A mohácsi vész 500. évfordulóján a Tényleg.com történelmi oldal cikksorozatban dolgozta fel a csatával kapcsolatos tévhiteket. A cikkben ebből szemlézek hármat.

1. tévhit: A magyar nemesség cserbenhagyta II. Lajost

Létezik egy olyan magyarázat a mohácsi vereségre, mely szerint a kudarc egyik fő oka az volt, hogy a magyar nemesség nem vonult hadba, mert saját érdekei fontosabbak voltak az ország védelménél.

A források azonban nem támasztják alá a nemesség tömeges távolmaradását. A megosztottság valós történelmi jelenség volt, de abból nem következik, hogy a nemesség tömegesen megtagadta volna az ország védelmét. A résztvevők között a magyar nemesség széles köre megtalálható volt. Ahol egy-egy területről kevesebb adat maradt fenn, abból sem következik automatikusan, hogy az ott élők szándékosan maradtak volna távol. A későbbi történetírás számára azonban kényelmesebb volt azt mondani, hogy „nem akarták megvédeni az országot”, mint rekonstruálni a mozgósítás tényleges nehézségeit – írja Bárány Balázs történész.

2. tévhit: A Nyugat is cserben hagyta a „kereszténység védőbástyáját”

Egy másik népszerű magyarázat szerint a Nyugat is cserben hagyta Magyarországot, a „kereszténység védőbástyáját” az oszmán hódítókkal szemben.

Ez az állítás a 19. századi nemzeti romantika korában megerősödött történelmi tévhit. A valóságban érkezett külföldi pénzbeli és katonai segítség Magyarországra. A mintegy 25 ezer fős magyar sereg jelentős része külföldi katona volt: cseh, morva, sziléziai, lengyel, német és osztrák zsoldosok is harcoltak a magyarok mellett. A korabeli Európa éles dinasztikus megosztottsága azonban nem tette lehetővé egy ennél szélesebb körű összefogás létrehozását. A 16. században még nem létezett egységes „Nyugat”, Európát egymással rivalizáló dinasztiák és államok alkották. Az állítás inkább részben utólagos történelmi tapasztalatokat vetít vissza Mohács korába.

3. tévhit: A gyáva II. Lajos egy sekély patakba fulladt megfutamodása közben

II. Lajos halálának történetét évszázadok óta számos legenda veszi körül. A közismert változat szerint a fiatal király a mohácsi csatatérről gyáván elmenekült, és eközben lovával beleesett a Csele-patakba, ahol megfulladt a sekély vízben.

Ez a kép több ponton is leegyszerűsítő – mutat rá Bárány. II. Lajos nem egyszerűen „megfutamodott”: a csata végén, a magyar sereg összeomlása után próbált menekülni a kíséretével. Az újabb kutatások szerint a király rossz látási viszonyok között, felázott és sáros terepen, lovával és nehéz felszerelésével került végzetes helyzetbe. A történeti táj rekonstrukciója alapján pedig az sem biztos, hogy a mai értelemben vett, jelentéktelen patakról volt szó: a Csele környéke 1526-ban vízjárta, helyenként mocsaras ártéri terület lehetett. Vagyis a haláleset jól magyarázható balesetként: nincs szükség sem a király gyávaságának, sem valamiféle rejtélyes összeesküvésnek a feltételezésére.

• További tévhitek a Jagelló-korról és a mohácsi csatáról a Tényleg.com oldalán
• További történelmi tévhitek az Urbanlegends.hu oldalról

Forrás