A demográfiai apály
egyre erőteljesebben érinti a felsőoktatás merítési lehetőségeit – írja
Schüttler Tamás a metro.hu-n.

Néhány éve még úgy
tűnt, hogy megállíthatatlan a felsőoktatásban részt vevők számának
növekedése. Sokan emlékeznek azokra az előrejelzésekre, amelyek szerint
2010-re akár minden második fiatal számára lehetővé válhat a
diplomaszerzés.

A demográfiai apály egyre
erőteljesebben érinti a felsőoktatás merítési lehetőségeit, azaz további
jelentős színvonalcsökkenés nélkül nem igazán növelhető tovább a már ma
is „diplomagyárként” működő egyetemi, főiskolai képzés
kapacitása.

Ettől az évtől változnak az államilag
támogatott képzés keretszámai, s az oktatási tárca minden intézményben
meghatározza az állami támogatású és a költségtérítéses képzési helyek
együttes kapacitásszámát. Ennek a további színvonalcsökkenés megelőzése
mellett az a célja, hogy a képzés szerkezete közelítsen a valós
szükségletekhez.

Egyes területeken nő, máshol
csökken a felvehető hallgatók száma. Az orvosi karokon maradnak az
eddigi keretek, de a természettudományi és a műszaki szakokon néhány
százalékkal nő a felvételi keretszám. Az agrárszakokon közel 30, a
bölcsészkarokon 20, a pedagógusképzésben 23 és a jogi karokon 13
százalékkal csökken az államilag finanszírozott helyek száma. Ezek a
változások többnyire összhangban vannak a munkaerő-piaci igények
szerkezetében bekövetkező változásokkal.

Ismerve a
pályakezdő diplomások egyre jelentősebb elhelyezkedési gondjait,
elkerülhetetlennek és ésszerűnek tűnnek ezek az állami beavatkozások.
Aki egy kicsit is átéli az állástalan diplomás pályakezdők lelki és
morális terheit, az ebben az állami beavatkozásban sokkal inkább a
lehetőségekhez való alkalmazkodás ösztönzését, mint a tanulás
szabadságának korlátozását látja.

A szerző az Új
Pedagógiai Szemle fôszerkesztője.