A létező szocializmus időszakában középiskoláink sajátos, ateista „hittanóráit” illették a címben jelzett névvel. Szerencsére a rendszerváltáskor a világnézet többes szám első személyű formája fogalomként is, tantárgyként is eltűnt, és megszűnt a humán tárgyak államideológiai befolyásolása. Újabban azonban néhány baljós jelből sokan arra következtettek, hogy a történelemtanításra újra fenyegetően vetül valamiféle államideológia árnya. (Lőrinc László, HVG)

A Holokauszt Emlékközpont májusban megbízott vezetője a jövőben máshogyan szeretne hozzányúlni a zsidóüldözés témájához, hogy – mint mondja – enyhüljön a társadalomra nehezedő nyomás. Szerinte sok vitára lenne szükség, de a politikusoknak nincs bátorságuk a kényes kérdésekhez. Szita Szabolcs az emlékközpont élén történt változásokról elmondta, az ok a kormányváltás, ő azonban nem tervez új állandó kiállítást. Prohászka Ottokár fényképét viszont […]

„A nemzet múltjának tudatosítása” a célja annak a pedagógiai segédanyagnak, amelyet iskoláknak állítottak össze a Trianon-emléknapokra. Lehetett volna tovább harcolni jobb feltételekért? Mindent a bolsevikok rontottak el? Mi köze volt az Osztrák-Magyar Monarchiának a magyar történelem egyik legtöbbet emlegetett eseményéhez? Mit gondol Trianonról az állam? (Forrás: [origo])

Ha a ráció oldaláról nézzük, teljességgel érthetetlen az a buzgalom, amellyel a kormány igyekszik megfojtani az alapítványi iskolákat. Ezek ugyanis egyrészt olyan feladatokat vállalnak magukra, amelyeket senki más nem végez el – mint például a tehetségesek, a menthetetlenül leszakadók, vagy épp művészet iránt fogékonyak képzése –, másrészt nem hogy vinnék a pénzt, de kifejezetten behozzák […]

Egy prágai asszony mindkét egymást követő diktatúrának áldozata volt, és nem tartotta egyiket sem jobbnak a másiknál. Az Európai Bizottság két héttel az ő halála után zárkózott el attól, hogy a kommunizmus bűneinek tagadása vagy kisebbítése is legyen tilos. (Forrás: Metazin)

A kilencvenes évek közepén mért nemzetközi felnőtt olvasásvizsgálat szerint a mostanában oly sokszor hivatkozott „régi jó” magyar iskolarendszer egyáltalán nem ért el jobb eredményeket, mint a mostani. A Kádár-kor iskolájában végzettek ugyanolyan rosszul olvasnak, mint a demokráciában felnőtt nemzedék. (Balla István, Figyelőnet)

Máig kísért a rejtély: miképpen tudták 1944. május 15-től július elejéig, néhány hét leforgása alatt összeszedni, gettókba gyűjteni, bevagonírozni és a haláltáborokba szállítani a vidéken élő, félmilliós lélekszámú magyar zsidóságot? Kit terhel a fő felelősség? A német megszállókat? A Sztójay-kormányt és -adminisztrációt, amiért még a németeknél is lelkesebben küldték a halálba honfitársaikat? Karsai László és […]

Dugovics Titusz önfeláldozó hőstette, a Holdról is látható kínai Nagy Fal, csak idehaza ismert világhírű magyar feltalálók. Van-e helyük a történelemkönyvekben, és ha igen, milyen formában? (Marinov Iván, urbanlegends.hu hozzászólása a TTE „Legendák” a történelemkönyvekben című sorozatához.)

A tatárjárás legkatasztrofálisabb összecsapása a Muhi melletti pusztán esett meg 1241. április 11-12-én: Batu kán hadai döntő vereséget mértek IV. Béla király szekerekkel várként körbebástyázott seregére. A mongol túlerő, vagy a magyarok széthúzása okozta-e a vérfürdőbe torkolló tragédiát? B. Szabó János hadtörténész szerint a világ akkori legjobb hadseregével szemben semmi esély nem volt. (Kurucz Béla, […]

A hétvégén Kassán ismeretlenek festékkel öntötték le Esterházy János mellszobrát, és nagyon is elképzelhető, hogy nem ez volt az utolsó ilyen jellegű támadás. A szobrot egy magántulajdonban lévő épület belső udvarán helyezték el, így simán el lehet képzelni, mit tettek volna a szoborral akkor, ha mondjuk szabadtéren állítják fel. (Nagy András, Új Szó)

Barátságunk mintha már a génjeinkbe ivódott volna, mindig a legnehezebb időkben mutatta meg erejét. Egészen rendkívüli – főleg itt, Európa közepén – hogy a lengyel és magyar népnek soha nem voltak konfliktusai, a magyaroknak kivételes helyük van a lengyel szívekben – a Figyelőnet Roman Kowalskit, a Lengyel Köztársaság budapesti kérdezte. (Bihari Dániel, fn.hu)

Érdemes eltűnődni azon különbségen, amely a két világháború közötti korszaknak a hazai politikára meghatározó befolyást gyakoroló két miniszterelnöke, Teleki Pál és Bethlen István nézetei között állt fenn a „zsidókérdés” megítélésében. (Pelle János, hvg.hu)