A címben feltett kérdésre a legrövidebb válasz az, hogy igen, beszélhetünk abszolutizmusról és az abszolutizmus koráról – nagyjából 1650 és 1789 között. Azt azonban fontos rögtön hozzáfűzni, hogy a „korlátlan királyi hatalom” nem jelentett zsarnokságot, önkényuralmat, diktatúrát – bárhogy nevezzük –, sem annak ókori, sem modern, 19–20. századi értelmében. Konkrétabban: az újkori abszolutizmusban az uralkodó nem ismer el maga mellett, még kevésbé maga felett más hatalmat, csakis Istent, akinek kegyelméből uralkodik. Azaz nincs hatalommegosztás, a király törvényt hoz, kormányoz, bíráskodik, ténylegesen hadseregének főparancsnoka stb. Ugyanakkor elvárták tőle, hogy betartsa az ősi törvényeket (pl. a trónörökléshez kapcsolódókat), az alapvető erkölcsi, vallási előírásokat, azokon önkényesen ne változtasson, és – amint Machiavelli megfogalmazta – „alattvalói asszonyaihoz és vagyonához ne nyúljon” (az adóztatást persze nem számítva). Ha az uralkodó nem így tesz, az zsarnokságot vagy „keleti” despotizmust jelent.

Folytatás