A
Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeum és az Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltára közös kiállítása pénteken nyílt meg a Kiscelli
Múzeum Oratóriumában.

1956 őszének
forradalmi napjaiban – sőt még utána is hónapokon keresztül – intenzív
és számos formában megjelenő demonstratív szimbólumként használták a
kortársak a Kossuth-címert – áll a kiállítás meghívójában. Elevenen
megmaradt a történelmi közgondolkodásban, hogy az október 23-a körüli
napokban fogalmazott követelések esetenként szinte szövegszerűen
rímeltek a bő évszázaddal korábbi „mit kíván a magyar nemzet?!”
pontjaira. Kikopni látszik viszont az emlékezetből – s eddig a
historikusi feltárások is alig tematizálták -, hogy milyen sokféle
formaváltozatban alkalmazták újra 1956 őszétől 1957 tavaszáig az
1848-49-es forradalom és szabadságharcból öröklött szimbolikai
hagyatékot.

Az ún. lyukas zászlóhoz
képest több ezerszeres gyakorisággal találkozhattak a kortársak a
Kossuth-címerrel ebben az időszakban, s nemcsak október 23-án, amikor –
egy kortársi feljegyzés szerint – a nemzeti trikolor zászlóerdeje alatt
vonultak. A Kossuth-címer jelent meg a fővároson kívül is szabaddá lett
vidéki újságok fejlécén Szabolcstól Zaláig, többnyire olyan évszázados
versidézetekkel körítve, mint „hazádnak rendületlenül légy híve, óh
magyar”, illetve „rabok legyünk vagy szabadok”, stb.

Ezt a címert festették tucatszám a felkelők mellé
átállt harckocsik oldalára, ami a legkönnyebben dekódolható
ellenség/barát felismerő jelzésként is szolgált. Ezt használták irataik
fejlécén, igazolványaikon vagy pecsétjeikben a forradalmi bizottságok, a
munkástanácsok. A korabeli plakátoknak, röplapoknak vagy éppen
falfirkáknak is szinte elmaradhatatlan tartozéka volt e címer. Számos
helyen nagy formátumú Kossuth-címeres emblémák kerültek – az ötágú
csillag helyett – közintézmények homlokzatára, szobrok talapzatára vagy
éppen a ledöntött szovjet emlékművekre.

November 4-e után sem szűnt meg, csupán kuszábbá vált
az addigi címerhasználat. Kádár restaurációs kormánya („nemzeti
jellegét” kívánva mutatni) maga is használta ugyanezen szimbólumot,
miközben a Kossuth-címer még hónapokon át – a megtorlás gépezetének
beindulása közepette is – az ellenállást fejezte ki. Házilag –
kézírással vagy ún. játéknyomda betűiből – készített röplapokon,
tizenéves diákok naplóiban tartósan visszatérő szimbólum maradt a hol
formásabb, hol meg sutább rajzolatú Kossuth-címer. Egészen 1957
márciusáig, a MUK (Márciusban Újra Kezdjük) napjaiig. Ez utóbbiban az
volt a „történelem csele”, hogy a korabeli közérzületet kifejező
dokumentumok mellett – erre rászervezett állambiztonsági kombinációs
játék részeként -, többször találkozhatott a kortárs a rendszert
restaurálók „kincstári” MUK propaganda-anyagaival is.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc
szimbólumainak funkcionális alkalmazása magától értetődően szervesíti
1956 októberét a magyar patrióta hagyományok
panteonjába.

A
kiállítás megtekinthető: 2006. október 8-ig, hétfő
kivételével 10-18 óráig.
A kiállítás
helye: Kiscelli Múzeum Oratóriuma, Budapest, III. ker.
Kiscelli u. 108.