Heves viták kísérik az Egyesült Államokban a központi
törvényhozásnak azt a javaslatát, amely kötelezővé tenné az iskolákban a
különböző rasszok és etnikai csoportok eddig elhallgatott történelmének
tanítását – jelent meg a Múlt-koron.

A kibővült tananyag „kényes” tartalma és a gyakorlati
megvalósítás problémái miatt hónapokig tartó csatározásokra lehet
számítani.

A jelenlegi vita
témájához alkalmazkodva a híres rabszolgakereskedő hajó nevére,
Amistad-ra keresztelték azokat a bizottságokat, amelyek tagjai arra
kötelezik az adott állam történelem tanárait, hogy az órákon addig nem
tárgyalt eseményeket, folyamatokat, személyeket ismertessék meg
diákjaikkal – számolt be róla az Associated Press.

Az elmúlt öt év folyamán számos állam, köztük Illinois,
New Jersey, Kalifornia, Rhode Island és Virginia is megalakította saját
bizottságát. A helyi tananyag ezeken a helyeken azóta már feldolgozza
Mussolini fasiszta rezsimjének működését, az újkori
rabszolga-kereskedelem társadalmi, etikai visszásságait, valamint
megismerteti a tanulókkal az emberi népirtás különböző korszakait, úgy
mint az örmény genocídiumot és a második világháborús holokausztot. A
cél és a feladat tehát a történelem irányítható alakulásával-, valamint
az egyes népcsoportoknak saját embertársaikon történő, időről-időre
elkövetett rémtetteivel és azok következményeivel való bátor szembenézés
lenne.

Nem csoda, ha sokan vannak,
akik kétkednek a tartalmi megvalósítás sikerében. Keith Wright, New
York-i demokrata törvényhozó a programnak az amerikai társadalomra nézve
talán legkritikusabb pontját idézi, amikor arra a paradox helyzetre
utal, hogy az Egyesült Államok története épp a rabszolgákkal való
kereskedelmen alapul. A kritikusok azon csoportja, amely nem
tartalmilag, hanem a tanítás gyakorlatának szemszögéből fogalmazza meg
fenntartásait, elsősorban a történelem tanórák és a témához kellőképpen
értő oktatók számát kevesli, azzal együtt, hogy az alapvető elképzelést
kifogástalannak tartja.

Ezekben a
hónapokban egy olyan központi tanács felállításán fáradoznak a
Társadalomtudományok Nemzeti Tanácsának (National Council for the Social
Studies) illetékesei, amely kivétel nélkül, minden amerikai államra
kiterjedően egységes, bővített tanrendet állítana össze és írna elő. A
szervezet tizenkilenc nem fizetett tagjából nyolcat a kormány jelöl
majd, néhányuk a külügyminisztérium és az oktatási tárca megbízottja
lesz. Az a – egyesek szerint kiábrándító – tény, hogy a tudományos
karrier nem feltétele a tagságnak, újabb szkeptikus vélemények
megformálására ad lehetőséget. „Ez olyan, mintha […] megmondanánk az
orvosoknak, hogyan praktizáljanak” – tapint a lényegre Peggy Altoff, a
szervezet választott elnöke. „A történelem[tanítás] színvonala állandóan
jelenlévő, potenciális vitatéma” – mondja Carl Hayden, aki egykor a
tudományos színvonal emeléséért küzdött a Kormányzó Tanács (Board of
Regents) soraiban.

Candace de Russy,
a New York-i Állami Egyetem kurátora, több tudományos kiadvány írója és
lektora rövid summázatát adja a számos vitás kérdést felvető
javaslatnak: „[…] a zsidó származásúak úgyis elhatározzák majd, hogyan
tanítsák a holokausztot, az írek a nagy éhezés időszakát, az örmények a
törökök irtóhadjáratát, az indiánok a francia-indián háborút, és így
tovább.”