A
Nonprofit.hu cikke a széleskörű társadalmi egyeztetéssel létrehozott
Nemzeti Civil Alaprogram új támogatási rendszerének kialakulására tekint
vissza.

A rendelkezésemre álló
rövid időben nem vállalkozhatom részletes elemzésre, viszont az elnök
szemszögéből megjeleníthetem a tevékenységünk során felszínre került
legfontosabb kérdéseket, mérlegelhetem a problémák megoldása érdekében
végzett tevékenységünket és megfogalmazhatom a jövőre vonatkozó
javaslatainkat.

Rendkívül küzdelmes
két évet zárunk. Nagyon sok panasszal, problémával, feszültséggel
szembesültünk az elmúlt időszakban. Ha gondjaink okait keressük,
önkéntelenül is felmerül a
kérdés:

• 
  
  Miért jelentkeznek a civil szervezetek támogatásával
  kapcsolatos feszültségek?
  
  
• 
  
  Két éves tevékenységünk során hozzá tudtunk-e járulni
  megoldásukhoz?

A megyei méretű szervezetek által delegált elektoroktól
kapott megbízatásunk arról szólt, hogy az NCA törvény és a különböző
jogszabályok, rendelkezések által megszabott keretek között – a Tanács
elvi szinten, a kollégiumok a konkrét összegek megítélésével – osszunk
el egy meghatározott összegű központi költségvetési előirányzatot a
civil szervezetek között. Az éves költségvetési törvényekben a nonprofit
szervezetek támogatása a központi költségvetésből, az önkormányzati
szférából és az elkülönített állami pénzalap költségvetéséből, illetve
adókedvezmények formájában történik.

Ha az NCA előtti időszakot elemezzük a rendelkezésre
álló KSH adatok alapján megállapítható, hogy a nonprofit szektor
állami/önkormányzati bevételeinek összege a 2000 évben 140.917,4 millió
forint, 2002-ben 275.012,1 millió forint, 2003-ban 308 964,0 millió
forint volt.  Az állami, önkormányzati támogatás aránya 42%-ra
emelkedett. Ezzel szemben az alaptevékenység összes bevétele 37%-ról
29%-ra csökkent, a magántámogatások aránya pedig 16%-ról, 13%-ra.
Nyugtalanító, korporatív jelenség, hogy az állami támogatások többségét a
közhasznú társaságok és közalapítványok kapták. Ha a támogatások
megoszlását vizsgáljuk finanszírozási formák szerint, akkor
megállapítható a normatív finanszírozású szerződéses
közfeladat-kihelyezés csekély súlya a nem normatív támogatásokkal
szemben. Az összes nem normatív állami támogatás 67%-a a költségvetési
törvényben nevesített módon és egyedi döntés eredményeként került a
nonprofit szervezetekhez. A támogatások nyújtásánál nem érvényesült a
pályázati eljárás nyújtotta erőteljesebb objektivitás, és nyilvánosság, a
verseny és szakmai megmérettetés.

Fennáll a kettészakadás veszélye a szektor egyik
oldalán az államhoz (minisztériumokhoz, költségvetési szervekhez) és
önkormányzatokhoz szorosan kapcsolódó szervezetek találhatók, míg a
másik oldalon az „életben maradásért”, a források szűkösségével küzdő,
települési szinten, állampolgári kezdeményezésre szerveződő és
szervezkedő egyesületek és magánalapítványok állnak

Nagy előrelépés a Nemzeti Civil Alapprogram létrejötte
és szervezeti konstrukciója – az elektori választási rendszer és a civil
többségű döntéshozó testületek – lehetőséget biztosítottak a
költségvetési támogatások objektívebb elosztására. Érzékelve a korábbi
támogatások nyújtásánál kialakult aránytalanságot és strukturális
feszültséget, az elektorok által megválasztott képviselőkként arra
törekedtünk, hogy egy normatív alapokon – támogatási elveken és sávokon –
nyugvó, kiegyensúlyozott pályázati eljáráson alapuló, támogatási
rendszer alakuljon ki és olyan pályázati alappá fejlődjön, amely
hosszútávon és kiszámíthatóan biztosít forrásokat a civil szektor
fejlődéséhez.

Az NCA Tanácsa – a
törvényben megfogalmazott kötelezettség alapján és a rendelkezésre álló
alap összege miatt – a kollégiumok létrehozásával és a pályázati
alapelvek meghatározásával arra törekedett, hogy a pályázati források
elsősorban a szervezetek működési színvonalának javításával járuljanak
hozzá a civil szektor stabilizálásához és fejlődéséhez. Szakmai
támogatásai nem a tevékenységi ágak szerinti programokat, hanem a
horizontális civil feladatok megoldását szolgálták.

Ha számba veszzük eredményeinket, elmondhatjuk, hogy az
NCA működésének két éves tapasztalatai alapvetően pozitívak.
Szektortörténeti jelentőségű, hogy évente közel 7 milliárd költségvetési
forrás „felosztásáról”, felhasználásról demokratikusan választott
„civiltúlsúlyos” testületek dönthettek. A még nem teljes körű ismertség
(15 % pályázói aktivitás) és a forrásszerzés eltérő pozíciói miatt
(háromszorosnál nagyobb igény) a civil szféra körében az új támogatási
rendszer érthetően vegyes fogadtatásra talált. Az NCA küldetésének
megítélése a támogatottak körében értelemszerűen pozitív, ugyanakkor
több kritikai észrevétel (szakminisztériumi támogatások csökkenésének
hatása, ágazati, egyes célcsoporti érdek) is megfogalmazódott a
pályázati rendszer és működés kapcsán. Mindezek ellenére – a három
pályázati ciklus tapasztalatai alapján – a kutatói előrejelzések az NCA
civil szervezetek működését javító, fejlesztő hatását
prognosztizálják.