Amikor a cigány, roma közösségről beszélünk – valójában bármely közösségről legyen is szó – szem előtt kell tartanunk, hogy az illető embercsoport semmiképpen sem homogén – mondta el Forray R. Katalin.

Amikor a cigány, roma közösségről beszélünk – valójában bármely közösségről legyen is szó – szem előtt kell tartanunk, hogy az illető embercsoport semmiképpen sem homogén, hanem összetett, sok szempont és dimenzió szerint tagolt. Különösen fontos ezt hangsúlyoznunk, amikor a cigányságról beszélünk. Olyan közösségről van szó, amelyet egységesen – mintegy homogénnak tételezve – éri az ellenségesség, elutasítás vagy éppen diszkrimináció. Jobb esetben támogatás, amely egyénileg olykor megalázó is lehet. (Elég csak a „felzárkóztatás” jelszavára gondolnunk!)

Mielőtt a belső sokféleség kérdéseiről esne szó, röviden az elnevezésről. Vitatott kérdésről van szó, ami természetes is, hiszen néppé, nemzetté szerveződő közösségről beszélünk.

Álláspontom szerint hagyományosan a „cigány” népnév vált általánossá, ami a nép külső elnevezése – csakúgy, mint egykor a „hungarus” volt használatos a magyar birodalom lakóira. Ez a név magában foglal valamennyi csoportot, nyelvet. Emellett létezhetnek és léteznek is belső elnevezések, amelyekkel az egyes közösségek fejezik ki identitásukat (pl. beás, roma, szinto, muzsikus stb.). A „cigány” elnevezést ebben az értelemben használja a kisebbségi törvény, a közoktatási törvény, az államigazgatás.

Az elmúlt évtizedekben – utoljára 1993-ban – a Roma Világkongresszus azt az ajánlást fogalmazta meg, hogy a politikai nyilvánosságban, szakmai nyelvben a „cigány” helyett a „roma” elnevezést használjuk. A „roma” népnév – eredetileg az oláhcigányok saját elnevezése – ebben az értelemben éppúgy külső és általános, minden alcsoportot magában foglaló elnevezés, mint a „cigány”.

Amíg a közösségben valamelyik elnevezés nem terjed el, nem kristályosodik ki, a Világkongresszus ajánlását és a magyar nyelvben elterjedt elnevezést egyaránt használhatjuk, váltakozva, egyenértékűként. Két szempontot fogok kiemelni a sokszínűség leírására: az etnikai és a szociokulturális szempontot. Mindkét szempontból röviden jellemzem a cigány, roma közösséget. Majd pedig bemutatom, hogyan jelennek meg e szempontok az oktatásban.

Az előadás folytatását itt olvashatja!