• Címlap
  • English
  • Hírek
  • Tallózó
  • Történelem
  • Történelemtanítás
  • TTE
  • Átláthatóság
Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Shoah
2004. április 16. péntek, 0:00

Oldalak a
holokausztról

Szózsonglőrködés, bemutató és kritika helyett álljanak most
itt a linkek felsorolása előtt a leginkább méltó
sorok.


Radnóti Miklós: Hetedik
Ecloga


Látod-e, esteledik s a szögesdróttal
beszegett, vad
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az
este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és
csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót
feszülését.


Látod-e drága, a képzelet itt, az is így
szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép
szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul
ilyenkor.


Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a
foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni
tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az
otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor
bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever,
hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert
is?


Ékezetek
nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a
verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a
papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a
Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán
barakunkra.


Rémhirek és férgek közt él itt francia,
lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a
hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt,
–
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi
sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a
csodákat.


Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a
bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott
már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a
fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A
tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra
feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek
árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai
közben.


Alszik a
tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó,
megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca.
Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a
csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó,
mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled
immár.


Lager Heidenau,
®agubica fölött a hegyekben, 1944.
július


Oldalak:
 
A magyar
Holokauszt

A
Múlt-kor összeállítása

Holokauszt Dokumentációs
Központ

Holokauszt-történelem
Az Emlékezet
oldala

Az egyenlő
gondolkodásért


Kapcsolódó
honlapszemle:


Emlékezés a Holokausztra

0 shares
Már egy mozijegy ára is segítség! Ha teheted, támogasd a Történelemtanárok Egyletének munkáját!
Számlaszám: 11705008 – 20133762
Rendszeres utalás
Eseti támogatás
Köszönjük!

Vissza

Alrovatok

Szemle

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Tankönyvek

Hisztorizás podcast

Szabó Magdi-plakett

A 2022. évi díjazott: Bolla Ildikó

TTE-tagok figyelmébe:

Ön is taníthat ezzel!

Galéria

Rendszerváltás - civil szemmel

Történelemtanárok (32.) Országos Konferenciája

Merre van előre? Történelemtanításunk berögződései

Eddigi konferenciáink

A Történelemtanárok (32.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Támogatók

A tte.hu működésének támogatója

Adomány

Címkék

alapvizsga aláírásgyűjtés civil Civil Közoktatási Platform családtörténet emberi jogok emléknap gyász kerettanterv Különóra módszertani cikk NAT tankönyv TTE-konferencia Tényleg!? történelmi atlasz törvény álhírek állásfoglalás érettségi

Partnerek

  • Impresszum
  • Alapszabály
  • Tagdíj
  • Belépési nyilatkozat
  • Támogatás
  • Kapcsolat
Történelemtanárok Egylete 1997-2017