„Az
utópia ott van minden olyan embernek a gondolkodásában, aki elégedetlen a
dolgok állásával…” Az Atelier van Lieshout, Bik van der Pol, Krijn de
Koning, Aernout Mik, Falke Pisano és a Société Réaliste kiállítása a
Fővárosi Képtárban.

Az
UtopiaTransfer című csoportos kiállítás az utópia témáját feldolgozó
különféle művészi állásfoglalásokat szándékozik bemutatni, amelyek az
utópikus gondolkodók hagyományos forrásait és módszereit használják és
az eszmeáramlat szerves folytatásának, illetve határozott megtagadásának
lehetőségeit és következményeit tükrözik.

Az
„utópia” Morus Tamás híres művéből származik, amelyben a kifejezés az
ideális társadalmat illetve a nemlétező társadalmat is jelenti.
Évszázadokkal később ezt a szót az olyan társadalomra is kezdték
alkalmazni, amely nem létezik, mert nem létezhet: az utópia eszerint
megvalósíthatatlan álom. Olyan ideálról van tehát szó, amely egyelőre
még nem valósult meg, vagy olyanról, amely azért nem valósult meg, mert
lehetetlen? A kifejezés értelmében rejlő kettősség számtalan írót,
gondolkodót, társadalomjobbítót, filantrópot, forradalmárt és művészt
irritált, de ihletett is meg a 16. század elejétől
napjainkig.

Ha az utópia olyan ideált jelent, amely
nem létezik, de létezhetne, akkor az utópista az, aki hiszi, hogy a
társadalom jobbítható, és van is elképzelése az ideális társadalomról.
Ha azonban elérhetetlen ideálnak tartjuk az utópiát, ezzel csak az
utópikus gondolkodás végeredményéről mondtuk ki az ítéletet, de semmit
sem szóltunk az odáig vezető folyamatról. Ez persze nem is szükséges,
hiszen az utópikus gondolkodás konkrét jövőképet eredményez, függetlenül
attól, hogy megvalósítható-e vagy sem. A legfontosabb a jövőt firtató
emberi ösztön, amely reményeit, vágyait, szükségleteit és álmait vetíti
bele a jövőképbe – csupán másodlagos az eredmény, amely a nyersanyagból
megszületik. Az utópia ott van minden olyan embernek a gondolkodásában,
aki elégedetlen a dolgok állásával vagy olyan jövőkép lebeg a szeme
előtt, amely legalább bizonyos elemeiben különbözik a
jelentől.

Az elmúlt évszázad legnagyobb utópisztikus
politikai kísérletének, a „létező szocializmusnak” és legnagyobb
utópisztikus kulturális kísérletének, a modernizmusnak a bukása után
társadalmunk az illúzió és a csalódás, az állandóan újratermelődő
reménység és a szükségképpen rákövetkező kiábrándulás közötti átmeneti
állapotba került. De ez a rossz társadalmi közérzet nem csupán a mi
régiónk alapélménye – a késő vagy globális kapitalizmus korszakában
mindannyian ugyanazt tapasztaljuk.

Részt vevő
művészek: az Atelier van Lieshout, Bik van der Pol, Krijn de Koning,
Aernout Mik, Falke Pisano és a Société Réaliste.

2008. 03. 05. – 2008. 04.
06.
BTM Fővárosi Képtár – Kiscelli
Múzeum
Megnyitó: Március 4., 18.00

LOW
Holland-flamand Kultfeszt