Próbáljuk a megszokotthoz képest más perspektívából szemügyre venni azt a közeget, amelyben a tanárverésként elhíresült események megtörténtek – javasolja Ligeti György a Népszabadságban.
Az pekingi olimpia évében újra előtérbe került a tibeti kérdés. A nemzetközi rosszallás úgy tűnik lepattan az új nagyhatalomról. Ismerjük meg a hivatalos kínai álláspontot a tibeti történelemről.
A fizika szaktanteremben a csaptelep kivehető a helyéről. A gyerek nem kitépi, hanem lazán kiveszi. Nem tör föl a víz, miért is lenne víz egy fizikateremben? Az iskola így is közepes felszereltségűnek tűnik: másutt már rég eltűnt volna a csaptelep… – Achs Károly publicisztikája a Népszabadságban.
„Elképzelhető-e 2008-ban Magyarországon, hogy egy EU-s támogatással milliárdokért kifejlesztett központi programot egy elegáns mozdulattal elsüllyesztenek – tenger híján – egy feneketlen tóban…?” – kérdezi Korányi Margit az ÉS-ben.
Újlaki István jóslata az ÉS-ben: 1) Magyarországon tíz-tizenöt éven belül minden iskolában fegyveres biztonsági őr lesz; 2) megkésve, talán az első tanórai lövöldözés után, kiépül majd az iskolai pszichológusok hálózata; 3) nem helyesnek és nem kívánatosnak, csak valószínűnek tartom, hogy húsz-harminc év múlva visszaállítják majd a testi fenyítést az iskolákban.
A toleráns nyugati demokráciákban felnőtt, elkényeztetett fiatalok forradalmi tetszelgése, vagy a toleranciáért vívott harc? Két angol értelmiségi vitája 1968-ról. (Metazin)
„Jó barátaim között sok zsidó van. Fehérvárott zsidó doktorokat tisztelek. Egyike legjobb lelki fiaimnak és barátaimnak egy kikeresztelkedett zsidó. Minden derék zsidót szívből tisztelek és szeretek” – fogalmazott 1918. júliusi főrendiházi beszédében Prohászka Ottokár. Életművében mégis nagyítóval kell keresni a zsidósággal kapcsolatos efféle, nyitottságot sugalló megnyilvánulásokat. Jóval gyakoribbak voltak ugyanis azok a mondatai, amelyekben vallási […]
„Most majd lesz néhány hét, amikor tényleg híres lesz az Erdélyi utcai iskola. Tett róla a fékezhetetlenül erőszakos (?), avagy színészkedő hajlamú (?) kilencedikes, tett az érthetően kétségbeesett András bácsi, tett az igazgató, és legújabban a komplett hazai politikai felépítmény, amely az erőszak tombolása láttán egyként követeli a tanári pálya presztízsének helyreállítását és a – […]
„… Az új értelmiségi álom be is teljesedik a telepi cigányok néhány ezrelékén, de erre a programra ráfáznak mindazok, akik nem válnak értelmiségivé, akik a telepen maradnak, akik elakadnak valahol félúton. Ők nem fogják tudni, mi a dolguk a világon…” – olvasható aTakács Géza Roma naplójában a Gondola.hu-n.
Többet vártam az ünnepektől, régen, naiv kamasz koromban, nemcsak a szkinhedeknél, a kukagyújtogatásnál és a sámándobolásnál többet, hanem valahogy úgy gondoltam akkor, hogy ha majd eltűnik a kádárista baromság, akkor eltűnhet vele például az ünnepek hivatalos, iskolai üressége, eltűnnek a butára stilizált történelmi tanmesék, eltűnik az aktuális és sanda politikai népszínművek kulisszájaként használt történelmi giccs. […]