Az
esztergomi királyi palotában talált, Botticellinek tulajdonított
falfestményt is megtekinti az a külföldi és magyar kutatókból álló
csoport, amelynek tagjai három napon át magyarországi kora reneszánsz
kori emlékekkel ismerkednek.
(Forrás: Múlt-kor)

Farbaky Péter, a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli
Múzeumának igazgatója elmondta: a zárt körű tudományos rendezvény
keretében a 25 külföldi és 25 magyar kutató, Esztergom mellett,
budapesti, visegrádi, pécsi és siklósi múzeumokat, emlékeket tekint
meg.  Az igazgató beszámolt arról, hogy a magyarországi
rendezvény a Harvard Egyetem firenzei Reneszánsz Kutató Központja múlt
heti nemzetközi konferenciájának a folytatása.

A firenzei rendezvényen ismertette Wierdl Zsuzsa és
Prokopp Mária művészettörténész azt a hipotézisét, hogy az esztergomi
királyi palotában valószínűleg Sandro Botticelli festhette a Vitéz János
egykori dolgozószobájában feltárt faliképet. A magyarországi
tanulmányútról az MTI-hez eljuttatott írásos összegzés szerint „a
figyelem annak is köszönhető, hogy Itália után Magyarországon jelent meg
először a reneszánsz művészet Mátyás uralkodása idején az 1470-es
években, s az itt dolgozott itáliai művészeknek köszönhetően európai
mércével mérve is elsőrangú műalkotások születtek Magyarországon”.

A közlés szerint jelentős amerikai
alapítványok mellett a konferencia magyarországi tanulmányútját a
Budapesti Történeti Múzeum, a Közép-európai Kulturális Intézet, a
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, az MTA Irodalomtudományi Intézete, az
Olasz Kultúrintézet és a Pécsi Tudományegyetem.

A két művészettörténész múlt csütörtökön Firenzében
számolt be hipotéziséről, másnap Rómában Hiller István oktatási és
kulturális miniszter jelentette be, hogy minden valószínűség szerint
Sandro Botticelli eddig ismeretlen, az 1460-as évekből származó falképét
fedezték fel az esztergomi királyi palotában.

Marosi Ernő művészettörténész, a Magyar Tudományos
Akadémia alelnöke kedden arról számolt be, hogy a most Botticellinek
tulajdonított falfestmény 1934-ben került elő, az akkori idők egyik
legnevesebb olasz reneszánsz specialistája, a nemzetközi hírű Gerevich
Tibor művészettörténész fedezte fel, és ő nem tulajdonította a művet
Botticellinek.