A
cseréptöredéket már két éve megtalálták, de feliratait csak mostanra
értelmezték a szakemberek. A nyugati világ legrégebbi térképe egy hete
az interneten is látható.
(Forrás: Múlt-kor)

Kis fekete cserépdarabka, vésett betűkkel és
cikk-cakkokkal; nem nagyobb egy postai bélyegnél. 2003. augusztus 21-én
került elő a föld mélyéből a dél-itáliai Soletóban egy ásatás során.
Nevét felfedezése helyéről kapta: a világsajtó – így a Telegraph
honlapja is – csak Soletói-térképként emlegeti. A területen dolgozó
régészcsoport és belga vezetője, a Montpellier Egyetem tanára, Thierry
van Compernolle hosszú ideig titokban tartották még a lelet létezését
is. A szöveg értelmezése azóta is folyt. A cserépdarab felületén látható
betűk és más jelzések egy része kétségtelenül görög nyelvű. Néhány
vonal tartalma és több betű eredete azonban kérdéses volt – egészen a
múlt hétig.

Azóta nyilvánosságra került: a nyugati civilizáció
legrégebben keletkezett térkép-töredékéről van szó, amely kb. i.e.
500-ra datálható. A klasszikus antikvitás időszakának első térképeit
tehát már a rómaiak előtt megalkották.

Eddig sem volt titok, hogy a térképkészítés elmélete
már ismert volt a korabeli görögség számára. Gondoljunk csak a korszak
nagynevű matematikusára, Pithagoraszra, aki a tenger horizontját
vizsgálva az elsők között állapította meg, hogy a Föld gömb alakú, s
ezzel megalapozta a modern kartográfia legelemibb
tételét.

A most nyilvánosságra
hozott eredmények szerint a kőbe vésett térkép a dél-olaszországi
Apuliát, a „csizma sarkát” ábrázolja. Az illusztrálás módja
gyakorlatilag megfelel a napjainkban alkalmazott technikáknak: ponttal
jelölték az adott település helyét, így azok egymáshoz viszonyított
elhelyezkedését, valamint a területet határoló vizeket. A cikk-cakk
jelzések a Jón-tengert és az Adriát ábrázolják, míg „nyugaton” a Taras
szó olvasható görögül, ami a mai Tarantoi-öbölre utal. A tizenhárom
városnévből tizenegynek a megfejtése időbe telt. Ma már tudjuk, hogy egy
helyi illír törzs, a messzápok nyelvén íródtak, s olyan, ma is létező
helyneveket rejtenek, mint Otranto, Soleto, Ugento, vagy Leuca (ma:
Santa Mariad i Leuca).

Az eddig
ismert legrégebbi térképek többsége, amelyek a nyugati világot jelenítik
meg, a Krisztus születése utáni periódusból származnak és római
alkotások. Tudósok most azt állítják, hogy a Soletói-térkép létezése nem
csupán az ókori térképészet eredetéről vallott elméletek
felülvizsgálatát követeli meg, de a régió történelmének átgondolását is.
Megváltozhat az eddigi álláspont például a messzápok és a velük
szomszédos görögség kapcsolatára vonatkozóan. A cserép messzáp feliratai
ugyanis az illír egy változatának tűnnek, ebből pedig – a nyelvi
rokonságon túlmutatva – akár arra is következtethetünk, hogy a helyi
törzs lakói eredetileg Görögországból érkeztek.