Első
pillantásra akár azt is hihetnénk, hogy a múlt hónap végén
Nagy-Britanniát is elérte a Franciaországban, illetve részben
Németországban már jó ideje zajló fejkendő vitája.
(Forrás: Magyar
Nemzet)

Egy 17 éves muszlim lánynak
iskolája megtiltotta ugyanis, hogy az iszlamista szokásoknak megfelelően
hosszú leplet, úgynevezett jilbabot viseljen az
iskolában.

Shabina Begum 17 évesen –
bátyja biztatására – még 2002-ben fordult bírósághoz. Panasza szerint a
Londontól alig 50 kilométerre északkeletre fekvő kisváros, Luton neves
iskolájának igazgatónője megtiltotta számára, hogy az iszlám bizonyos
ágaban szokásos, egész testet beterítő leplet viseljen az iskolában.
Shabina vallási érzületét sértette az eset, így négy évvel ezelőtt
otthagyta iskoláját, magántanuló lett, ám egyben nagyfokú
öntudatosságáról is tanúbizonyságot téve a bíróság elé vitte az ügyet.
Március elejéig úgy tűnt: nem kevés sikerrel.

Az első fokon eljáró bíróság ugyan még az iskolának
adott igazat, a fellebbviteli bíróság azonban már a lány javára döntött
az ügyben: az eljáró bírák szerint a lánynak joga van ahhoz, hogy
vallási érzületének megfelelő viseletben jelenjen meg bármelyik
iskolában. A bírósági indoklás az emberi jogok érvényesülésére
hivatkozik az iskolákkal kapcsolatban is, és arra szólította fel a brit
oktatási tárcát, hogy ennek szellemében alakítsa át az iskolai
egyenruhákra vonatkozó előírásokat az iskolákkal
egyeztetve.

Angliában ugyanis az
iskolai egyenruhák viselésének igen nagy hagyományai vannak: ellentétben
a kontinens országaival a szigetország iskoláinak javarészében még ma
is előírás, hogy az iskola által meghatározott ruhában jelenjenek meg a
diákok. Az iskoláknak persze szinte teljeskörű döntési szabadságuk van
arra nézvést, hogy kötelezővé teszik-e az uniformist, és ha igen, akkor
milyen jellegű ruhát kell viselniük a tanulóknak.

Ellentétben a francia rendszerrel

Az estet azonban a lutoni Denbigh High School az
oktatási tárcával karöltve megfellebbezte, és az angol felsőház
tagjaiból összeálló Law Lords testület elé, mint a legfelsőbb fórum elé
vitte. Félelmeik szerint ugyanis a másodfokon eljáró bíróság döntése
gyakorlatilag teljesen lerombolja az iskolák autoritását, a precedens
értékű eset következtében az iskola előírásainak tekintélye teljesen
elveszhet. Annál is inkább kétségbe vonták a másodfokon eljáró bíróság
ítéletét, mivel a lutoni iskola diákjainak több mint 80 százaléka
muzulmán vallású, éppen a helyi muszlim közösségekkel történt
egyeztetést követően alakította ki álláspontját az iskolai egyenruhával
kapcsolatban.

A francia példával
ellentétben, ahol a gyerek öltözékén bármiféle jól látható utalás
vallási meggyőződésükre vonatkozóan szigorúan tiltottnak számít,
Angliában alapvetően nincsen megtiltva, hogy hitük szerinti viseletben
járjanak a diákok. A lutoni iskola akkori pakisztáni származású
igazgatónője a helyi muszlim közösségekkel, az iskola tanáraival
valamint a szülőkkel egyeztetve arról döntött, hogy a Pakisztánban
valamint Délkelet-Ázsia muszlimjai között is megszokott „shalwar kameez”
öltözéket írta elő diákjai számára. Ez a térdig érő tunikából és
nadrágból álló viselet azonban nem elégítette ki Shabina Begumot, ő
mindenféleképpen a jilbabot, az egész testet beborító leplet szeretett
volna viselni.

Legfelsőbb fokon
kötelezve

A legfelsőbb fokon eljáró
Law Lords végül azonban nem a lánynak adott igazat: indoklásuk szerint
egy nem is olyan távoli iskolában, ahova két év szünet után Shabina maga
is jelentkezett, és ahova fel is vették, megengedett a jilbab viselete,
így komolyabb kényelmetlenség nélkül is össze tudta egyeztetni a hitét
komolyan vevő Shabina a muszlim adott ágának előírását iskolai
kötelezettségeivel. Az iskola tekintélye a lordok szerint valóban bír
olyan súllyal, hogy a helyi megállapodáson alapuló ügybe, amelyet aztán
az iskola magára vállalt, nem szólhatnak bele az ügyet kevésbé ismerő
bírák, akik ráadásul ténylegesen lerombolnák az iskolák tekintélyét,
amennyiben Shabinának adnának igazat.

Bár a bíróság ítéletében nem hivatkozott rá,
újságcikkek többször is megemlítik: a korán megárvult lányt bátyja
neveli tulajdonképpen. Shabina bátyja azonban éppen azon vallási
csoportosulásnak (Hizb ut-Tahrir ) a tagja, melynek betiltására
vonatkozóan a Blair-kormány tavaly augusztusban egy határozatot
terjesztett elő. A határozat elsősorban azért született, mert a kormány a
szigetország biztonságára nézve veszélyesnek ítélte meg a muszlim
csoportosulást. Az viszont már valóban csak az ügy pikantériájához
tartozik, hogy a bátyja révén sokak szerint a Hizb ut-Tahrir radikális
iszlamista párt befolyása alatt álló Shabinát éppen Blair ügyvédnő
felesége, Cherie Blair védte a bíróság előtt.

Magánügy és modellek

Hogy végül a Blair házaspár miként is vélekedik otthon a
Begum-ügyről, az minden bizonnyal magánügynek számít, egy dologra
azonban az eset kapcsán elemzők felhívták a figyelmet: az angol
multikulturális modell semmiféleképpen sem azonosítható a francia
modellel. Míg ugyanis Nagy-Britanniában törvényileg nincs tiltva
egységesen a vallási jelképek viselete az iskolákban, addig
Franciaországban éppen az okozza a legnagyobb problémát, hogy a
republikánus hagyományokat őrző politikai osztály (legyenek azok jobb-
vagy baloldaliak) egységesen elutasította annak lehetőségét, hogy a
vallás az iskolákba beszivárogjon.

Angliában ezzel ellentétben az iskolák egyedileg írják
elő az egyenruha viseletét, és ha valakinek az nem tetszik,
természetszerűleg kereshet olyan iskolát, amelyben vallási érzületét nem
sértik az iskola előírásai. Mivel valóban sokszínűek a brit iskolák,
így előbb-utóbb mindenki találhat számára megfelelőt. Begum és ügyvédjei
egyelőre még nem döntöttek az ügyben, hogy vajon Strasbourgban
fellebbeznek-e az eset kapcsán, bár kommentátorok némi távolságtartással
megjegyzik: komoly kihívást jelentene a sikeresebbnek tűnő angol
integrációs modell számára, amennyiben a francia hagyományra építkező
emberi jogokra hivatkozva éppen a sikertelennek tűnő francia modellt
kívánná ráerőltetni az európai bíróság a brit iskolákra.