Február utolsó napján került sor a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatának Műhelybeszélgetések a történelemtanításról című rendezvényére az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumban.  A rendezvényen mintegy harmincan vettek részt, zömmel gyakorló történelemtanárok, illetve néhány egyetemi oktató és kutató.

A rendezvény koncepciója  

A Műhelybeszélgetések kezdeményezője, e sorok írója a rendezvény kezdetén hangsúlyozta, hogy sem a Tanári Tagozat, sem az előadók nem állnak kapcsolatban pártokkal, és arról sincs szó, hogy a Tagozat valamilyen konkrét lépésre, állásfoglalásra készülne, ami előtt „tesztelni” akarná a hallgatóságot. A beszélgetés célja közvetettebb: növelni szeretnénk azoknak a fórumoknak a számát, ahol a történelemtanítás problémáiról beszélgetni lehet. Örvendes, hogy vannak már ilyen fórumok, például a Történelemtanárok Egyletének éves konferenciája, vagy – más módon – a történelemtanári Facebook-csoportok, ezek száma nem elegendő.

A szakmai vita akkor is értékes, ha nincs közvetlen „eredménye”, bár hosszú távon kikristályosodhat valamilyen szakmai konszenzus, amely azután a mindenkori hatalom – a központi szabályozás megfogalmazója – számára sem kerülhető meg. A Műhelybeszélgetések célja tehát a párbeszéd, közvetetten a szakma saját vízióinak megfogalmazása és autonómiájának növelése.

Mindkét beszélgetés ugyanazon forgatókönyv szerint zajlott. A vitaindítót egy elméleti szakember tartotta 15-20 percben, majd két előre felkért hozzászóló mondta el véleményét egyenként 5-10 percben. Ezt 60 perc moderált vita követte. Hogy most, az első alkalommal mennyire sikerült megvalósítani ezt a koncepciót, arra visszatérnék alább, előbb azonban következzenek a tartalmi tanulságok.

Tanterv nélkül?

Új tantervre és új érettségi követelményekre lenne szükség – ebben a rövid mondatban összegezhető mindaz, ami elhangzott, habár a határozott kijelentések helyett mindkét beszélgetésben a kérdések domináltak.

Az első beszélgetés vitaindítóját Knausz Imre, a Taní-tani Online főszerkesztője tartotta Történelemtanítás tanterv nélkül? címmel. A provokatív címmel az előadó a tartalmi szabályozás radikális lazításának szükségességére hívott fel. A „tanterv nélküliség” véleménye szerint előfeltétele annak, hogy a tanárok jobban alapozhassanak diákjaik érdeklődére (és saját tudásukra), amikor arról döntenek, hogy mit tanítanak. Knausz szerint csak az érdeklődés által vezérelt tanulás lehet igazán eredményes, mivel ha nem formálódik ki a diákokban a történelem szeretete és a történelmi tudás iránti vágy, az iskolából kilépve nem fogják keresni ezt a fajta tudást, hanem helyette mástól fogják várni életproblémáik megoldását. A tanuló és a tanár találkozásának teljesen személyesnek kell lennie ahhoz, hogy valóban elvezethessen az érdeklődés felkeltéséhez, a tanterv azonban – a helyi tanterveket is beleértve – ennek akadályává válhat. Az előadó hozzátette: bizonyos központi szabályokra azért szükség van, például a történelmi korszakok vagy a történelem egyes területeinek (politika, társadalom, gazdaság stb.) arányaira vonatkozóan. A tanárokat pedig segíteni kell abban, hogy tudjanak élni a szabadságukkal, amiben Knausz fontos szerepet szánna a hatékony, jó szándékú és jóra használt szaktanácsadásnak.

Az előadó alaptézisével a koreferensek is egyetértettek. Jakab Péter, az ELTE BTK és az Apáczai Gyakorlógimnázium tanára szerint a jelenlegi tantervi szabályozás számos kérdést megválaszolatlanul hagy. E sorok írója pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy külföldön is fontos elv a tanulók érdeklődésének figyelembevétele az ismeretanyag kiválasztásakor, a német és angol állami tantervek pedig kevésbé előíróak, mint a magyar. A vitában egyetértés mutatkozott a tantervi ismeretanyag felülvizsgálatának szükségességében, bár az előadó és a résztvevők is hangsúlyozták, hogy ehhez számos kérdést kellene tisztázni. Katona András például arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek közé tartozik a „nemzeti minimum” kérdése, azaz azon témáknak a meghatározása, amelyeket egy központi tantervnek mégiscsak tartalmaznia kell.

Újragondolni az érettségit?

A második beszélgetést, mely a Történelemérettségi újragondolva? címet viselte, Kaposi Józsefnek, a Tanári Tagozat elnökének gondolatai indították el. Némi meglepetést keltett, hogy határozott kritikával illette a hatályos érettségi rendszert, ezen belül a történelemérettségit, hiszen – ahogy maga is említette – annak idején egyike volt az azóta persze már némileg átalakított követelmények kidolgozóinak. Az előadó azonban kijelentette, hogy a mai érettségi követelményrendszer megfogalmazása 30 éve kezdődött (ami egy történelmi korszaknyi idő!), időközben megváltozott a történelemérettségi társadalmi és oktatáspolitikai környezete, miközben a hatályos vizsgarendszer számos megoldatlan problémát rejt magában. Szerinte ezért szükséges a történelemérettségi funkciójának, formájának és tartalmának felülvizsgálata, ami viszont csak az érettségi rendszer egészének kontextusában képzelhető el (lásd 1. és 2. ábra).

Az előadó által megfogalmazott kritikával nagy vonalakban a felkért hozzászólók is egyetértettek. Herber Attila, KRE BTK és Eötvös József Gimnázium tanára szerint kérdéses, hogy a jelenlegi követelményrendszer vajon megfelelően méri-e az az elbeszélés képességét és más történelmi gondolkodási képességeket, s nem inkább csak – legalábbis a kérdések egy része – kontextus nélküli adatokat kér számon. Repárszky Ildikó, a Fazekas Mihály Gyakorlógimnázium tanára, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke, a TTE véleményét is képviselte. Számos felvetése közül kiemelhető a középszintű érettségi projekt-irányba történő átalakítása, a forráshasználat szerepének átgondolása emelt szinten, valamint az emelt szintű témakörök számának és terjedelmének csökkentése.

A párbeszédkísérlet tanulságai

Sikerült-e a a valódi párbeszéd? Úgy vélem, igen, bár csak részben: az egyenrangú párbeszéd egyik technikai feltételét, azaz a hozzászólások hosszának (és az ismételt hozzászólás lehetőségének) korlátozását ugyanis nem sikerült teljesen megvalósítani. Az egyik résztvevő utóbb felvetette azt is, hogy a vitában megszólalók jórészt inkább az „elit” középiskolák tanárai voltak. Tény, hogy az általános iskolák (ahol a hazai történelemtanárok kb. 50%-a dolgozik) és technikumok (kb. 25%) látószöge, melyek sokszor nagyon eltérnek a gimnáziumokétól, valóban nagyon alulreprezentáltak a szakmai diskurzusban. Ez a visszajelzés rávilágított arra is, hogy a valódi párbeszéd esélyeit javítja, ha a Műhelybeszélgetések témái és vitaindítói nem csak az elmélet, hanem a gyakorlat – és annak minden szegmense – irányából is érkeznek.

Köszönjük minden résztvevőnek, aki eljött, valamint Jakab Péter tanár úrnak és az Apáczai Gyakorlógimnázium diákjainak, hogy helyszínt biztosítottak a rendezvénynek. A beszélgetéseket szeretnénk folytatni, többek között az első alkalommal felmerült problémahalmaz egyes elemeinek továbbgondolásával, a kompetenciamérés vagy a szakképző intézményekben zajló történelemtanítás kérdéseivel. Várjuk az érdeklődő kollégákat, pontos információkat a Tanári Tagozat honlapján találnak majd.

Gyertyánfy András

Forrás