A
Corvina Kiadó Mindennapi történelem című sorozata a hétköznapok
világának bemutatásával kívánja közelebb hozni a múltat. A szériában
jelent meg Fábri Anna olvasmányos kötete, amely a reformkor izgalmas
világát ismerteti meg az olvasóval. (Forrás: Múlt-kor)

A mindennapi élet refomjai

Kölcsey szavai jól adják vissza az 1825 és 1849 közötti
éveket jellemző szellemiséget: Haza és haladás. Ez a két gondolat
lefedte a legfőbb eredményeket: a polgári átalakulást, a modern nemzetté
válást elősegítő törvényeket és mozgalmakat, amelyeket kiváló jogászok,
publicisták és politikusok komoly csapata indított el. A könyv címe nem
véletlenül emeli ki Széchenyi István szerepét, a gróf ugyanis ekkor
teljesítette ki pályáját, változásokat kezdeményezett a mindennapi élet
csaknem minden területén. Nyugat-európai viselkedési mintákat kívánt
elterjeszteni, bábáskodott országos és helyi egyesületek, intézmények,
gyárak, gazdasági társulások születésénél. Ugyanakkor a korszak többi
szereplője is maradandót alkotott, egyesek utakat építettek és folyókat
szabályoztak, mások takarékpénztárakat és tanintézeteket alapítottak,
megint mások a gazdálkodás új módszereit sajátították el, és a
felhalmozott ismereteket átadták.

A
Család, nevelés, erkölcs című fejezetben a kiindulópontot a család
jelenti, és megtudhatjuk, hogy John Paget szerint „gyermekek viselkedése
szüleikkel szemben egyetlen más országban sem oly tisztelettudó, mint
itt”. A családot a külvilág előtt általában az apa jelenítette meg,
tekintélye óriási és megkerülhetetlen volt. A házasságkötés okai
komolyan megmozgatták a korabeli társadalmat, a folyóiratok hasábjain
állandó eszmecsere zajlott a lehetőségekről, a boldog vagy a boldogtalan
frigyekről. A férjes asszonyok előbb vagy utóbb anyává váltak, szülés
közben csak a legkirívóbb esetben maradhattak egyedül, biztosan
számíthattak a család nőtagjai és a bábák
segítségére.

Ugyanakkor a házasságon
kívül megfogant gyermek nagy tehertételnek és szégyennek számított, sőt
egyesek a gyilkosságoktól sem riadtak vissza. A korszakban egyértelműen
tetten érhető, hogy a hagyományos női szerepek mellé újak is társultak,
az 1843-44. évi országgyűlésen néhányan még a nemes nők szavazati
jogának kérdését is felvetették. Ennek ellenére minden maradt a régiben.
Az 1820-as évektől egyre több szakkönyv, tanulmány foglalkozott a
gyermekek nevelésével, a német nyelvű munkákon kívül magyar nyelven is
hozzáféhetővé váltak ezek a gondolatok. Brunszvik Teréz „Angyalkert”-je
pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert, az alapító célul
tűzte ki, hogy megóvja növendékeit a tétlenségtől és a ragályos rossz
példáktól. A korszakban a tisztes családapák éltek a fizetett szerelem
nyújtotta röpke gyönyörrel, a különböző napló- és levélrészletek igen
pajzán információkat árulnak el.

Az
öltözködésben (is) markáns különbségek figyelhetők meg az egyes
társadalmi rétegek között. A városbeliek a nyugat-európai módit
követték, a parasztság megőrizte hagyományait. Az első hazai divatlap
1827-ben került a piacra, ebben az érdeklődők egész alakos rajzok
segítségével csodálhatták meg a legújabb ruhakölteményeket. Az ún.
díszmagyar keletkezése 1830-ra tehető, ekkor jelentek meg a főrendűek a
nemzeti díszruhában V. Ferdinánd koronázási
ünnepségén.

A fejezetben nyomon
követhetjük a jellemző férfi és női öltözékeket, megismerhetjük a
szépségideálokat. A korabeli orvosi és életvezetési könyvek kiemeltek
foglalkoztak a testi higiéné fontosságával. A fogakat „foglekvárral”
igyekeztek tisztán tartani, a török fürdőket sokan látogatták. A nagyobb
járványok, mint például az 1831-es kolaravész idején azonban páni
félelem lett úrrá. Minden bizonnyal az óvintézkedések is vezérelték a
korszakra jellemző kórházalapításokat.