A volt szocialista országokban egyre több helyen változik az
oktatást alapvetően befolyásoló szabályozás, és demokratikus vívmányként
megjelenik a szabad iskolaválasztás lehetősége – írta Szira Judit a
Népszabadságban.

Míg nálunk a
reformkommunisták 1985-ös törvénymódosítása tette ezt lehetővé, addig
Romániában és Bulgáriában a rendszerváltás után változott a jogszabály.
Kutatások bizonyítják, hogy a szabad választás lehetőségével nem minden
állampolgár tud élni, és a legszegényebbek azok, akik nem választhatnak.
Ők alacsonyabb szintű közszolgáltatásban részesülnek, közpénzből. Akik
jól informáltak, van autójuk, meg tudják fizetni a tömegközlekedést,
azok igyekeznek minél jobb ellátást szerezni a gyereküknek, és ki hányná
ezt a szemükre? A következmény viszont: szegregáció. Egyre több iskola
teljesen homogén a gyerekek családi háttere, a szülők iskolai
végzettsége, a család anyagi helyzete szempontjából. Egyre több iskolába
csak az elit gyerekei, vagy csak szegény, illetve roma gyerekek járnak.

A távoli, elzárt kistelepüléseken a
szegregácót csak célzott, a település egészére vonatkozó programok
enyhíthetik. Más a helyzet a nagyvárosokban, ahol sok iskola van és
helyi tömegközlekedés.

Az utóbbi
hetekben a nagyvárosi szegregációt megcélzó két perben is ítélet
született. Egy Szófiában, a másik Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén
megyei bíróságon. Mindkét pert civil szervezet indította, Bulgáriában a
European Roma Rights Centre (www.errc.org), Magyarországon az
Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (www.cfcf.hu).

Az European Roma Rights Centre az oktatási
minisztériumot, a városi önkormányzatot és az iskolát együtt perelte, a
magyar alapítvány a miskolci önkormányzatot.

Magyarországon 2003-ban fogadták el az egyenlő
bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt, mely
régóta igazolhatatlan hiányt pótolt a diszkriminációs ügyek
felderítésével és jogorvoslásával kapcsolatban: meghatározta a
közvetlen-közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalmát, a védett
csoportokat, s olyan, a magyar jogban eddig ismeretlen eszközöket
biztosított a sértettek és a jogvédő szervezetek számára, amelyek
hatékonynyá tehetik a diszkrimináció elleni jogvédelmet és a
jogorvoslatot. A törvény lehetővé teszi, hogy a felperes képviseletében
társadalmi szervezet is eljárjon.

A
2004-ben keletkezett bolgár antidiszkriminációs szabályozás hasonló a
magyarhoz, és egyértelműen tiltja a faji szegregációt mint a
diszkrimináció egy formáját. Meghatározása szerint a faji szegregáció
megtörténhet valamilyen cselekedet vagy akár annak elmulasztása
következtében; egy személy faji, etnikai hovatartozása vagy bőrszíne
alapján történő, kényszerítő elkülönítése során. A törvény kötelezi a
hatóságokat, hogy hatáskörükben intézkedjenek a diszkrimináció
megelőzése és megszüntetése érdekében.

Sajnos a magyar törvény különbözik a bolgártól a
mulasztás ügyében. A törvény szerint az esélyegyenlőség megsértésének öt
esete: a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés, a
zaklatás, a jogellenes elkülönítés és megtorlás. A törvény a
rendelkezések között felsorolja a lehetséges elkövetési formákat,
egyebek között a magatartást, a rossz utasítást vagy gyakorlatot,
illetve a mulasztást is. Később azonban a szegregáció, a zaklatás és a
megtorlás meghatározásakor nem rendelkezésről, hanem csak magatartásról
beszél, ezért tehát a szegregáció esetében a hatóságok nem követhetnek
el jogsértést mulasztás útján, mint Bulgáriában. Ha elnézik a szegregált
iskolák működését – az nálunk nem mulasztás.

Az ERRC tavaly októberben adta be keresetét. A felperes
(egy nemzetközi civil jogi szervezet, amely saját erőforrásainak
felhasználásával indította a pert) a hatóságok mulasztásait tette a per
tárgyává, nevezetesen, hogy az iskolában nem a szabályoknak megfelelőek a
tárgyi feltételek, hogy alacsonyabbak a követelmények és a kétnyelvű
diákokkal nem foglalkoznak megfelelően, nem ellenőrzik a hiányzásokat,
és így megsértették a gyerekek egyenlő bánásmódhoz és azonos színvonalú
oktatáshoz való jogát. A bíróság október 25-én kimondta, hogy az
elkülönítés nem a roma gyerekek szabad akaratából történt, hanem a
hatóságok be nem avatkozása és a jogsértő helyzetet tudomásul vevő
magatartása miatt. A bíróság megállapította, hogy a roma gyerekek a
városi gettó, a lakóhelyi szegregáció miatt kerültek a szegregált
iskolába, és azért nem mehettek másikba, mert félniük kellett a nem
romák rasszista megnyilvánulásaitól.

A szófiai bíróság úgy vélekedett, hogy a bolgár
hatóságok (minisztérium, iskolafenntartó önkormányzat és maga az iskola)
követtek el szegregációt a roma gyerekekkel szemben, amikor hagyták,
hogy egy roma gettóiskola működhessen Szófia Filipovtsi nevű
városrészében. A bíróság úgy döntött, hogy sérül a 103-as iskolába járó
roma gyerekeknek az egyenlő bánásmódhoz, az azonos minőségű és integrált
oktatáshoz való joguk.

Az oktatási
minisztérium, a szófiai városi önkormányzat és az általános iskola
megsértette a faji szegregáció tilalmát és az állampolgárok egyenlő
bánásmódhoz való jogát kimondó bolgár és nemzetközi jogszabályokat. A
bíróság megállapította, hogy a hatóságokat felelősség terheli azért is,
hogy nem fordítottak kellő figyelmet a gyerekek iskolai mulasztására. A
bíróság kiemelte a szegregáció különlegesen negatív társadalmi
következményeit. Az egyik fontos bolgár roma szabadságjogi szervezet
vezetője szerint: a bíróság történelmi jelentőségű határozatot hozott.
Az ítélettel kezdetét veheti a romák szégyenletes szegregációjának
felszámolása.

A magyar alapítvány
Miskolcon a védett csoport meglétét akarta bizonyítani és azt, hogy a
gyerekek az elkülönítés miatt folyamatosan kárt szenvednek. Sikerült is
bizonyítaniuk, hogy a roma gyerekek nagy csoportjának sérülnek a jogai,
hiszen alacsonyabb szintű oktatáshoz jutnak, és külön iskolaépületben
kénytelenek tanulni. A miskolci bíróság első fokon hozott döntést az
ügyben, és nem találta elítélendőnek, hogy egy iskola-összevonás kapcsán
nem történt meg az integráció, és hogy egy iskolaépületben kizárólag
roma gyerekek tanulnak együtt. A per folytatódik, rövidesen kiderül,
hogy a magyar jogi szabályozás alkalmas-e arra, hogy törvénytelennek
nyilvánítsa a nyilvánvaló tényt: azt, hogy ha egy iskolaépületbe csak
roma gyerekek járnak, az szegregáció.