Frissítés: A Történelemtanárok Egylete 2015 első negyedévében szakmai vitát szeretne tartani az új könyvről és munkafüzetről. Németh György válaszára a bírálat írója, Klima László (zegernyei) ezen a szakmai vitán kíván reflektálni.

A Nyelv és Tudomány (nyest.hu) Mítoszok a török eredetről? Kísérleti őstörténet címmel közölte zegernyei írását. A Tényleg Facebook oldala is felhívta a figyelmet a tankönyvhöz tartozó munkafüzet egyik feladatának hibájára. Németh György válaszcikkét a szerző kérésére közöljük.

A bírálat szerzője, bár a fejezet koncepciójával alapvetően egyetért, „súlyos tárgyi tévedésekre” hívja fel az olvasók figyelmét. Állításait, cáfolatait azonban ritkán támasztja alá érvekkel. Alábbiakban pontról pontra reflektálok az általa idézett „tévedésekre”, „hibákra” (dőlt betűvel), és közlöm az állításaimat alátámasztó forrásokat, az MTA kiadványaiban megfogalmazott nézeteket. Örülnék, ha személyeskedés helyett szakmai mederben tartanánk a tankönyvről folytatott vitát, mivel a célunk az, hogy a tanulóknak a lehető legkorrektebb és legpontosabb tankönyveket adjuk a kezébe.

„Tekintettel arra, hogy ez a fejezet a magyar őstörténetről szól, nem értjük, mit keresnek már a szöveg elején a hunok és Attila. Persze, a hunok történetének összefoglalása indokolt lehet, amennyiben a tanár a történeti források alapján elmondja, hogy a magyaroknak és a hunoknak semmi közük sem volt egymáshoz, és azt is elmagyarázza, hogyan kerültek a hunok a magyar mondavilágba. De a tanár mondhatja ennek az ellenkezőjét is. És akkor félrevezeti a diákokat.”

(Mítoszok a török eredetről? Kísérleti őstörténet, 2014.11.21.)

Kár, hogy a szerző nem érti, miért ismétli át a fejezet a római eredettörténet és a hunok történetét. A 164. oldal alján (amit a bírálat nem idézett) ott szerepel nemcsak a hun eredet cáfolata, hanem az is, hogy először Kézai Simonnál jelenik meg ez az elképzelés, és az is, mi motiválhatta erre Kézait. A tanár természetesen bármit állíthat a tankönyv álláspontjával ellentétben, ezért azonban a tankönyvet különös lenne felelősségre vonni.

„A leckét bevezető kérdés után következik egy térkép, mely a „feltételezett” magyar őshazát, Magna Hungariát is ábrázolja – rosszul. Magyarországon eddig még soha, senki nem feltételezte, hogy a magyar őshaza a Káma és a Volga által közrezárt vidéken: a Mari és az Udmurt Köztársaságok területén, valamint a Tatár Köztársaság Káma-jobbparti részén lett volna. Viszont rossz térképek már régebben is készültek.”

(U.o.)

A Magyarország története című, az Akadémiai Kiadó által 1984-ben megjelentetett reprezentatív kötetben a magyar nép őstörténetéről írt fejezetet Bartha Antal jegyzi. A 402. oldalon levő térkép a magyar őshazát egyértelműen a Volga és a Káma közé teszi, mint a tankönyv is. A 454. oldalon ezt olvassuk: „Azok az ugor csoportok, amelyekből az ugor magyarok kiváltak, a Volga-Káma vidéki finnugorság keleti és déli szárnyán helyezkedtek el.” A 487. oldal térképe már a Szamarától délre helyezi el az őshazát.

„Mi nem ismerünk olyan magyar mondát és krónikát, amely a törököket nevezné meg a magyarok őseiként. Tud valaki ilyet mondani?”

(U.o.)

Igen, tud, ez a forrás Bölcs Leó Taktikája és Bíborbanszületett Konstantin, ahol a magyarokat egyértelműen türköknek, és türk eredetűnek nevezik (A birodalom kormányzása 38.): „Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkia fejedelme.”
Győrffy György így ír erről A magyarok elődeiről és a honfoglalásról c. könyve 115. oldalán: „A honfoglaló magyarság történetének legbecsesebb forrása, mert a szerző idevonatkozó értesüléseit az udvarában megforduló magyar vezérektől és a magyarokhoz küldött követeitől nyerte.” Ha Konstantinnak a magyar követek vezetője, Bulcsú azt mondta, hogy a magyarok türk eredetűek, akkor mégiscsak élhetett köztük ilyen hagyomány, függetlenül attól, hogy ezt most elfogadjuk, vagy sem.

„A Finnugor Tanszék honlapján ugyanis a táltos nem szerepel a török szavaink között, mivel az finnugor eredetű.”

(U.o.)

A táltos szó eredete bizonytalan, ezért vitatott. Bárczi Géza ezt írja: „finnugor – vö. f. taitaa ‘tud, ért’ – és mongol egyeztetései nem fogadhatók el, de tüzetesebb vizsgálatot érdemel az a származtatás, mely a török talt- ‘önkívületbe ejt’ igének -yš képzős alakjában keresi a m. szó ősét.” Ma a finnugor nyelvészek jobban hajlanak mégis a finnugor eredetre, de ezt bizonyossággal kijelenteni, a nagyon vonzó török etimológiát pedig nemlétezőnek tekinteni, komoly hiba.

„Az már csak hab a tévedések tortáján, hogy ez a családfa súlyos hibát is tartalmaz, mivel a finn-permi ág ábrázolása teljesen rossz.”

(U.o.)

A tankönyv, mint minden tankönyv, a tanulhatóság érdekében egyszerűsít. Egy kilencedikestől nem lehet elvárni, hogy a permi nyelveket (udmurt, komi), a volgai nyelveket (mordvin, merja, muroma), valamint a balti-finn nyelvek többnyire kihalt képviselőit végigbogarássza, ezért a finn-permi nyelvek közül csak azt a hármat mutatja be, amiről a diákoknak tudniuk kell (finn, észt, lapp). Erős csúsztatás azt állítani, hogy emiatt teljesen rossz a táblázat. A szamojéd nyelveket sem részletezi a táblázat, noha azokból is van néhány.

A nyest.hu ajánlása

Kísérleti tankönyv Történelem 9. (Dr. Németh György – Borhegyi Péter)

„Török nyelvrokonságnak ugyanis nem nevezhetjük, mivel olyan történeti nyelvész már nincs, aki ezt hirdetné.”

(U.o.)

Az igaz, hogy nincs, de az is igaz, hogy volt régebben több is, és a könyvek a könyvtárban hozzáférhetők. A török nyelvrokonság egykori képviselői tudományos érveket próbáltak találni (pl. Ural-altáji elmélet), ezért határozottan el kell választani megítélésüket a sumer és etruszk hívőkétől. A 165. oldal folyamatábrájával, mint szerző sem voltam elégedett, ezért nagyon köszönöm a táblázat javítására tett javaslatot, kár, hogy a bírálat megfogalmazója nem tette lehetővé, hogy ezt név szerint is megköszönhessem. Az egész bírálatból ugyanis ez az egyetlen pont, ahol a „senki sem állítja”, „senki nem feltételezte” (egyébként téves) általánosítások helyett konkrét javaslattal élt, mintha az lenne a célja, hogy a kísérleti tankönyv javításában segítsen, nem pedig a tankönyv és a szerzők rossz színben való feltüntetésén buzgólkodna.

„Az a kérdés, hogy „Miért térnek el a tudományos álláspontok?” azt a téves képzetet sugallja, hogy a „sumer” és az „etruszk” mint álláspont szintén tudományos. Továbbá azt is sugallja, hogy a finnugor nyelvrokonság és a török kulturális rokonság egymást kizáró álláspontok.”

(U.o.)

A vitatott táblázat egyértelművé teszi, hogy a sumer és az etruszk rokonítás csak érzelmi, és nem tudományos álláspont. A kérdések ehhez a táblázathoz kapcsolódnak. Nem hiszem, hogy egy kilencedikes ezeket a táblázat alapján tudományosnak tekinthetné, de ha azt hozta otthonról (vagy hallotta tanárától), ezen a tankönyv nehezen változtat. Mindenesetre most fordult elő először a hazai tankönyvek és munkafüzetek történetében, hogy egy tankönyv reflektál az áltudományos elméletekre, természetesen elutasítóan. Különös volt olyan bírálatokkal találkozni, amik a mi álláspontunknak tekintik azt, amit tankönyvi szinten elsőként cáfolunk.

„Ennél nagyobb probléma azonban, hogy egy őstörténeti táblázat az i. e. 4. és 3. évezredet paleolit időszaknak nevezi. A régészek azonban az i. e. 4. évezredtől már neolitikus jellegű kultúrával számolnak az Urál két oldalán.”

(U.o.)

Idézem a Magyarország története I. kötet 440. oldalát: „A Volga-Káma vidékén élő finnugorság az i. e. 3. évezred végéig vadász-halász-gyűjtögető, vagyis természeti gazdálkodást folytatott. Az ezredforduló körül jelentek meg a termelőgazdálkodás első jelei. Az i. e. 2. évezred közepére, a szarvasmarha-, ló-, kecske- és házisertés-csontok után ítélve a tenyésztett állatok húsának fogyasztása a népesség táplálkozásában elérte a 90%-ot. Megkezdték a tönkölybúza és a köles termesztését.” A Kr. e. 3. évezredi davlekanovói neolit település nem magyar és nem is finnugor, hanem közép-ázsiai vagy elő-ázsiai a tudomány jelenlegi álláspontja szerint.

„A szövegrész kisebb tévedései közül megemlíthető, hogy a tankönyvíró Németh György Sajnovics művének címét feltehetőleg saját fordításában közli. Nyilván nem tud arról, hogy az eredetileg latinul íródott könyvet már kiadták magyarul is, mert akkor feltétlenül a nyomtatásban megjelent címmel idézné.”(U.o.)

Nem tudom, miért tévedés, hogy Vladár Zsuzsa 1994-es fordításának címe helyett (Bizonyítás. A magyar és a lapp nyelv azonos) egy szerintem jobban befogadható címváltozatot adtam meg.

„Ennél nagyobb tévedésnek tekinthető, hogy Sajnovics művéről, a lapp–magyar rokonságot tárgyaló Demonstratióról úgy ír, mint amit nagy felháborodás fogadott Magyarországon. Éppenséggel volt, aki felháborodott, például Orczy Lőrincz, más azonban érdeklődéssel fogadta,…”

(U.o.)

Miért „nagy” tévedés, ha egy tankönyv nem a néhány pozitív befogadót, hanem a közhangulatot mutatja be? Ez egy „Kitekintő” fejezet, amelynek anyaga nagyrészt a digitális háttéranyagban fog szerepelni. A bíráló által többször idézett ELTE Finnugor Tanszékének honlapján ezt olvassuk: „A Sajnovics János műve által kiváltott reakció jellegzetesen magyar volt: a tudatlansággal keveredett nemzeti gőg irányította.” Akkor az eddig pozitív példának tekintett honlap is téved? Én mindenesetre inkább ezt fogadom el ahelyett, hogy Dugonics illetve Révai álláspontját tekinteném meghatározónak Barcsayval, Orczyval vagy az invenciózus Pray Györggyel szemben. De ha el is tér egymástól az álláspontunk, ezt lehet szakmai vitának nevezni, és nem indokolt „ennél is nagyobb tévedésnek”.

Budapest, 2014. november 26.

Dr. Németh György

egyetemi tanár

ELTE BTK