Bárány Balázs recenziója

1. Egy százéves kapcsolatról

Bár az 1920-as esztendőről elsőként a trianoni béke jut eszünkbe, fontos azt is fejben tartani, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése miatt ekkor jött létre az önálló magyar diplomáciai hálózat is. Magyarország az első világháború után elsőként három nagyhatalom (Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió) mellett Svédországgal vette fel a nagyköveti szintű kapcsolatot.

A skandináv országban a protestantizmus megjelenése óta gyakran fordultak meg magyarok, de a kulturális érintkezés a későbbi évszázadokban sem szűnt meg. A huszadik század első felében öt magyar tudós (Lénárd Fülöp, Bárány Róbert, Zsigmondy Richárd, Szent-Györgyi Albert és Hevesy György) itt kapta meg a tudományos világ legnagyobb elismerését, a Nobel-díjat. A Lotz János nyelvészprofesszor által igazgatott Magyar Intézet 1946 után gyakorlatilag a hungarológia egyik központja lett. Ennek köszönhető, hogy Jókai, Madách, Mikszáth és Márai művei ma svéd nyelven is olvashatók. Szintén gyümölcsöző volt a stockholmi Karolinska Intézet és az MTA, valamint a magyar egyetemek együttműködése, melynek következtében számos magyar mérnök és természettudós kapott ösztöndíjat Svédországban. A svéd szociáldemokrácia a magyar baloldal számára mindig példaértékű volt, amit az is jelez, hogy Böhm Vilmos ezt az országot választotta második otthonául a két háború között és a kommunista hatalomátvétel után is.

Mindezek mellett, ha az átlagembert kérdezzük a svéd-magyar történelem összefonódásairól, akkor a legtöbben minden bizonnyal Raoul Wallenberg nevét említenék. A híres embermentő diplomatáról az elmúlt évtizedben több izgalmas életrajz is megjelent: Kati Marton 2012-es és Bengt Jangfeldt 2014-es könyve után tavaly vehették a kezükbe az olvasók Ingrid Carlberg „Itt egy szoba, és rád vár…” Raoul Wallenberg története című munkáját.

2. A szerző és műve

Az 1961-es születésű Carlberg közel két évtizeden át volt a legnagyobb példányszámú svéd napilap, a Dagens Nyheter tényfeltáró újságírója. 2010-ben kiadott, antidepresszánsokról szóló riportkönyvéért az uppsalai egyetem díszdoktorrá avatta. Wallenbergről szóló munkája két évvel később jelent meg svéd nyelven, amiért számos elismerésben részesült – többek között a Svéd Akadémia (melynek tavaly óta tagja is lett) irodalmi díjában. Legutóbbi könyve 2019-ben látott napvilágot, ebben Alfred Nobel életét követi végig.

Az „Itt egy szoba, és rád vár…” Raoul Wallenberg története a Noran Libro Kiadónál jelent meg, Garam Katalin nagyszerű fordításában és Veres Mária gondozásában. A kötet igen vaskos, közel 750 oldal. Felépítése leginkább egy két szálon futó dokumentumfilmre emlékeztet: Wallenberg élettörténete mellett ugyanis (más betűtípussal szedve) a szerző tényfeltáró munkájába is belepillanthatunk. A könyv fotómelléklete is igen gazdag: láthatunk fényképeket a diplomata családjáról, személyes dokumentumairól, az általa kiadott Schutz-Passokról és azokról, akiknek életét ezekkel megmentette. A felsoroltakon kívül egy-két kisebb térkép is segíti az olvasó térbeli tájékozódását. A kötet végén Wallenberg családfája mellett részletes bibliográfia, rövidítésjegyzék és névmutató is található. Szerkesztési szempontból egy dolog volt csupán zavaró számomra: a végjegyzetek. Egyrészt egy ilyen vastag kötet esetében eleve nem szerencsés a hivatkozásokat az utolsó lapokra száműzni, másrészt ezek a jegyzetek szinte egy harmadik szálat képeznek a műben: külön kis történetekkel, információmorzsákkal vannak tele, melyek színesebbé teszik a szerző által megfestett képet.

3. A Wallenberg-életút dióhéjban

Raoul Wallenberg 1912-ben született Svédország egyik leggazdagabb famíliájában. Apja, id. Raoul Wallenberg maga is nagykövet volt Japánban, így a sok utazás, idegen kultúra megismerése része volt a család életének. Carlberg könyvéből ezt a szociokulturális hátteret is megismerhetjük – vele pedig a svéd történelembe is bepillantást nyerhetünk.

Száz évvel ezelőtt ugyanis még csak formálódott az a semlegességi politika, ami mára a svéd identitás fontos részét képezi. Megtudhatjuk, hogy mennyire félt ez az ország attól, hogy a második világháború alatt Norvégia és Dánia sorsára jut. Ezzel kapcsolatban nem állhatom meg az egyik kedvenc epizódom felidézését: 1940-ben a svéd hadsereg telefonpóznákat irányított a határhoz közelrepülő német gépekre abban a reményben, hogy azokat a magasból ágyúknak hiszik.

A semlegességgel együtt járt az is, hogy sok menekültet (főleg zsidókat) fogadott be az ország. Ez azonban nem aratott osztatlan sikert – még a svéd zsidó közösségen belül sem, melynek vezetői ekkor attól féltek, hogy a nagylelkű menekültpolitika náluk is felkorbácsolhatja az antiszemita érzelmeket.

Az ifjú Raoul Wallenberg az Egyesült Államokban szerzett építészmérnöki oklevelet. A kötetből megismerhetjük személyiségét is, ami annak köszönhető, hogy Carlberg nemcsak „néma” levéltári dokumentumokkal dolgozott, hanem rokonokkal és ismerősökkel is készített interjúkat. Ez alapján megtudhatjuk, hogy Wallenberg egy jóképű, nagyvonalú, társasági ember volt, aki bizonyos esetekben igen lobbanékony is tudott lenni. Sokat utazott: járt a közel-keleti Haifában (itt alakult ki pozitív véleménye a zsidókról, akiktől korábban idegenkedett) és Dél-Afrikában. Katonai szolgálatát a stockholmi testőrségnél töltötte, később pedig őrmesteri rangban polgári védelmet is oktatott.

Mérnöki végzettsége ellenére az üzleti életben helyezkedett el: anyja egy bankban képzelt el számára karriert, ő azonban a Mellaneuropeiska Handels AB nevű kereskedelmi vállalathoz szegődött 1941-ben. Itt ismerkedett meg a zsidó származású magyar kereskedővel, Lauer Kálmánnal. Végül az ő révén került Budapestre 1944-ben: egyrészt a vállalat kapcsolatainak rendezése, másrészt Lauer családjának biztonságba juttatása céljából. A vállalkozásban támogatta Wallenberget az OSS (a CIA elődszervezete) és a Háborús Menekültek Bizottsága is. A budapesti svéd követség titkárává nevezték ki, ahol gellérthegyi irodájában hamarosan hozzálátott embermentő munkájához, amelyhez nélkülözhetetlen segítséget nyújtott munkatársa, a méltatlanul elfeledett Per Anger.

Tevékenységük nyomán több ezer zsidó menekült meg a biztos halálból. 1945 januárjában felvette a kapcsolatot a szovjetekkel, akik bizalmatlanságból végül Moszkvába „irányították”. Bár közölték vele, hogy „ne tekintse magát fogolynak”, a tényeken ez nem sokat változtatott: 1947-ben halt meg az NKVD rabjaként. A szerző igyekszik a lehető legrészletesebben bemutatni Wallenberg utolsó éveit, valamint azt a kálváriát, amit családja az eltűnést követően bejárt. Ehhez kapcsolódik a kötet címében olvasható idézet is, ami édesanyja egyik 1956-os leveléből származik, aki abban a tudatban vetette papírra sorait, hogy fia még életben van: „Itt egy szoba és rád vár, amikor hazatérsz a miniszterelnök társaságában.” Az olvasó azonban nemcsak a tragikus végről, hanem Wallenberg tetteinek utóéletéről, személyének szimbólummá válásáról is olvashat a kötet utolsó fejezeteiben.

A diplomata eltűnésének körülményei miatt hosszú ideig fagyos volt a viszony Magyarország és Svédország között. A bizalmat minden bizonnyal tovább rontotta a Pátzay Pál által megmintázott Wallenberg-emlékmű (a „Kígyóölő”) 1949. márciusi felállítása, majd egy hónappal későbbi eltávolítása. Ide kapcsolódhat még az 1953-as ún. „Wallenberg-per”, melyben az 1944-es Zsidó Tanács tagjait vádolták a svéd diplomata meggyilkolásával. Sztálin és Berija halála után az eljárást leállították, ám a per koncepciós jellegére csak a kilencvenes években derült fény.

Wallenberg mára már nemcsak a svéd-magyar történelmi emlékezet része. 1963-ban az izraeli Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címmel ruházta fel, születésének századik évfordulóján pedig az Egyesült Államok Kongresszusa a legnagyobb amerikai elismerést, a Kongresszusi Aranyérmet adományozta neki.

Budapesten 2003-ban kapott posztumusz díszpolgári címet. A fővárosban több emlékműve is áll, melyek közül az egyik legismertebb a II. kerületben álló szobor. A XIII. kerületben utcát, a VI. kerületben középiskolát neveztek el róla. 2012 óta díj is viseli nevét, melyet olyan személyeknek adományoznak, akik segítik a hátrányos helyzetben élőket és küzdenek a diszkrimináció ellen. Olyan kiválóságok kapták meg eddig, mint Járóka Lívia szociálantropológus, Beer Miklós püspök, Iványi Gábor lelkész, Setét Jenő aktivista, vagy Cserdi község 2020-ban elhunyt polgármestere, Bogdán László.

4. A könyv tanórai alkalmazásáról

A kötetet a történelemtanárok is haszonnal forgathatják. Az alábbiakban néhány felhasználási lehetőséget mutatok be – a teljesség igénye nélkül.

A „nulladik” lehetőség természetesen a tanári háttérismeretek bővítését szolgálja. Minden gyakorló tanár tudja, hogy az ilyen olvasmányok segítségével a huszadik századi magyar történelem sorsfordító eseményei (német megszállás, holokauszt, Budapest ostroma, szovjet megszállás) jobban megérthetőek, árnyaltabb magyarázatot adhatunk a diákok kérdéseire.

A legegyszerűbb alkalmazási mód az illusztráció. Wallenberg története amellett, hogy egy embertelen időszakban játszódik, a kamaszok számára izgalmas lehet. Egy-egy jól kiválasztott szövegrésszel jól be lehet mutatni embermentő tevékenységét úgy, hogy talán néhány diáknak is megjön a kedve ahhoz, hogy kézbe vegye a könyvet. Jó példa erre az alábbi jelenet, ami a Józsefvárosi pályaudvaron játszódik 1944. novemberében (376-388. oldal):

„A borzalmas halálmenetek híre elért Berlinbe, és az elbeszélések még ott is megbotránkozást váltottak ki. Himmler SS-vezér különben is egy ideje már jobban el volt foglalva a német imázzsal, mint a zsidók kiirtásával. Épp akkoriban adta parancsba az auschwitzi gázkamrák leállítását és eltüntetését. Zsidók, akik kétszáz kilométert vándorolnak gyalog, élelem nélkül a hidegben, nem képesek dolgozni. Az auschwitzi megoldás híján ezek csak terhet jelentenének a németeknek, érvelt Himmler titkársága, hogy miért ellenzi a módszert. Hogy ezt a kritikát enyhítse, Eichmann-nak sikerült néhány vonatot szabaddá tennie, és átirányítania Bécsből. Az elképzelés az volt, hogy ezt a tizenhétezer munkaszolgálatost leplombált vagonokban Németországba küldik.

            A Józsefvárosi pályaudvart körülvették a nyilasok és a csendőrök. Veres Tamás egy sálba rejtette a kameráját, és megközelítette az őröket. Hogy elmehessen mellettük, németül beszélt, de svéd akcentussal, és azt mondta, hogy ő egy svéd diplomata, aki itt találkozik Raoul Wallenberggel. És átengedték.

            A pályaudvaron, a novemberi ködben, a tehervagonokba való beszállítás már megkezdődött. Tamás meglátta Raoult, aki egy asztalt állított fel székekkel, a „legitimálás” céljából. A követség útlevéllistája egy nagy, fekete dossziéban bekötve, az asztalon hevert. „Mindenki, aki hozzám tartozik, álljon ide a sorba. Mást nem kell tenniük, csak fel kell mutatni svéd menlevelüket!” – kiabált Raoul, Veres Tamás elmondása szerint. Egy másik munkatárs a vagonok mellett ment, és hangosan kiabált, hogy mindenki, akinek svéd menlevele van, jelentkezzen a legitimálásnál, és álljon sorba. Tamásnak közben azt suttogta Raoul: „Csinálj annyi képet, amennyit csak tudsz!” […] Abból a tizenhétezer emberből, akiket azokban a napokban a Józsefvárosi pályaudvarra hívtak be, csak az az ötszáz svéd védenc menekült meg.”

A könyv egyes részleteit forrásként is felhasználhatjuk érettségi feladatok gyakorlásához. Az alábbi mintafeladat a középszintű ismeretek rendszerezésére készült:

„Az élelmiszer-ellátás volt talán a legnehezebb. Kívülről hozott ennivaló nélkül a nemzetközi gettóban az emberek nem maradtak volna életben. Naponta csak pár órát mozoghattak a városban, és élelmiszerjegyeik a gettón belül nem sokat értek. A humanitárius osztály azonban nem volt felkészületlen. Yngve Ekmark konzul már október elején azt a megbízást kapta Wallenbergtől, hogy vásároljon és gyűjtsön közszükségleti cikkeket. Olsen bőkezű anyagi támogatásának köszönhetően ez várakozáson felül jól sikerült. Beszereztek annyi ennivalót, ami a számítások szerint hétszáz embernek három hónapra elegendő lett volna. Több tonna konzerv, paradicsompüré, bab, keksz, tejpor és levespor; mindezek három raktárba szétosztva, amelyeket a humanitárius osztály megszerzett. Még a követségen Danielsson pincéjét is színültig megtöltették krumplival, rizzsel, konzervekkel és egyéb alapélelmiszerekkel.” (Ingrid Carlberg: „Itt egy szoba, és rád vár…” Raoul Wallenberg története. 369. oldal)

1. Melyik városban állt a szövegben olvasható gettó? Aláhúzással jelölje a megfelelő helyszínt!

Auschwitz – Budapest – Dachau

• Ki volt a szövegben említett Raoul Wallenberg?

• Mi az oka annak, hogy az élelmiszer egy részét a követség pincéjében rejtették el?

• Mikor kezdődött el a magyarországi zsidók gettókba gyűjtése és deportálása?

Év, hónap, nap megjelölésével válaszoljon!

Fakultáción, szakkörön, esetleg emelt szintű középiskolai órákon, kiselőadás vagy projektmunka tartásakor a tanulóknak lehetősége van kisebb „mélyfúrásokat” végezni. Egy második világháborúval és/vagy holokauszttal kapcsolatos foglalkozás során szintén hasznos lehet ez a kötet. Felkészüléshez különösen a II. rész 13-15. fejezeteit (336-443. oldal) érdemes elolvasni.

Raoul Wallenberg személye kiemelt helyet foglal el a magyar-svéd kapcsolatok történetében. Kitartása és humánuma a véres huszadik században ritkaság, ezért joggal állíthatja őt mindkét ország példaként a jövő generációi elé. Eddigi legalaposabb életrajzának a századik évfordulóra időzített megjelenése egy újabb emlékmű felállításával is felér.

---

A recenzált mű:
Ingrid Carlberg: „Itt egy szoba, és rád vár…” Raoul Wallenberg története. Ford.: Garam Katalin. Noran Libro, 2. kiadás, Budapest, 2020. 751 lap.