Gondoltam, mivel már levelezésben állunk – bár egyoldalúan – megkérnélek, légy segítségemre abban, hogy én egy kicsivel korábban megtudjam a tutit, és elmondjam végzős tanítványaimnak, hogyan kalkulálhatnak legügyesebben a felvételi jelentkezéseknél a várható helyzetben. A most végzős középiskolások felvételi kilátásain ez ugyan már nem sokat segít, de így az én tekintélyem nőne. (Világi Mariann, Magyar Narancs)

Drága Rózsa!

Ugyan nem esett jól, hogy előző levelemre nem kaptam Tőled választ, bár ha belegondolok, botorság lett volna ebben reménykednem. Többen, akik olvasták a hozzád írt 1. számú levelemet, baráti kritikát gyakoroltak, hogy miért kvaterkázom Veled. Mások egyáltalán nem voltak elégedetlenek, sőt. A legtöbben persze hallgattak, hiszen ki tudja…

Most, az újév első munkanapján (nekem még az utolsó szüneti napom) sietve írok, amíg lehet. A sors, mint tudjuk, kiszámíthatatlan, bármily erős is a hit. Nem szeretnélek mindennel terhelni, ami rátok és ránk vár (a határvonalak lassan meghúzhatók), csupán arra a területre koncentrálnék, ami legalábbis részlegesen a Te illetőségi körödbe tartozik, és amiről az egészen közeli jövőben rendelkezni fogtok. A többes számot azért használom – hivatalos közleményt ugyan nem olvastam –, mert a hírek szerint a végleges felsőoktatási keretszámokat, feltehetően az egyes intézményekre és a szakokra vonatkozóan is, valamint a költségtérítések summáját a miniszterelnök személyesen kívánja meghatározni.

A törvény szerint 2012. január 31-ig a felsőoktatási tanulmányokra jelentkezők megtudják, hogy a felsőoktatási jelentkezési számháborúban – inkább számjátékot mondanék, hiszen most láthatóan nincs két csapat – kinek, milyen szám lesz a homlokára írva. Értem ezen az adott felsőoktatási intézményeknek kiosztandó hallgatói (lét)számokat. A nappali alapszakokra a jelentkezési határidő 2012. február 15., így két hetük lesz a diákoknak, hogy eldöntsék, mi is legyen belőlük az új világban. Annyi biztos, hogy sokukból egészen más, mint, amire netán felelősségteljesen az elmúlt két évben készültek.

Hát igen. Van úgy, hogy csak két nap az élet, netán két óra vagy még kevesebb. Jó, ha felkészülnek minden eshetőségre. A két nap és a két óra a történelemben és irodalomban jártas diákokban elindíthat asszociációkat, netán felsejlik valami olvasmányaikból, és ettől akár, ha pillanatnyi kényszertől vezérelve is, jobb informatikusok lesznek. Ott is szükség van művelt emberekre. Igaz, Robert Merle Két nap az élet című műve Neked is talán csupán az egyetemi stúdiumaid része volt. A két óráról ne is beszéljünk, mert arról mindenkinek a kényszercsomagolás jut az eszébe, ha egyáltalán. De visszakanyarodva az alaptémához, a hírportálok nem juttattak megerősített információhoz. Szerintük az államilag finanszírozott képzési keretbe a tavalyi 53 ezer helyett idén 30 ezer elsőéves fér bele. A résztandíjasok, newspeakben: „részösztöndíjasok”, a 30 ezren túl természettudományi szakokra és informatikára kaphatnak bebocsáttatást. (Persze ez se rossz. Volt ilyen fordított előjellel is. Emlékszem, hogy valamikori gimnáziumi orosztanárom, amikor beiratkozni ment a műszaki egyetemre, ahová eredetileg felvették, egy pillanat alatt az orosz szakon találta magát. Ő népi táncolással vigasztalta magát, mi meg nem tanultunk meg oroszul. Bocsánat a kitérőért, de gondolom, ez lehet generációs emlék, ami alapból összefűz minket.)

Folytatva a kiszivárgott számokat, nem tudom, mi igaz például az országosan 450 fő számára elérhető jogi egyetemi férőhelyről. Nem is a fő számról van szó az én érdeklődésemben, hanem arról, hogy állítólag közel 75 százalékban két intézmény, a Tied, vagyis a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az ELTE osztozna a jövendő jogászhallgatókon. Ez azért is érdekes, mert a jelentkezőknek a második körben (július 10-i határidővel), az úgynevezett sorrendmódosítás során már konkrétan meg kell jelölniük, hogy a jogi képzésen belül melyik intézményt választják, teszik első helyre. Ebben a helyzetben nagyon könnyű a vesztes lovakra tenni, még ha valaki szép felvételi pontszámokat gyűjtött is össze. A folyamat lépéseit, részleteit, lehet, hogy csak a beavatottak és az érdekeltek látják át. (Aki meg akarja érteni, annak ezt ajánlom figyelmébe.)

És ebben az évben az új Nemzeti Egyetem (a hivatalos neve egy kicsit hosszabb) még csak közigazgatási szakot indít, bár a kinevezett rektor jogász, és jövőre már talán jogászképzés is lesz arrafelé, ami újabb szerkezet átalakításra adhat majd okot, bár nem szeretnék újabb ötleteket adni, hiszen abból így is túl sok van. Az viszont a szivárogtatóktól kiderült, hogy az új Nemzeti Egyetem rögtön több mint 2000 diákot fogad, miközben a bölcsészek száma országosan 2700 fő lesz, és a bölcsész szakokon részfizetéses, részösztöndíjas hallgatók sem lehetnek.

Olvastam más számokat is, itt, itt és itt, lassan teljesen megzavarodom, ráadásul értelmetlenül.

És még azt is olvastam, hogy a tavaly januári állapothoz képest 37 milliárd forinttal (18 százalékkal) csökken a felsőoktatás költségvetési támogatása. Az igazság az, hogy az intézményi finanszírozás, az intézményi autonómia jelen formájáról és a megengedett hallgatói létszám összefüggéseiről még kérdéseket sem tudnék jól föltenni. Mások azért már megtették.

Kutakodtam hivatalos portálokon, a felvi.hu-n is, de az még inkább összezavart. A sok pipicsőr ( <) teljesen megbolondított. Néztem a Te egyetemed Állam-és Jogtudományi Karán a 2012 őszén felvehető hallgatói létszámot. Most őszintén, mit kezdjek az ilyen tól-ig számokkal: 50 < 290 fő, nem is szólva arról, hogy ez a felveendő/felvehető létszám még együttesen adja meg az államilag finanszírozott és a költségtérítéses létszámot, amely utóbbiról pillanatnyilag nem is tudjuk, hogy lesz-e. A politológia szakotokon a pipicsőr csak egy a kettőhöz:10 < 20, de itt a nagyságrend is más. Az egyéb társadalomtudományi szakoknak sem most jön el a felívelő szakasza. A nyelvi és filológiai bölcsészeti szakaitok számvariációi sem okoztak kevesebb akaratlan arcizommozgást. Igaz ez a többi egyetem hivatalosan közzétett számaira is.

Ne haragudj, hogy ezúttal stílusom kicsit egyenetlen, szövegkoherenciám is legfeljebb a négyes osztályzatot érdemli. Gondolom a fejemben kavargó sokféle információ teszi mindezt, és őszintén az is, bár ezt félve vallom be, hogy mostanában Darth Vader és Dolores Umbridge közös, készülő filmjét látom álmaimban. Tudod, olyan szereplők ők, akik nem valók a kánonba, holott ők is valódi mesehősök, miképp a mi Jánosunk, csak talán az a baj velük, hogy az előbbiek olyan transznacionálisok. És talán a vérnyomásom is magasabb a szokottnál.

Elképzelhető, mindez csak azért van, hogy örömmel vegyük, amikor az elkövetkező napok valamelyikén eltűnik minden bizonytalanság, világos utasításokat, kinyilatkoztatásokat kapunk, és ez megnyugvással töltheti el szívünket. Tudjuk, a bizonytalanságnál csak kevés rosszabb dolog van. Ugyanakkor beláthatod, hogy nehéz helyzetbe kerültem, kerültünk. Nem lesz egyszerű nekünk, tanároknak bemennünk a diákjaink közé az elkövetkező hetekben, hónapokban, és naponta megválaszolhatatlan kérdésekkel szembesülnünk. Hiszen az elmúlt években rászoktattuk őket arra, hogy csak kérdezzenek bátran, és kérdezni erény.

De kinek is kellene valójában ezeknél a szembesüléseknél szemlesütve állni?

Mariann

Az előterjesztésről szóló narancs.hu írást lásd itt.