Peragovics Ferenc írása
Váncsa István ÉS-ben megjelent cikkre reagál.

Április 8-ára, II. János Pál temetésének napjára
időzítette az Élet
és Irodalom Váncsa István Legyen pápátok című, ízlésem
szerint csöppet bántó hangú írását. Már a cím is kicsit olyan: legyen
pápátok, csesszétek meg, ha olyan primitívek vagytok, hogy hitéleti
kérdésekben elfogadjátok egy megfellebbezhetetlennek kikiáltott
autoritás szavát! Váncsa és a lap individualista felfogását jól tükrözi
ez, különösképpen nem is akadtam fenn rajta, belefér abba, amit modern
liberalizmusnak neveznek. A konzervatív ember másképpen fogja ezt fel,
számára a világ hierarchikus rendjének elfogadása axióma. A megszolgált
tekintélyről beszélek természetesen, egy arisztokrata elitről, amely a
szó legszorosabb értelmében mindenben példamutatóan „legjobb”.

A szerző a lengyel pápa
vallásosságát is megkérdőjelezi, s vele szembeállítja az eszményített
buddhista szerzetest, mint a tökéletes vallásosság megtestesítőjét.
Ezzel nekem csak az a bajom, hogy a buddhista szerzetes óvakodott volna a
cikk végén mintegy slusszpoénként a magyar katolikusok arcába vágni a
következő mondatot: „Tele van a világ rasszista, szemforgató,
megkeseredett katolikusokkal.” Merthogy neki az mindegy,
közömbös!

Viszont az én tételem is
igaz lehet, hogy a világ tele van toleráns, egyenesszívű, boldog
katolikussal! Kinek van igaza? Miért rasszistázik teljesen oktalanul
Váncsa? Nem tudni, biztos Ady XX. század eleji antiklerikális
publicisztikája ihleti. Csak kár, hogy ezzel erősíti a jobboldal ballib
sajtó iránti hörgő ellenszenvét. Hiába, aki egyszer a kleine ungarische
Kulturkampfban egyszer megemeli lángpallosát, ott fű nem marad. Sőt,
hívő katolikusnak is csak Mécs Imrét és Asztrik főapát püspök atyát
hajlandó beszavazni! A többi mind előítéletes, gondolhatja szerényen a
krónikus Besserwisserei-ban szenvedő Váncsa.

Alig egy héttel későbbi iskolai élményem a nemesen
mértéktartó, karteziánus publicistát igazolja. Április 15-én a
holokauszt áldozatainak emléknapjára készülünk. Kis kiállítás lesz a
gimnázium aulájában, a nagyszüneti iskolarádió bömböldéjét le kéne
állítani és valamilyen gyászzenét adni. Technikus kollegámat riasztom
fél kilenc körül, ő szokott segíteni ebben, zeneművek is nála
találhatók. Kicsit idegesen – késésben vagyok – fordulok hozzá
segítségért. Rögtön mondom is neki, hogy akár a pápa egy héttel korábbi
temetése napján elhangzott Mozart Requiem is jó lesz. Mire kérdőn rámnéz
és a szemembe vágja váratlanul, meghökkentő őszinteséggel: „Zsidóknak
katolikus gyászmisét?” Szó nélkül rohanok ki és rávágom az ajtót teljes
erőmből.
Aztán volt gyászzene, faliújság a zsidómentőkről,
kipipáltunk egy kötelező emléknapot, vérnyomásom sem alacsony.

Hazafelé újból Váncsa jár az
eszemben. Igaza volna? Elviselhetetlen.

Peragovics
Ferenc

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi,
és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is van
véleménye, vagy valami megjegyzése az olvasottakhoz, azt e-mailben az
info@tte.hu
címen, vagy a honlapon fórum indításával
jelezheti.