Peragovics Ferenc írása Váncsa István ÉS-ben megjelent cikkre reagál.

Április 8-ára, II. János Pál temetésének napjára időzítette az Élet és Irodalom Váncsa István Legyen pápátok című, ízlésem szerint csöppet bántó hangú írását. Már a cím is kicsit olyan: legyen pápátok, csesszétek meg, ha olyan primitívek vagytok, hogy hitéleti kérdésekben elfogadjátok egy megfellebbezhetetlennek kikiáltott autoritás szavát! Váncsa és a lap individualista felfogását jól tükrözi ez, különösképpen nem is akadtam fenn rajta, belefér abba, amit modern liberalizmusnak neveznek. A konzervatív ember másképpen fogja ezt fel, számára a világ hierarchikus rendjének elfogadása axióma. A megszolgált tekintélyről beszélek természetesen, egy arisztokrata elitről, amely a szó legszorosabb értelmében mindenben példamutatóan „legjobb”.

A szerző a lengyel pápa vallásosságát is megkérdőjelezi, s vele szembeállítja az eszményített buddhista szerzetest, mint a tökéletes vallásosság megtestesítőjét.
Ezzel nekem csak az a bajom, hogy a buddhista szerzetes óvakodott volna a cikk végén mintegy slusszpoénként a magyar katolikusok arcába vágni a következő mondatot: „Tele van a világ rasszista, szemforgató, megkeseredett katolikusokkal.” Merthogy neki az mindegy, közömbös!

Viszont az én tételem is igaz lehet, hogy a világ tele van toleráns, egyenesszívű, boldog katolikussal! Kinek van igaza? Miért rasszistázik teljesen oktalanul Váncsa? Nem tudni, biztos Ady XX. század eleji antiklerikális publicisztikája ihleti. Csak kár, hogy ezzel erősíti a jobboldal ballib sajtó iránti hörgő ellenszenvét. Hiába, aki egyszer a kleine ungarische Kulturkampfban egyszer megemeli lángpallosát, ott fű nem marad. Sőt, hívő katolikusnak is csak Mécs Imrét és Asztrik főapát püspök atyát hajlandó beszavazni! A többi mind előítéletes, gondolhatja szerényen a krónikus Besserwisserei-ban szenvedő Váncsa.

Alig egy héttel későbbi iskolai élményem a nemesen mértéktartó, karteziánus publicistát igazolja. Április 15-én a holokauszt áldozatainak emléknapjára készülünk. Kis kiállítás lesz a gimnázium aulájában, a nagyszüneti iskolarádió bömböldéjét le kéne állítani és valamilyen gyászzenét adni. Technikus kollegámat riasztom fél kilenc körül, ő szokott segíteni ebben, zeneművek is nála találhatók. Kicsit idegesen – késésben vagyok – fordulok hozzá segítségért. Rögtön mondom is neki, hogy akár a pápa egy héttel korábbi temetése napján elhangzott Mozart Requiem is jó lesz. Mire kérdőn rámnéz és a szemembe vágja váratlanul, meghökkentő őszinteséggel: „Zsidóknak katolikus gyászmisét?” Szó nélkül rohanok ki és rávágom az ajtót teljes erőmből.
Aztán volt gyászzene, faliújság a zsidómentőkről, kipipáltunk egy kötelező emléknapot, vérnyomásom sem alacsony.

Hazafelé újból Váncsa jár az eszemben. Igaza volna? Elviselhetetlen.

Peragovics Ferenc

A fenti írás a szerző véleményét tükrözi,
és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is van
véleménye, vagy valami megjegyzése az olvasottakhoz, azt e-mailben az
info@tte.hu
címen, vagy a honlapon fórum indításával
jelezheti.