Ki
gondolná, hogy bármerre járva a világban, ha szaloncukrot látunk, az
Magyarországról származik vagy magyar származásúak készítik
(Forrás:
Múlt-kor)

Akár hungarikum is lehetne
a szaloncukor, amelynek készítésével a XIX. század elsõ
harmadában kezdtek foglalkozni a magyar cukrászok. A fára akasztható,
selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet azóta is
kizárólag a magyarok készítik. Ha a világban bárhol szaloncukorral
találkozunk, az feltehetõen Magyarországon készült, s ha
mégsem, akkor elõfordulása csak az ott élõ
magyaroknak köszönhetõ. Pedig a fondantcukor – túltelített
oldatból kikristályosított cukormassza -, amely minden szaloncukor
õse és alapja, Franciaországból származik. Elsõ
említése a XIV. századból maradt ránk. Innen vitte a XVII. században
Berlinbe egy oda települt francia cukrász az akkor már népszerű
csemegét. Más források szerint a törökökkel Magyarországra érkezett
édességkészítõk kínálatában már ott volt a gyümölcsökkel
ízesített fondant-szerű cukorka, de legfõképpen a sörbet, a
fondanthoz hasonló, higított cukormassza, esetleg gyümölcsökkel dúsítva,
hidegen szervírozva: amit ma vizes fagylaltként
ismerünk.

Mégis, ha a fondant
magyarországi elterjedését kutatjuk, arra találunk adatokat, hogy német
bevándorló cukorművesek hozták magukkal a fondantkészítés tudományát. A
XIX. század elsõ felében már ismerték és készítették a
fondant alapú cukorkákat, például a Wikus-féle üzemben – tudta meg a
Múlt-kor Borsódy Mihály
szakértõtõl.

Hogy mikor lett a fondantból szaloncukor? Nos, erre
nincs pontos adat. Az azonban tudható, hogy a fát díszítõ
szaloncukor valamikor a XIX. században jelent meg az üzletekben, s a
század második felében már keresett karácsonyi idényterméke volt a hazai
cukrásziparnak. Akkoriban természetesen kisüzemi körülmények között,
kézi munkával, szabad tűzön, lábasokban fõzték a fondant-t.
Hűtötték, majd újból felmelegítették, ízesítették, formába öntötték,
csomagolták. Az elsõ fondant-t készítõ gépeket a
híres Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX.
század végén. (…)