Tomka Béla történész tanulmánya a trianoni döntés gazdasági hatásainak új szempontok szerinti vizsgálatát szorgalmazza.

Magyarország Trianon utáni gazdasági helyzetét meglehetősen egyoldalúan tárgyalja az ezzel foglalkozó szakirodalom – hívja fel a figyelmet tanulmányában Tomka Béla történész. Az ezzel kapcsolatos munkák középpontjában általában az elszenvedett hatalmas veszteségek állnak: az ország területének és népességének drasztikus csökkenése, a természeti erőforrások és ipari kapacitások szomszédos országokhoz kerülése, valamint az ország gazdasági egységének elvesztése. A hagyományos értelmezés szerint ezek a veszteségek átfogó és hosszú távú akadályokat gördítettek az ország gazdasági fejlődésének útjába.

Tomka szerint ez az interpretáció ugyan helytálló elemeket is tartalmaz, de egyben fontos tényeket hagy figyelmen kívül. Például hogy a Trianon utáni Magyarország gazdasági teljesítménye nemzetközi összehasonlításban nem volt gyengébb, mint a dualizmus időszakában megfigyelhető relatív teljesítmény. A történész felhívja a figyelmet arra, hogy az általa használt módszer – a gazdasági kibocsátás mérőszámainak vizsgálata – ugyan nem ragadja meg a gazdasági átalakulás minden aspektusát, ugyanakkor átfogóan jellemzi a gazdasági tevékenység eredményességét. A nemzetközi összehasonlítás pedig segít különválasztani a trianoni béke gazdasági hatásait a háború más következményeitől.

Ezek alapján Tomka megállapítja: Magyarország Trianon utáni gazdasági növekedése igenis erőteljes volt. A növekedés üteme alig maradt el a dualizmus időszakának teljesítményétől, és kedvező képet mutat a két világháború közötti időszak nyugat-európai gazdaságaival összevetve is – írja. Vagyis szerinte a világháború utáni rekonstrukció gyorsasága nem igazolja a békeszerződés és a területi változások sokat emlegetett erőteljes negatív hatását. A megelőző időszakhoz képest kisebb növekedési ütem ugyanis máshol is jelentkezett Európában, méghozzá olyan országokban is, ahol Trianonhoz hasonló területveszteség nem következett be – mutat rá Tomka.

Bár Trianon nyomán Magyarország valóban természeti erőforrások sokaságát veszítette el, a két világháború között az európai gazdaságok – és így a magyar gazdaság – fejlődési lehetőségeit elsősorban nem a természeti erőforrások nagysága határozta meg, hanem olyan növekedési tényezők, mint például a technológiai fejlődés, a strukturális változások, a tőkeintenzitás és a humán tőke. Márpedig a modern, nagyobb hozzáadott értéket előállító iparágak (például a gépipar) és más tevékenységek (például pénzügyi szolgáltatások) a lakosságénál nagyobb arányban kerültek Magyarországra Trianon után.

A természeti erőforrások veszteségeire koncentráló szemlélet Tomka szerint már a két világháború között is elavultnak számított, és különösen az ma. Éppen ezért azt gondolja, indokolt lenne új szempontok és megközelítések révén tovább kutatni a trianoni békeszerződés gazdasági hatását.

A tanulmány részletesebb verziója elolvasható a Tényleg.com oldalán.

Fotó: fortepan.hu

Az eredeti cikk itt olvasható