elképzeléseiket, véleményeiket és aggodalmaikat.”
    A Kovács Mónika által összeállított javaslatok ezt a légkört sugallják. Minden témánál fogalmakat tisztáz, forrásokat olvastat és elemez, saját élményre épít, véleményt kér és feladatokat is kijelöl. Ez a struktúra bármely korosztálynál alkalmazható. A Hosszú féle tankönyv használata is kiválóan szinkronban van a témákkal.
  A film nagyon lényeges eleme ennek a csomagnak, mert az érzékenyítés így érhető el. Nem biztos, hogy a feldolgozása annyire didaktikus kell, hogy legyen, mint ahogy javasolják.
    Ami talán vitatható az a strukturált gyakorlatok kérdése. Szükség van-e ezekre? Ha tréninget tartunk felnőtteknek, akik nem ismerik egymást és a tréner sem őket, akkor indokolt, de az iskolai oktatás menetében talán nincs ezekre szükség. Rendkívül fontos viszont a kötet linkgyűjteménye.
     Ez az oktatási csomag az utóbbi évek magyar pedagógiájának egyik csúcsteljesítménye, amely példaértékű Európában is. Remélhetőleg az a történelem tanár, aki 2005. június 4-én azt írta a TTE honlapja Vélemények rovatban: ”Kérem nekem semmi szükségem egy újabb holokauszt propaganda, kollektív bűnösséget bizonygató kiadványra. Amennyiben ezt megkapom természetesen figyelmen kívül hagyom óráimon. Kezd kicsit sok lenni most már.” ma másképp vélekedik, és kezébe vette a Hosszú Gyula által írt és szerkesztett tankönyvet, megnézte Szász János filmjét és átlapozta a Tanári Kézikönyvet is. Így pedagógiai ismereteit bővítette, és megismert új módszereket. Reménykedjünk!

Hosszú Gyula (2002): Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról. Pedellus Kiadó, Budapest. 
Szász János (2005): A Holokauszt szemei. (DVD) Történelemtanárok Egylete, Budapest.
Történelemtanárok Egylete (2005): Megközelítések. Tanári kézikönyv a holokauszt témakörének feldolgozásához. Történelemtanárok Egylete, Budapest.

Simon Mária
oktatási szakértő

Forrás: Iskolakultúra