Ahol a szovjetek voltak
a megszállók és az SS a felszabadító – írta az új ukrán tankönyvekről a
reggel.hu cikke.

Az új tanévben
egészen más történelmet tanítanak az ukrán iskolákban, mint korábban. A
gyerekek immár arról értesülhetnek, hogy az az Oroszország, amely
korábban a fő szövetségesnek számított, valójában Ukrajna leigázója
volt. Az 1932–33. évi nagy éhséget például Moszkva azért szervezte, hogy
„megtörje a függetlenségre törekvő ukránok
akaratát”.

Arról, hogy a Volga
mentén és a Kaukázusban is ezrével haltak éhen az emberek, a könyvben
nem esik szó. A közelmúlt eseményeiről is egyéni tálalásban olvashatnak a
diákok. Viktor Juscsenko elnök választási győzelme a tankönyvek szerint
„az egész ukrán nép győzelme, amely gazdagon és boldogan kíván
élni”.

A grúz középiskolások ősszel a
többi között megtudhatják, hogy az oroszok mindig nagyhatalmi, hódító
politikát folytattak, és megakadályozták az egységes Grúzia létrejöttét.
A 10. osztályosok a kaukázusi ország függetlenségi nyilatkozatát
tanulmányozzák, amely szerint „azt az időszakot, amelynek során Grúzia a
Szovjetunió része volt, véres terror és elnyomás
jellemezte”.

Moldova története a
legújabb felfogás szerint egyenlő a románok históriájával. Románia – a
világ legnagyszerűbb országa, a románok a világ legkiválóbb nemzete, a
Hitler által kitüntetett zsidóirtó Antonescu pedig nagy demokrata
volt.

Lettország egy nemrég
megjelent könyv szerint 1940–41-ben meg volt szállva, s a szabadságot az
SS hozta el az országnak. Hasonló szellemben tanítják az észt
gyerekeket is: a legutóbbi nyolc évszázad alatt a kis nemzet mindig
idegen iga alatt nyögött, s csak nehezen tudta megőrizni ezeréves
civilizációját az orosz elnyomókkal szemben.

Átírják egyébként az orosz történelemkönyveket is.
Oktatói körökben zajos vita folyik arról, mennyire lehet átpolitizált és
mennyire legyen „tárgyilagos” a történelemtanítás. A Novije Izvesztyija
című lap idézi a Demokratikus Orosz Iskolák Szövetségének elnökét,
Alekszandr Tubelszkijt: „Míg a kilencvenes években sok tankönyv volt,
mindenkinek a szája íze szerint, most bölcs minisztériumunk mást diktál.
Először is ne legyen több három tankönyvnél tantárgyanként. Másodszor:
véleményeztetni kell őket a tudományos akadémiával. Lehet, hogy az
akadémia még egy szerinte objektív tankönyvet is ránk erőltet, pedig a
történelem soha nem volt objektív – különösen a legújabb történelem nem
az”.