A
Határőrség története címmel nyílt december végén állandó kiállítás a
Hadtörténeti Intézet és Múzeumban; a tárlatot Holló József, az intézmény
főigazgatója és Béndek József, a Határőrség országos főparancsnoka
nyitotta meg a schengeni határnyitás napján. (Múlt-kor)

A Hadtörténeti Múzeum
egyik termében nyílt tárlaton három kirakatban láthatók a határőrség
három fő korszakának relikviái: egyenruhák, fegyverek és eszközök. Az
1945-től 1956-ig terjedő időszak emlékei között látható egyebek mellett
egy hírvivőgalamb-tartódoboz, az 1956 és 1989 közötti évekből helyet
kaptak többek határsértőktől lefoglalt, végtagokra erősíthető,
őznyomokat formázó talpak, szovjet éjszakai keresőtávcsövek és Szokol
típusú adó-vevők.

Az 1989
utáni évekből származó emlékek között kapott helyet az a drótvágó,
amellyel 1989. június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák
külügyminiszter jelképesen átvágta a vasfüggönyt. A kiállítás elemei a
határőrség körmendi központi múzeumából kerültek a Hadtörténeti
Múzeumba. Holló József ígéretet tett arra, hogy a megszűnő határőrség
emlékeit a jövőben is gyűjtik, megőrzik és
feldolgozzák.

A II. világháború után az államhatár
őrizetét, a határforgalom ellenőrzését Magyar Honvédség
alárendeltségében működő Honvéd Határőrség és az államrendőrségen belül
külön szolgálati ágként működő Határrendőrség látta el. 1950. január
1-jével a Határőrséget beolvasztották az Államvédelmi Hatóságba,
feladata a határőrizet és a határforgalom-ellenőrzés és a határrend
ellenőrzése lett.

Erre az időszakra esik a déli és a
nyugati határszakaszon a totális határőrizeti rendszer kiépítése.
1950-ben a déli, majd 1952-ben a nyugati határszakaszon is 15 km-es
határövezetet, ezen belül 500 és 50 m-es határsávot hoztak létre,
amelyekbe csak rendőrségi, illetve határőrségi engedéllyel lehetett
belépni. Az 50 m-es határsávba csak határőrök léphettek
be.

A Nyugati határszakaszon a határvonal mellett
négyzethálós rendszerű, szögesdrótból készült műszaki zárat építenek ki.
Délen és Nyugaton is gyalogsági aknamezőt építenek ki az államhatár
mentén 318 km hosszúságban. Az aknamezőt a déli és nyugati
határszakaszon 1956-ban felszedték, de Nyugaton 1957-ben újra
telepítették. A déli határövezet 1965-ben, a nyugati 1969-ben szüntették
meg. Az aknamező felszedése 1971-ben fejeződött be, helyette 248 km
hosszúságban az akkori Szovjetunióban használt gyengeáramú SZ-100 típusú
elektromos jelzőrendszert építették ki.

A Határőrség
történetében 1989-től történelmi jelentőségű változások kezdődtek. A
Magyarországon belül és az akkori Szovjetunióban történt politikai
változások egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy a totális határőrizeti
rendszer már túlhaladott és további működtetése sem erkölcsileg, sem
technikailag nem tartható. A Kormány döntése alapján a munkálatok 1989.
május 20.-án megkezdődtek és még ugyanabban az évben be is fejeződtek. A
határvonal melletti területek teljes rehabilitációja során 1990 elején
felszámolták a külső szögesdrót kerítés maradványait is.

A Határőrség Országos
Parancsnokságának aulájából a Hadtörténeti Múzeum díszudvarába helyezték
át a határőrség hősi halottainak emléktábláit és azt a kopjafát, amely a
határőr hősök emlékét hirdeti. Az átkerült emlékeket Béndek József és
Holló József mellett Kökényesi Antal, a határőrséget magába olvasztó
Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) bűnügyi főigazgatója is
megkoszorúzta.

(Múlt-kor/MTI)