Az iskola olyan,
mint a társadalom, naivitás lenne azt hinni, hogy különbözhet tőle –
mondja Mihály Ottó, oktatáskutató a Népszava összeállításában, amely a
Cartographia történelem atlasz ügyével foglalkozik.

Pedagógusok, vallási vezetők és
történészek az érettségin is engedélyezett, a Cartographia Tankönyvkiadó
Kft. által kiadott Középiskolai történelmi atlasz hibájának tartják,
hogy annak gondolatmenete, egyedi részletei alkalmasak arra, hogy
szélsőséges erők a maguk hasznára fordítsák a közoktatás közgondolkodást
formáló erejét. A magánkézben lévő kiadó – melyet a Brit
Virgin-szigeteken jegyeztek be – nem érti, hogy miért most támadták meg a
hét éve használt tankönyvet. Knausz Imre, a Történelemtanárok
Egyletének alelnöke [K.I. tagja, de jelenleg nem alelnöke a TTE-nek – a
szerk.] szerint a baj sokkal nagyobb, mint amekkorának látszik: az
oktatás van teljes egészében csődben, ennek megváltoztatásához pedig
politikai elhatározásra van szükség.

A CR-0080 kódjelű, a Cartographia Tankönyvkiadó Kft.
által kiadott Középiskolai történelmi atlasz az érettségin is
hivatalosan engedélyezett tankönyv. A dalit.hu emberi jogi hírportálon
pedagógusok, vallási vezetők, történészek egy csoportja adta közre
elemzését az atlaszról. Ebben azt írták: „Az elmúlt hónapok
eseményei­nek fényében nem halogatható a kérdés: milyen képet kap az
ifjúság azokról a kérdésekről, amelyek a szélsőjobb propagandájának
eszközévé váltak? Milyen ideológiává állhatnak össze azok az
információk, amelyek a középiskolások gondolkodását alakítják? Nos, a
Középiskolai történelmi atlasz e tekintetben döntő jelentőségű
dokumentum. Ezt a kötetet szerte az országban négy-öt éven keresztül
használja a jövő nemzedéke.”

Leszögezték: a kötetet a diákok rendszerint
történelemkönyvükkel együtt nyitják ki, amelyek választéka elég széles,
és ezeknek legújabb kiadásai sokkal korszerűbb szemléletet tükröznek,
mint az atlasz, de ezzel együtt kötelességüknek érzik, hogy az atlaszt
önmagában vizsgálják, és feltárják a tartalmi és szemléleti problémákat.
„A kötet egész gondolatmenete, a hangsúlyok elhelyezése és fontos
egyedi részletei sajnos alkalmasak arra, hogy szélsőséges erők a maguk
hasznára fordítsák a magyar közoktatásnak a közgondolkodást formáló
erejét. Néhány évvel ezelőtt ezt biztosan nem láttuk volna így, a
mögöttünk levő hónapok eseményei azonban eddig ártatlannak tűnő
ideológiai elemekre hívták a figyelmünket.”

Ilyen közkeletű ideológiai elem Nagymagyarország
grafikai képe. „A Középiskolai történelmi atlasz élenjár abban, hogy az
ifjú generációk elméjébe rögzüljön a Kárpát-medence politikai egységként
való ábrázolása: a 160 oldalon összesen 109 alkalommal közli a
nagymagyar politikai térség valamely alakváltozatának egyértelmű
grafikai ábrázolását az őskortól (bizony az őskortól…) egészen
napjainkig (bizony napjainkig…).”

Két közösség teljes egészében kimaradt a magyar
nemzet kialakulását bemutató panorámából: a roma és a zsidó népesség.
„Ők az említés szintjén sem részei a hazai, a Kárpát-medencei, a
kelet-európai történeti tudatnak” – állapította meg a Bodori Katalin,
Derdák Tibor, Haraszti György, Kalányos László, Köves Slomó, Orsós
János, Raj Tamás, Ungár Klára, Várkonyi Ágnes által írt elemzés, amelyet
Hiller István oktatási és kulturális miniszternek is
elküldtek.

A levélre a
minisztérium közoktatási főosztálya reagált: „Az iskolákban a
történelemtanítás számára számos tankönyv és történelemi atlasz áll
rendelkezésre A tankönyvvé nyilvánítási határozattal rendelkező és a
hivatalos tankönyvjegyzéken található történelemtankönyvek eltérő
mértékben tartalmazzák a zsidóság és a romák történetének legfontosabb
hazai állomásait, ugyanakkor a holokauszt és a porrajmos
megkerülhetetlen része az iskolai történelemtanításnak. Az egyetemes
történelem részeként több óra és tankönyvi lecke foglalkozik a bibliai
zsidóság és az ókori zsidó állam történetével, majd az 1945 után
megalakuló zsidó állam és az arab–izraeli háborúk is szerves részei a
közoktatásban a történelem tanításának.”

A tárca a jogszabályi háttér kidolgozásával, a
Nemzeti alaptantervvel és az érettségi követelményeket meghatározó
jogszabályokkal együttesen megteremtette az alapokat ahhoz, hogy minden
alap- és középfokú iskoláshoz hiteles ismeretanyag jusson el. Az állami
tankönyvvé nyilvánítás révén minden középiskolás birtokába juthat
azoknak az információknak, amelyek a zsidóság és a romák történetének
legfontosabb elemeit, a XX. századi egyetemes és magyarországi sorsukat
mutatja be. A fentiek napjainkban is kötelező érettségi témákként
szerepelnek, így a szaktanár egyetlen középiskolában sem teheti meg,
hogy ne foglalkozzon ezekkel kellő mélységben. Az érettségi vizsgákon
nem kizárólag a Cartographia Tankönyvkiadó Kft. Középiskolai
történelematlaszát lehet használni, más kiadók történelematlaszai is
használhatók. A tárca felvette a kapcsolatot a Cartographia Kft.-vel,
valamint a Történelemtanárok Egyletének elnökével annak érdekében, hogy a
nevezett atlasz elkészítését koordináló szerkesztőbizottság
közreműködésével alakítsák ki javaslatukat.

Szerettük volna megtudni, hogy a történtek után
készül-e valamiféle javaslat a Cartographia Kft.-nél. Hidas Gábor, a cég
szakreferense szerint azonban itt valamiféle alapvető félreértés van,
mert a minisztériumi válasz utolsó mondata arról szól, hogy az elemzők
vegyék fel a kapcsolatot a kiadóval. Ha előbb megtették volna, mintsem
az egészet nyilvánosságra hozzák, az egész hercehurcát megspórolhatták
volna. Nyitott kapukat döngettek volna, hiszen a kiadó jövőre készült az
átalakításra, amit egyébként az atlaszoknál 5-10 évenként végeznek el. A
szakreferens bár elismeri, hogy az észrevételek között vannak jogosak,
úgy véli, van köztük csúsztatás is, és olyan sommás megállapítás, ami
arra utal, az elemzők nem ismerik a cég történetét. Hidas nem érti,
miért épp most robbant ki az ügy. „Az elemzők között egy történész és
két tanár is van, most vették először kézbe az atlaszt? Egyébként a
tankönyvkiadó a kerettantervhez kötődik, annak elvárásait rajzolták meg a
térképeken. A kérdés számunkra az, hogy miért most és miért a
minisztériumon keresztül támadtak meg egy ebben a formában hét éve az
oktatásban szereplő atlaszt. Erre a miértre adja meg mindenki magának a
választ” – mondta Hidas Gábor.

Arra a kérdésünkre, hogy akkor – ha az elemzők úgyis
nyitott kapukat döngettek volna – jövőre az elemzés tükrében alakítják-e
át az atlaszt, Hidas Gábor nem kívánt nyilatkozni. Mint mondta, a
Cartographia Tankönyvkiadó Kft. magánkézben van, és az átalakítás – a
sok időn túl – nem kevés pénzbe kerül, amit a tulajdonos erszénye
bán.

A Történelemtanárok
Egyletének [korábbi] alelnöke, Knausz Imre úgy vélte, nem szabad a
történelemtanítást egy segédkönyv alapján megítélni. Szerinte, bár igaza
van az elemzésnek, és fontosak a tankönyvek, így ez az atlasz is, de a
baj sokkal nagyobb, mint amekkorának látszik. Ma már egészében nem
hatékony az oktatás, egyáltalán nem érinti meg a fiatalokat. Ezért
szerinte az oktatás tartalmának, technikáinak irányát kell
megváltoztatni, de ennél sokkal fontosabb, hogy visszaállítsuk a diákok
és a szülők és a tanárok motiváltságát is a tanulás, a tanítás iránt.
Ezen a téren általános válság van, újra kellene gondolni az
oktatásunkat, és annak minden szereplője számára vonzóvá, innovatívvá
kellene tenni az iskolát. Végre komolyan kellene venni, hogy a
legalapvetőbb gondot a pedagóguspálya kontraszelekciója jelenti.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy kevésbé vonzó és kevés jövedelmet
biztosító pályára nem a legambiciózusabb, legtehetségesebb fiatalok
mennek. A helyzet megváltoztatása azonban a politikán múlik. Sajnos az,
hogy nagyon rosszul működnek az iskolák, egyelőre csak keveseket zavar,
hisz a „gyerekvigyázó” és a „szelekciót eldöntő funkcióját” ma még úgy,
ahogy ellátja. Ugyanakkor már egyáltalán nem alkalmas a kultúra, a tudás
és a műveltség közvetítésére. Azt Knausz nem tudta megmondani, minek
kell ahhoz bekövetkeznie, hogy a politikusok tegyenek is azért, hogy ezt
a negatív hatást annullálják. Ahogy megjegyezte: „Ancsel Éva írja
valahol, hogy a bűn nem mindig a rosszindulatból fakad. Amikor Jézust
akarják elfogni, akkor az álmosság, az aluszékonyság is bűn. Vészhelyzet
van, és ideje volna felébrednünk.”

Nem látja ennyire elkeserítőnek a helyzetet Mihály
Ottó, oktatáskutató, bár bizonyos értelemben igazat adott Knausznak.
Mint mondta, amilyen a társadalom, olyan a közoktatás, és naivitás lenne
feltételezni, hogy különbözhet tőle. Az, hogy a társadalom
megváltozzon, a politikán múlik. A politika pedig szerinte ott tart,
amilyen sanszai vannak az országnak. Ugyanakkor a taneszközök fejlődése
kétségtelen, és keményen gyermekközpontú, szociáldemokrata-liberális
közoktatási törvényünk bárhol megállná a helyét a világban. A politika
mégis sokszor támadja, a társadalom pedig olykor a XIX. századba
kényszerítené vissza.

Millei
Ilona

A
Népszava eredeti cikke »

Taneszközök és
kisebbségek (Miklósi László TTE-elnök nyilatkozata a
Klubrádióban)

Figyelem: A szemlézett
cikkek minden esetben a szerző(i)k véleményét tükrözik, és nem a TTE
álláspontját. Ha önnek is véleménye, vagy megjegyzése van az
olvasottakkal kapcsolatban, a honlapon fórum indításával
jelezheti.