A szerb
és a magyar parlament közösen rendezett magyar-szerb ifjúsági
toleranciatábort Szegeden.
(Forrás: Népszabadság)

A magyarországi magyar fiatalok nem tudták, mitől
fontos a rigómezei csata, a vajdasági magyarok és szerbek viszont
tisztában voltak vele, mit jelent Mohács a magyar történelemben. Ez
derült ki a szegedi magyar-szerb toleranciatáborban rendezett rendhagyó
történelemórán.

A tábor célja, hogy
magyarországi és szerbiai magyar és szerb fiatalok együtt töltsenek el
néhány napot, előadásokat hallgassanak, vitázzanak, bulizzanak –
ismerjék meg jobban egymást. A vajdasági magyarellenes támadásokat
követően tavaly rendezték az első ilyen tábort a Szabadka melletti
Palicson.

Tegnap rendhagyó
történelemórát tartottak a szerb és a magyar történelem érintkezési
pontjairól. Közös volt például a két nép sorsában, hogy többnyire
nagyobb hatalmak meghatározta erőtérben éltek – mondta előadásában
Szilágyi Imre történész. Számos személyiség részese mindkét nép
történelmének. Például aki csak a szerb hősi dalokból ismeri Szibinyányi
Jankot – nekünk, magyaroknak Hunyadi János -, azt hihetné, szerb hősről
van szó. Nekünk, magyaroknak ellenben a törököt a mélybe rántó szerb
Dugovics Titusz is egészen magyarnak tűnik.

Momcsilo Pavlovics, a belgrádi Kortárs Történelmi
Intézet munkatársa arról beszélt: a kulcskérdés mindig a területek
birtoklása volt. Sok véres konfliktus fordult elő a két nép közös
történelmében, de bárki győzött az adott pillanatban, az sohasem oldott
meg semmit – legfeljebb új ellentéteket teremtett a régiek helyett.

A magyar-szerb közös történelem
során mindkét oldal rendszerint úgy viselkedett, mintha egy zéróösszegű
játszma részese lenne: annál több jut neki, minél kevesebb marad a
másiknak – mondta a rendhagyó történelemóra zárásaként Juhász József
történész.

Az előadások szünetében
megszólítottam néhány résztvevőt. Egy fiú, aki családjával Boszniából
menekült Újvidékre, új lakóhelyén találkozott először magyarokkal. Bár ő
inkább a volt Jugoszlávia más részéről érkezett szerb fiatalokkal
barátkozik, nem érzi úgy, hogy Újvidéken üldöznék a magyarokat. Nem érez
félelmet Szabadkán Gellér Anikó sem, aki a Szvetozar Markovics
Gimnáziumba jár, de – mint mondja – csak magyar barátai vannak. A szerb
gimnazisták valamiért nem barátkoznak a magyarokkal. Irina Gyukics
Valjevóról jött Szegedre – öt olyan társával, akik tagjai a helyi
diákparlamentnek. Szülővárosában nem nagyon vannak magyarok, ő Szegeden
ismerkedett meg közelebbről magyar fiatalokkal. Mindannyian úgy látják:
jó a hangulat a táborban.

Igaz,
akiknek a leginkább szükségük lenne rá, éppen azok nem járnak
toleranciatáborba.