A
szakközépiskolák állítják: előkészítés nélkül rontott rájuk a főváros –
Az összevonások egyeztetésére kevés az idő.
(Forrás:
Népszabadság)

Drasztikus
átalakításokat tervez a főváros a szakképzés területén. Két-három
szakmacsoportot is oktató, nagy létszámú szakképző központokat
alakítanának ki, 21 szakközépiskolát viszont bezárnának. Az iskolák
szakmailag megalapozatlannak tartják a főváros elképzeléseit, de az
egyeztetésre kevés az idő.

„Nem
tudom, honnan vette az önkormányzat, hogy a borászatnak alacsony a
népszerűsége. Tavaly 48 helyre 108 diák jelentkezett – vagyis kétszeres
volt a túljelentkezés. Férőhelyeinket csak azért nem tudtuk teljesen
feltölteni, mert szigorú felvételi követelményeket állítottunk.”
(Urbánné Huszár Klára, a budafoki Soós István Borászati Szakközépiskola
és Szakiskola igazgatónője)

A
fővárosi önkormányzat nem így látja: szerinte a borászati iskola
beiskolázási gondokkal küzd, ebben a tanévben már osztályindítási
problémái is voltak. Az intézményt ezért összevonnák a Pesti Barnabás
Élelmiszer-ipari Szakképző Iskolával. Nem ők az egyedüliek: rajtuk kívül
még húsz másik budapesti szakképző iskolára vár hasonló sors. A
fővárosi önkormányzat ugyanis radikálisan átalakítja szakképzési
rendszerét. A tervek egyaránt szólnak profiltisztításról és
költségmegtakarításról.

Az
elképzelések szerint fizikailag is különválasztanák az alapozó és a
szakmai képzést, illetve a gimnáziumi oktatást. A szakközépiskolákban
csak az érettségiig tartó alapozó évfolyamok maradnának, az érettségi
utáni szakképző évfolyamok pedig szakképző központokba kerülnének. A
gimnáziumi osztályokat szintén leválasztanák: ezek vagy átkerülnek
valamelyik másik gimnáziumhoz, vagy felmenő rendszerben
megszűnnek.

Mivel a szakképző és a
gimnáziumi évfolyamok nélkül egy-egy szakközépiskolában több száz
férőhely üresen marad, az önkormányzat úgy döntött: egy füst alatt a
kihasználatlansági problémákat is megoldja, ezért 21 iskolát másik
intézménybe integrál. Ezzel az előzetes számítások szerint már az idén
egymilliárd, 2008-ban pedig akár hárommilliárd forintot is meg lehet
spórolni. Egyrészt, mert két épület helyett csak egynek a rezsiszámláját
kell fizetni. Másrészt kevesebb tanárra lesz szükség, vagyis
csökkennének a bérköltségek. Igaz, ennek – és a szeptemberi kötelező
óraszámemelésnek – következtében legalább 500 pedagógus kerülhet
utcára.

Az érintett iskolákat
váratlanul érte az önkormányzat „támadása”. A tervek január elején
kezdtek kiszivárogni. Azóta a bezárásra ítélt iskolák sorban szervezik a
demonstrációkat intézményük megmentése érdekében. A borászati iskola
diákjai és pedagógusai fáklyával a kezükben alkottak élőláncot az épület
körül. A Kossuth Zsuzsa Humán Szakközépiskola és Gimnázium, illetve a
Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola pedig a polgármesteri hivatal
előtt tüntetett. Utóbbi intézmény éppen az idén lenne 150 éves: a
pedagógusok erre is utalva 150 órás éhségsztrájkot
tartottak.

„Egyszerűen nem tudom,
honnan vették az adataikat! A férőhelyek számát úgy állapították meg,
hogy meglévő osztálytermek számát felszorozták 35-tel. Pedig több termet
volt szertárból vagy a folyosó egy részének a leválasztásából
alakítottunk ki: 35 gyerek ezekben legföljebb egymás nyakába ülve fér
el.” (Pécsi Ágnes, a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola
magyar-történelem szakos tanára)

Az
iskolák többsége azt is kifogásolta, hogy a főváros illetékesei
mindenféle előzetes terepszemle nélkül tettek javaslatot a bezárásra.
Ezt utólag ők is belátták, és azt ígérik: a fővárosi oktatási bizottság
tagjai minden szakképző iskolát meglátogatnak, minden érvet
meghallgatnak, és azok alapján hozzák meg a végső
állásfoglalást.

A legtöbb iskola
szerint azonban a főváros adatai sem stimmelnek: az önkormányzat
többnyire kisebb diáklétszámmal és több férőhellyel számol, mint az
iskolák. Egy még extrémebb példa: két iskola vezetője is a fővárossal
folytatott abszurd vitájáról számolt be a tornaterem létéről. Az
önkormányzatnál ugyanis úgy tudták: nincs tornatermük. Az iskolák
szerint viszont igenis van, használják is.

Mindez egyáltalán nem mellékes, ha az önkormányzat
elsősorban éppen az üres férőhelyek, a kihasználatlanság, illetve a
felszereltség hiányosságai alapján szemelte ki a bezárandó
intézményeket. Ifi István, a fővárosi önkormányzat oktatási
ügyosztályának vezetője azt mondja: ők azokból az adatokból dolgoznak,
ahogy az iskolát annak idején átadták.

– A Lengyelben lehet, hogy 700 gyerek tanul összesen,
de közülük csak 400 diák jár nappali tagozatra: vagyis ennyien
tartózkodnak egyszerre az épületben – mutat rá Ifi István. A borászati
iskolában 185 diák tanul tíz osztályban. Vagyis egy osztályba átlagosan
18 diák jár, holott a közoktatási törvény is 28 főt határoz meg
átlaglétszámként. Egy borász képzése évente 1,1 millió forintba kerül, a
diákonkénti állami támogatás viszont csak 300 ezer forint – sorolja az
adatokat az ügyosztályvezető. Szerinte két dolog közül lehet választani:
vagy kipótolják a hiányzó összeget, de akkor nem tudják fönntartani a
többi iskolát, vagy integrációval csökkentik a
költségeket.

Az iskolák szerint
azonban nem lehet számadatok alapján, pusztán pénzügyi alapon dönteni a
szakképzésről.

„Valóban nem
százszázalékos kihasználtságú az iskolánk. De ez egy kötelező felvételt
biztosító iskola, hozzánk nagyon sok hátrányos helyzetű diák jár. Ők
helyhez, tanárhoz ragaszkodnak, felzárkóztatásuk kis létszámú csoportban
működhet jól. Ha ők átkerülnek egy 1000-1200 fős mamutintézménybe, nagy
részük valószínűleg hamar lemorzsolódna.” (Németh László, a Szabómester
Szakképző Iskola igazgatója)

A
fővárosi önkormányzatnál azt mondják, a szakmai mutatókat is figyelembe
vették. Ifi István állítása szerint a jelenleg működő intézmények közül a
Szabómesterben a legnagyobb a lemorzsolódás: csaknem 25 százalékos.
Ebben nyilván szerepet játszik az is, hogy kötelező felvételt biztosító
iskoláról van szó, vagyis azokat is be kell iskolázniuk, akiket sehova
nem vettek föl – ismeri el. Ilyen iskola a Klauzál Gábor Műszeripari
Szakközépiskola és Szakiskola is, ahol mégis „csak” 14 százalékos a
lemorzsolódás. (Igaz, ez a teljesítmény ezt az iskolát sem menti meg az
integrációtól.)

– A főváros
javaslata ennek ellenére az, hogy a Szabómester diákjai és pedagógusai
együtt, egy közösségben tanuljanak és dolgozzanak egy nyitott befogadó
iskolában – jelzi az ügyosztályvezető, hogy az önkormányzat elismeri az
iskola pedagógiai és szakmai eredményeit.

„Kétséges lehet az olyan speciális szakmák jövője, mint
az eddig az útépítéssel együtt tanított vasút- és hídépítés. A javaslat
szétbontaná a képzésüket. A költségcsökkentési szándék nem igazán
érthető, ugyanis ezeknek a tanulóknak a képzéséhez három speciális
tanműhelyt kellene létrehozni.” (Varró Éva, a Kvassay Jenő Műszaki
Szakközépiskola és Szakiskola igazgatónője)

A főváros szerint az átszervezések egyik fő célja a
profiltisztítás. Az eddigi „vegyesvágott” iskolák helyett három,
különböző profilú iskolatípus jönne létre: a gimnáziumokban csupán
gimnáziumi oktatás folyna, a szakközépiskolák pedig az érettségi
megszerzéséig oktatnák a diákokat a közismereti tárgyak mellett a szakma
alapfogásaira. Az önkormányzat azonos szakmacsoportokban oktató
iskolákat vonna össze: így kerülnek például a borászok a pékekhez,
hiszen mindkettő élelmiszer-ipari képzés. A Kvassay alapozó képzései
pedig ilyen alapon kerülnek három különböző iskolába.

Az itt végzettek ezt követően mehetnének a két-három
szakmacsoportot tanító szakképző központoknak nevezett új intézményekbe.
Ezek az alapító okirat szerint szintén szakközépiskolák lennének, de
itt csupán az érettségi utáni, sokkal több gyakorlatot tartalmazó
szakképzés folyna. A főváros szerint így nem kell egyazon
szakmacsoporton belül több tanműhelyt is fejleszteni, hanem egy helyen,
és sokkal nagyobb mértékben lehet beruházni.

Ez a modell persze nem húzható rá az összes
intézményre. A borászati szakközépiskola budafoki tanműhelye például
megmaradna: az érettségi utáni szakképzés gyakorlati része továbbra is
ott folyna. A Kvassay érettségi utáni szakképzése pedig az Észak-pesti
Térségi Integrált Szakképző Központba kerülne. Merthogy – a helyzetet
bonyolítandó – ilyen is lesz. A TISZK-nek rövidített intézmények azonban
nem iskolák, hanem csupán a gyakorlati képzőhelyet biztosító
létesítmények.

„Egyelőre nem tudjuk,
mit fogunk mondani az érdeklődő szülőknek, hova fog járni a gyerekük a
jövő évtől.” (Kovácsné, Géczy Beatrix, a Bőrfeldolgozó-ipari
Szakközépiskola és Szakiskola igazgatónője)

A diákok és a pedagógusok tanácstalanságát tovább
fokozza a meglehetősen rossz időzítés. A főváros a napokban küldte el az
iskoláknak a javaslatát arról, mely iskolákat integrálná. A végső
döntést a Fővárosi Közgyűlés február 22-i vagy március 1-jei ülésén
hozza meg. A nyolcadikosoknak azonban ezt megelőzően kell dönteniük
arról, melyik iskolában szeretnék folytatni a tanulást: a jelentkezési
lapok beadási határideje február 16. Így a fiatalok könnyen
jelentkezhetnek olyan iskolába, amely a következő tanévtől már ki sem
nyitja kapuit.

Ifi István szerint
azonban nem biztos, hogy az átszervezések már a következő tanévtől
megkezdődnek – az ütemezésről csak késő tavasszal dönt a közgyűlés.
Addig is egyeztetnek az érintettekkel. Elképzelhető olyan forgatókönyv
is, hogy a változások csak felmenő rendszerben lépnek majd életbe: az
oda járó és a frissen felvett diákok még befejezhetik tanulmányaikat az
adott iskola falai között, az újabb évfolyamok viszont már csak az új
keretek között indulhatnak. A tempó attól függ, milyen mértékű
megszorítások várnak a fővárosi oktatásra az elkövetkező években – tette
hozzá.