A
diákokat rá kell szoktatni arra, hogy legyenek feltevéseik a kutatási
anyagaik hitelességével kapcsolatban. (Forrás: Eduline)

A diákok nyakra-főre az online
forrásokat veszik igénybe az órákra való felkészülésükhöz, ez viszont az
egyetemi oktatók között vált ki egyre nagyobb problémát, hiszen az
Interneten fellelhető anyagok minőségéért senki sem vállal felelősséget.

Mindazonáltal, az
Észak-Karolinai Egyetem és a Maricopa főiskola által közösen elvégzett
tanulmány egyik vezetője, Dr. Susan Miller-Cochran egy újfajta oktatási
megközelítést ajánl a probléma megoldására: a diákok a munkájuk során
használt anyagok kritikai elemzését is végezzék el – függetlenül attól,
hogy online találták-e meg azokat.

„Ez az első olyan kutatási eszköz, mely arra ösztönzi a
nebulókat, hogy elemezzék az általuk olvasott szövegek megbízhatóságát,
ahelyett, hogy beskatulyázzák az anyagokat az alapján, hogy honnan
erednek” – mondta. „Azt szeretnénk elérni, hogy diákjaink kritikusan
álljanak ahhoz, amit olvasnak – akár nyomtatott, akár digitális formában
kapják.”

A kutatási
megközelítést Miller-Cochran a tanulmány másik szerzőjével, Rochelle
Rodrigo-val közösen dolgozta ki, lényege, hogy a tanulóknak két szempont
alapján kell kiértékelni az online kutatási
anyagokat.

Először
is meg kell határozniuk, hogyan változott a szöveg az időben. Például,
mi van azzal az anyaggal, amit egyszer publikáltak, és soha nem
frissítettek, vagy például a Wikipedia cikkeivel, amelyek viszont
folyamatos felülvizsgálat alatt állnak. Másodsorban, meg kell
állapítaniuk, hogy egy online elérhető szöveg mennyire ellenőrizhető: ki
volt a szerzője, szerkesztője, történt-e szakmai felülbírálat?
Felhasználói tartalom, vagy külső megerősítéssel is
rendelkezik?

A
válasz gyakran meglehetősen bonyolult, erre a legjobb példa a Wikipedia.
Az anyagok egy része felhasználói tartalom, de bizonyos elemeik
szakértői vizsgálat alá kerültek. „A probléma pedig itt kezdődik” –
mondta Miller-Cochran – „kik voltak a szakértők, és mikor történt meg az
áttekintés?”

A
szakember szerint a végső cél, hogy a diákokat rászoktassák arra:
legyenek feltevéseik a kutatási anyagaik hitelességével kapcsolatban –
forrástól függetlenül. „Csak azért, mert valami egyszer nyomtatásra
került, még nem biztos, hogy hiteles, míg az online anyagokra sem
húzható rá a megbízhatatlanság.”