Ungváry-vita az ÉS hasábjain - Történelemtanárok Egylete

Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Ungváry-vita az ÉS hasábjain
2006. június 8. csütörtök, 0:00

Ungváry Krisztián legutóbb az állambiztonság célkeresztjébe került tudósokról jelentette meg cikkét. A vita borítékolható volt. Ungváry Krisztián: A beszervezés és az útibeszámoló. Tudósok az állambiztonság célkeresztjében Az utóbbi idők ügynökbotrányainak érintettjei általában kényszerhelyzetükre hivatkoznak. Aki a Kádár-rendszerben élt, így vagy úgy, de elmondhatja, hogy kényszerek hatására cselekedett. Az ügynökiratok tanúsága alapján azonban a kényszerpályákon belül is nagy volt az egyének mozgástere. Több érintett is hivatkozott utólag arra, hogy csak útijelentéseket kellett írnia, ami elvileg nem minősíthető besúgásnak. Útijelentés írására ma is mindenki kötelezett, aki állami megbízásból jár külföldön. A Kádár-rendszer „útijelentései” azonban meglehetősen különbözőek lehettek. A „szerv” pontosan értett hozzá, hogy elválassza az „ocsút” a „tiszta búzától”, és azokat, akik jelentéseik írogatásában lelkesedést mutattak, előbb-utóbb be is szervezte. A beszervezés apropója igen gyakran az említett „útijelentés” írásának kötelezettsége vagy a külföldi kiutazás előtti rendszeres eligazítás volt. Az alábbiakban néhány többé-kevésbé ismert közéleti személyiség állambiztonsági megkörnyékezését mutatjuk be. Tovább a teljes cikkhez Nyílt levél A történészi tisztességről Ungváry Krisztián az ÉS 2006. május 19-én megjelent számában cikket publikált A beszervezés és az útibeszámoló. Tudósok az állambiztonság célkeresztjében címmel, amelyben többek között elhunyt kollégánk, Szita László történész, a Baranya Megyei Levéltár volt igazgatója ügynöki tevékenységével is foglalkozik. Az írás ízléstelen és arcátlan módon, a témához nem tartozó idézetekkel súlyosan sérti a halott emlékét, alkalmas özvegye és gyermekei becsületének beszennyezésére. Szita László életét lehet vizsgálni, magatartását bírálni, de nem lehet őt halála után méltatlan módon pellengérre állítani és rágalmazni. Különösen nem úgy, hogy Ungváry nem ismeri sem az elhunyt pályáját, sem szakmai teljesítményét, sem pedig a dél-dunántúli régió érdekében több évtizeden át tudósként, értelmiségiként és egyszerűen emberként kifejtett tevékenységét. Sajnáljuk, és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a komoly történészi munkássággal rendelkező Ungváry – már nem először – nem tudni mitől késztetve, a mindenek felett álló erkölcsbíró szerepében tetszelegve, napi politikai érdekek szolgálatában akar ítéletet mondani élők, sőt immáron védekezni nem tudó halottak felett is. Tovább a teljes cikkhez Vonyó József: Reflexió Ungváry Krisztián reflexiójára „Amit írtam, méltánytalan” – írja Ungváry Krisztián (ÉS, 2006/21.) -, miután belátja, nem volt helyes kiragadott, negatív megjegyzésekkel tájékoztatni Szita László ügynökmúltjáról. De hozzáteszi: „Furcsának tartom, hogy szemükben nem a besúgó az, aki kiiratkozik a történészek közül [kiemelés tőlem – V. J.], hanem az, aki az árulást szóvá teszi. (…) Ez részükről méltatlan.” Szól mindez annak a 44 tiltakozónak, akik között az én nevem is szerepel. Nem a nevükben írok, csak azt rögzítem, miért írtam alá én a nyílt levelet. Az okok messze összetettebbek és bonyolultabbak, mint ahogy azt Ungváry Krisztián – még most is – látja. Lényege pedig nem Szita László személye és ügye, hanem a szimptomatikus eset általánosabb érvényű tanulságai. Tovább a teljes cikkhez Eörsi László: A történészek és a tényfeltárás Ungváry Krisztián cikke (A beszervezés és az útibeszámoló, ÉS, 2006/20.) ellen számos történészkolléga nyílt levélben tiltakozott. Abban nyilvánvalóan igazuk van, hogy a szerző a témához nem kapcsolódó részletekkel ártott Szita László történész-levéltáros emlékének. Azt azonban, hogy Ungváry rágalmazott volna, semmivel sem bizonyították. Azt sem helyes felróni, hogy halottat bírált: a múlt feltárásakor ilyesmi ugyanis gyakran megesik. Tovább a teljes cikkhez Dr. Vigh Károly : Ungváry Krisztián a „beszervezésről” Ungváry Krisztián az Élet és Irodalom 20. számában A beszervezés és az útibeszámoló címmel hosszan ír a Kádár-rendszer beszervezéséről és az útibeszámolóiról. Ennek kapcsán engem sem hagy ki a történészek köréből. Ezt nyilvánvalóan részben annak is „köszönhetem”, hogy nemrég a Teleki Pál-szoborállítás ügyében heves vitám volt vele, aki a sajtóban támadott minket, a Teleki Pál Emlékbizottság tagjait, mert végül is a szobrot sikerült felállítanunk. Ami viszont Ungváry mostani cikkét illeti, annak számos hibája miatt kénytelen vagyok az alábbiakat közölni: Jómagam – másokhoz hasonlóan – még 2002. szeptember 9-én 509 lap terjedelmű másolatot kaptam – jórészt személyemmel kapcsolatban – a Történeti Hivataltól, amelyek az ott őrzött eredeti iratokról készültek. Miután azonban Ungváry is kutatott, és ennek során a cikkében ezzel kapcsolatban részben kiforgatta a rólam szóló iratok értelmét, és engem sértő módon megtámadott, ezt nem hagyhattam válaszadás nélkül. Ugyanis ama állítását, hogy én „beszervezés nélkül” hajlandó voltam „kollégáim elárulására”, ezt felháborító módon visszautasítom, és az alábbiakban megcáfolom. Tovább a teljes cikkhez Gyáni Gábor: A történész mint erkölcsbíró A történetírói éthosz valamikori meghatározása látszólag megoldotta a múlt történetírói megítélésének a kérdését. Leopold von Ranke így fogalmazott a XIX. században: „mindegyik korszak közvetlenül Istenre vonatkozik, s értékét egyáltalán nem az adja, hogy mi az, ami létrejön belőle, hanem önnön létezése, önnön mivolta…”. Következésképpen: „mindegyik korszakra úgy kell tekinteni, mint ami önmagáért valóan érvényes…”.1 Ennek megfelelően nem a történész dolga az ítélkezés, rá csupán az tartozik, hogy próbálja megmagyarázni vagy megérteni a múlt eseményeit és szereplőit. Ezen igény nevében jelenti ki Marc Bloch, hogy a történész a tudós és nem pedig a bíró módján gyakorolja a pártatlan ítélkezést. „Hogy rövid legyek, egyetlen szó uralja és világítja be tudományunkat: a „megértés”… Ez a szó, ne titkoljuk, számos nehézséget hordoz magában, de éppannyi reményt is. S mindenekelőtt barátságos szó. Túlságosan sokszor ítélkezünk, még a cselekvésben is. Olyan könnyű felkiáltani: „akasztófára vele!” A megértés sosem elég mély.” Ezért, ha mód van rá, lehetőleg kerüljük az ítéletmondást annak érdekében, hogy beválthassuk a történeti megértés által keltett reményt. „A történelem, amenynyiben lemond hamis arkangyali ambícióiról, segítségünkre lehet az akadályok leküzdésében. A történelem az emberi változatosság óriási tapasztalata, emberi találkozások hosszú története. Az élet – és a tudomány – csak nyerhet azzal, ha e találkozás testvéries szellemben megy végbe.” Tovább a teljes cikkhez Varga László: Történet rólunk avagy mit (ne) írjunk alá A kifürkészhetetlen sors szeszélye folytán az a múltfeltárás, ami már évek óta zajlik az ÉS hasábjain (s leginkább itt), bár sohasem nélkülözte ezt a vonulatot, egyre inkább kiegészül olyan írásokkal, amelyek a kutatás és tágabban a történetírás morális kérdéseit feszegetik. Kissé magyarosan, de szép lassan egy hazai történészvita kellős közepén találja magát az olvasó. Ez teljesen szokatlan a szakmában, hiszen eltekintve kimondottan politikai vagy egyéb közéleti felhangú ügyektől, egyáltalán nem bevett, hogy céhen belüli történészek nyilvánosan vitatkozzanak egymással. A szakmai folyóiratokban már évtizedek óta nem volt példa ilyenre. (Egy előadás) Nem tudom, hogy volt ezzel a kedves olvasó, de engem Gyáni Gábor előadása (A történész mint erkölcsbíró, ÉS, 2006/22.) egyenesen mellbe vágott, mondhatni szíven talált. Kiváló kollegám arról értekezett, hogy hol is van a történész helye a történelemírásban. Mondhatnám – akár őt idézve -, hogy pontosan ott, ahol egykor a nagy előd, Leopold von Ranke meghatározta: az elefántcsonttoronyban. Hogy kizárólag akkor művelheti tisztességesen a szakmáját, ha kellő távolságból, s ami még fontosabb: kívülállással figyeli értekezése tárgyát, mint holmi bogarat a nagyító alatt. Tovább a teljes cikkhez
Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít! Vissza

Alrovatok

Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciája

„Vissza a jövőbe!”- A közösségi média és az AI hatása a történelemre

A Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Eddigi konferenciáink

Szabó Magdi-plakett

A 2024. évi díjazott: Bán Éva

TTE-tagok figyelmébe:

Éljen a lehetőséggel!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Hisztorizás podcast

Szlovák-magyar közös múlt

Galéria

Cigányok a történelemtanításban

Támogatók

A tte.hu működésének támogatója