A múlt
héten az egészségügy finanszírozása, az ingatlanadó és az energetikai
piac liberalizációja mellett az oktatási reform lelassulása volt az
egyik olyan téma, amelyet az SZDSZ a koalícós feszültség forrásaként
nevezett meg.
(Forrás: Hírszerző)

A szocialisták nem értették a kisebbik koalíciós
partner panaszát, minisztériumi forrásaink szerint pedig sokkal inkább
egy Hiller-Magyar ellentétről, mint kibékíthetetlen koncepcionális
eltérésekről van szó. Szabó Zoltán, az Országgyűlés oktatási
bizottságának szocialista elnöke nem tud semmi olyan a két párt között
fennálló koncepcionális nézetkülönbségről az oktatásügyben, amely
szakításhoz vezethetne.

„Számomra
nem világos, milyen koncepcionális nézetkülönbség lenne köztünk és a
liberálisok között az oktatásügyben. A Parlament előtt van négy nagy
törvénymódosítás, így a felső- és a közoktatást, a szakképzést, illetve
tankönyvkiadást szabályozó módosítások. Mindössze egy kicsit csúszunk a
tervezetthez képest, lassításról nincs szó. A módosító indítványok is
technikai jellegűek, azért nyitottunk ki részletkérdéseket, hogy
maradjon mozgástér a törvény végszavazása előtt” – mondta lapunknak
Szabó Zoltán.

Áprilisban még Magyar
Bálint volt oktatási miniszter, jelenlegi fejlesztéspolitikai
államtitkár is úgy nyilatkozott, hogy nem várható koalíciós feszültség,
„mert egy irányba mozgunk”. A liberális politikus bízott benne, hogy meg
fognak állapodni az Oktatási és Kulturális Minisztériummal (OKM) a
reform további menetéről, ám hamarosan kiderült: a Hiller István vezette
szaktárca nem kér a volt miniszter által 2003 óta propagált intézményi
privatizációból.

Egyes álláspontok
alapján – így minisztériumi forrásaink szerint is – a Magyar Bálint és
Hiller István közötti nézetkülönbség van annak hátterében, hogy a múlt
heti koalíciós mini-válság során az egészségügy és az adórendszer
átalakítása, valamint a privatizáció vitatott kérdései mellett az
oktatási reform lassulását is a nagyobbik koalíciós partner szemére
vetették a liberálisok.

A konfliktus
magyarázataként az OKM egyik magas rangú munkatársa lapunknak egyenesen
azt mondta: „Magyar Bálintnak egyszerűen az a baja, hogy nem Magyar
Bálintnak hívják a minisztert”. Szabó szerint nincs szó a jelenlegi és a
volt miniszter közti presztízscsatáról, ám tény, hogy a volt és a
jelenlegi oktatási miniszter véleménye számos kérdésben eltér egymástól,
ráadásul a vita az elmúlt hetekben annak ellenére a nyilvánosság előtt
zajlott, hogy Magyar Bálintnak formálisan nincs köze a második
Gyurcsány-kormány oktatáspolitikájához.

A legaktuálisabb kérdés, amelyben ütközik a
szocialisták és a szabaddemokraták véleménye, a felsőoktatási
intézmények magánosításának lehetősége. Míg Magyar Bálint már négy éve
próbálja elfogadtatni a nagyobbik koalíciós pernerrel erre vonatkozó
elképzelését, addig Hiller István az általános tiltakozás hatására
egyenesen levette a kérdést a Felsőoktatási Kerekasztal február 27-i
ülésének napirendjéről. Álláspontját Magyar Bálint a Figyelőnek adott
áprilisi interjújában azzal indokolta, hogy „a főiskoláknak és
egyetemeknek az oktatási autonómia mellett gazdasági autonómiát is
kapniuk kell, s így kikerülhetnének az állami gyámság
alól”.

A hatályos felsőoktatási
törvény most is lehetővé teszi, hogy az állami felsőoktatási intézmények
egyes területeken a hatékonyság érdekében vállalkozási tevékenységet
folytathassanak, saját bevételeikkel és saját vagyonukkal korlátolt
felelősségű gazdasági társaságokat alapíthassanak, illetve ezekben
részesedést szerezhessenek.

A volt
oktatási miniszter azonban ennél tovább menne, szerinte ugyanis a
„kommunista rendszerből ránk maradt illúzió, hogy a vagyon legjobb őre
az állam”. Ahogy Magyar Bálint a Figyelőnek adott interjújában
rámutatott: „A pénzügyi kormányzat a Csipkerózsika-mesében él, ahol a
főhős száz év alvás után is fiatalon ébred. Az állami vagyonnal nem ez a
helyzet, az gyorsan öregszik: lerohad, szétmegy, elhasználódik”.