Már nincsenek szérűskertek, eltűntek a káposztaföldek. Késő őszi városnéző sétáit a kerületben bejegyzett egyik legismertebb civil szervezet, a Történelemtanárok Egylete Csikágóban, Külső Erzsébetvárosban kezdte.

A városnézők (tanárok, értelmiségiek, nyugdíjasok) a Keletinél gyülekeznek, ami annyiban ésszerű, hogy Csikágó létrejöttének kulcsa a Keleti Pályaudvar kiépülése volt. A tervező, a „vasminiszter”, Baross Gábor szobra a pályaudvar főbejárata előtt áll. Róla úgy tartották: rendkívüli munkabírású férfiú volt. Hajnalig dolgozott, pályarajzok fölé görnyedve. Tulajdonképpen belehalt a városépítésbe. Ezt már a két sétavezető történelemtanártól, Szász Pétertől és Bárány Balázstól halljuk. Indulunk.

Az egykori Csikágó építői, benépesítői építőmunkások, kiskereskedők, fuvarosok voltak, akik vidékről érkezve a Millennium építkezésein kerestek munkát és szállást. A Keleti felől özönlöttek a kofák, hentesek, tej, sajt és tejfölárusok (milimárik), akik vidékről hordták az árut a Garay térre. A Garay sem spontán alakult ki, építői piacnak tervezték. A bérlakások egyszerűek és ami fő, olcsók voltak. Az átlag lakás Csikágóban két szobából állt, konyha, ha volt, mellékhelyiségnek számított. Ellenben fürdőszoba nem volt, a mosdáshoz lavór járt…

Folytatás