Lehet-e
tárgyszerű és semleges egy olyan lexikon, amelynek szócikkeit bárki
bármikor szerkesztheti?
(Forrás: HVG)

A Wikipedia
internetes tudástár készítői szigorú normarendszer
betartatásával próbálkoznak, mégis napirenden vannak a szerkesztési
háborúk, a magyar változat – a Wikipédia – fennállásának legnagyobb
válságát éli át.

„Ne állítsd vissza
ugyanazt a lapot 24 órán belül több mint három alkalommal” – olvasható
színes keretben, vastag betűkkel kiemelve a bárki által szerkeszthető
Wikipédia egyik alapszabályát taglaló internetes oldalon. Ez csak egy az
irányelvek közül, amelyekkel a szerkesztők igyekeznek elejét venni
azoknak a nemkívánatos helyzeteknek, amikor a lexikonban az egymás
javításait hibásnak ítélő szócikkírók vég nélkül törlik a másik
bejegyzését, és visszaírják a sajátjukat. Mégsem ritkák a – wikipédiás
műszóval – szerkesztési háborúk, amelyek el is mérgesedhetnek. A 16
ezernél is több szócikket tartalmazó magyar Wikipédia „atyja” (lásd
Enciklopédia határok nélkül című írásunkat), Gervai Péter például – a
HVG érdeklődésére – a hazai online lexikon bő kétéves fennállása óta a
legnagyobb válságnak nevezte azt a több hónapja tartó állapotot, „amely
két, kompromisszumra képtelen, ráadásul több (elsősorban vallási témájú)
szócikket is ellehetetlenítő szerkesztő miatt alakult ki, és amelyet a
közösség napokon belül feltehetően mindkettejük kizárásával fog
megoldani”.

A legelső szerkesztési
háborút magyar nyelven nem az említettek robbantották ki, hanem
Antifinnugor (a szócikkeket általában fiktív nevek alatt alakítják a
szerkesztők), méghozzá tavaly novemberben a magyar nyelv rokonságát
feldolgozó, Uráli nyelvcsalád című lapon. A beszélő név is jelzi: a vita
– amelynek részletei az összes korábbi változtatást tartalmazó
laptörténeti oldalakon, illetve a vitafórumon követhetőek nyomon –
jórészt a magyar-finnugor nyelvrokonsággal szemben állók érveit tárgyaló
fejezet tartalmáról folyt. Ebben sok más mellett például komoly
birkózás ment azon is, hogy a Sajnovits János által a magyar és a lapp
nyelv rokonságáról 1770-ben megjelentetett és a finnugor elmélet
kiindulópontjának számító tanulmány értékeléséhez – „mai szemmel nézve
is tartalmaz figyelemre méltó elemeket” – vajon hozzá kell-e tenni a „de
nyilvánvaló tévedéseket és hamisításokat” folytatást is. Ezenkívül
kiélezett vita folyt arról is, hogy a finnugor elméletet ma a kutatók
„többsége” elfogadja, vagy inkább csak „vannak, akik”
elfogadják.

Nem könnyű tehát
megőrizni az enciklopédikus komolyságot, de a Wikipedia alapítói és
elkötelezett működtetői sokat tesznek azért, hogy a világszerte egyre
többek által felkeresett tudástár ne süllyedjen az odamondogatós
internetes vitafórumok szintjére. Részletes szerkesztési elveket
dolgoztak ki, hogy megalapozzák a – reményeik szerint – zökkenőmentes
működést, mindenekelőtt a szócikkek semlegességét. De etikettet
állítottak fel a vitázók számára is: a disputát például ajánlatos más
fórumokon folytatni, a Wikipedia szócikkeiben pedig – mivel hely van
bőven – a törölgetős-átírós háborúsdi helyett inkább tárgyszerűen
ismertetni az eltérő véleményeket.

A
kifinomult zavarkeltési technikákat a wikipédisták már megismerhették a
néhány éves tapasztalat során. Az irányelvek például óva intik a
felhasználókat az internetes műszóval zoknibáboknak nevezett
alteregóktól, miután sokan generáltak úgy álvitát, hogy saját
zoknibábjaik gyenge érveit látványosan lesöpörve végül az általuk
leginkább támogatott véleményt hozták ki „győztesnek”. De a
vandalizmusnak, más szóval értelmetlen rombolásnak is legalább 13
altípusát különböztetik meg az érdeklődők számára.

Amikor viszont már az etikett és a figyelmeztetések sem
hűtik le a kedélyeket, akkor az érintett oldalra kikerül a nyomtatott
lexikonokban soha elő nem forduló „Ezen szócikk semlegessége vitatott”
tábla (hosszú ideig ez volt látható az Uráli nyelvcsalád címszónál is),
rosszabb esetben pedig a szerkesztők blokkolhatják az egész lapot, sőt a
renitensnek ítélt belejavítót időlegesen vagy véglegesen ki is
zárhatják. A finnugor vitában egyébként Antifinnugor megsértődésével ért
viszonylag szerencsés véget a konfliktus.