• Címlap
  • Hírek
  • Tallózó
  • Történelem
  • Történelemtanítás
  • TTE
  • Átláthatóság
  • Adatvédelem
  • English
Hirdetés

Kérjük, segíts, hogy folytathassuk munkánkat!

Számlaszámunk: 11705008 – 20133762.

A támogatás bankkártyával itt lehetséges.

Nagyon köszönjük.

Sárga karikák
2005. február 9. szerda, 0:00

Világunk egyre
szebben karikásodik, piros és sárga számokkal bélelt körökkel
szabályozunk mindent. Tényleg ez lesz a jövő?
Szecsey István
írása

A mostanában szárnyrakapott „barátságos internet” ötlete
kapcsán felmerülhet az, hogy jó lesz nekünk, ha karikákhoz hasonló
tartalmi szabályozás jelenik meg az internetes oldalak közt is? Nos, ez
az elképzelés amilyen jó, olyan veszélyeket is rejthet magában. Az
internet ugyanis amennyire a szabad információáramlás és szabad
gondolkodás legfőbb fóruma, annyira a kártékony tartalmak és a
gyerekekre veszélyes információkat tartalmazó médium is egyben. Ám
kérdéses, hogy ezt lehet-e és milyen szinten szabad
szabályozni?


Ha az internet
szabályzása kerül szóba, az különben több szinten megvalósítható.
Egyrészt már most is része szinte minden tűzfal- és vírusírtó
szoftvernek az a „parental control” rész, mely az internetes tartalmak
szabályzásáért felelős. Ez egyrészt kulcsszavak alapján, másrészt pedig
előre beállított kifejezések szerint tiltja le és szűri meg a különböző
oldalakat, így az adott számítógépen tehát csak az nézheti meg a 18 éven
felüli tartalmakat, akinek a birtokában van a jelszó (persze kis
ügyeskedéssel a jelszavak megkerülhetők, és felülírhatók, ám itt jön a
képbe a szülői felügyelet, azaz a szülő odafigyelése a gyerek netezési
szokásaira).


Ez a megoldás sokáig
úgy tűnt (és szerintem most is) kiválóan alkalmazható. Mivel azonban
érdekes ország vagyunk, és sikerült az össze televíziós műsort is sárga
karikákkal és figyelmeztetésekkel ellátnunk, ezért most nem menekülhet
az internet sem, és baljós előrejelzések szerint a cenzúra itt is
lesújt. Reméljük ez nem lesz így, ám a televíziós karikák áradata úgy
tűnik megállíthatatlan.


A
médiatörvény visszásságai miatt ugyanis sikerült karikákkal
ellátni  minden televíziós műsort, tehát például Jean Luc
Godard filmjei 16-18-as karikákkal futnak, míg a lefejezett halottakat
mutató híradók korhatár nélkül nézhetők. Ez a csont persze már régen lel
lett rágva, ám most már a videó és mozifilmek előtt is felbukkant a
korhatáros figyelmeztetés, végül pedig jön a rémálom: a mozifilmeken is
megjelenik majd a karika?  Köztudott, hogy a nagy amerikai
filmstúdiók a parental controlt már egyes DVD-filmekbe és -lejátszókba
is beépítik, így a véres jelenetek azokban is átugorhatók. A folyamat
vége pedig a könyvek, újságok, folyóiratok karikás kategorizálása
lehet.
 
Ha ez a baljós jóslat nem is válik
valóra, azon azért el kellene gondolkodnunk, miért van szükségünk ezekre
a jelölésekre. Persze elmondható, hogy a szülőnek nincs ideje a
gyerekre, meg az leül a tévé elé, és miegymás. De ettől eltekintve ne
úgy kelljen egy filmre odafigyelni, hogy azon különböző színes és számos
jelek vannak, hanem a szolgáltató felelősségének kellene lennie, hogy ő
az adott időpontokban mit sugároz, és az mennyire káros. Sokkal
egyszerűbb mindent és válogatás nélkül sugározni, és utólag
karikásítani, mint a közt szolgálni a szükségletek tényleges
felmérésével. Ez persze egy igazi közszolgálati adó és egy működőképes
közszféra feladata lehetne.


A
minősítés pedig mint olyan úgyis értelmetlen, mert ki az aki minősít? Ki
mondja azt, hogy egy éjjel fél egykor adott operafilm korhatár nélküli,
vagy 12-es, amikor a gyereknek akkor már rég aludnia kellene? Ki mondja
azt, hogy a híradók, és leleplező sztárriport-műsorok pedig mindent
bemutathatnak főműsoridőben? Inkább a tartalomra kellene figyelni, és
nem pedig a formára. De ez persze már jóval komolyabb felelősségi
kérdésekre keres választ.


Remélem
persze, hogy nem. De mi is a helyzet az internettel? A karikás
szabályozásnak van-e itt egyáltalán értelme?
Véleményem szerint
nincs. Illetve van olyan hely, ahol ezzel próbálkoznak, azaz a központi
szabályozással, ám ezeket a helyeket cseppet sem lehet demokratikusnak
nevezni. Kérdés, hogy miért merülhet fel valakiben a kollektív
szabályozás ötlete, és miért nem lehet továbbra is az egyénre bízni
annak eldöntését, hogy mit akar megnézni és mit nem? (El tudja bárki is
képzelni az internetes oldalakt karikákkal?)


Persze rendben van, hogy óvni kell a gyerekek mentális
egészségét és fejlődését is, de akkor talán egy kicsit több
odafigyeléssel és másfajta gondolkodással ellensúlyozni lehetne azt az
őrületet, ami már egész életünket bekarikásítaná.


Szecsey István



A fenti írás a szerző véleményét tükrözi,
és nem a TTE álláspontját jelenti az adott kérdésben. Ha önnek is van
véleménye, vagy valami megjegyzése az olvasottakhoz, azt e-mailben az
info@tte.hu
címen, vagy a honlapon fórum indításával
jelezheti.

Akkor tudunk dolgozni, ha Ön is segít!


Vissza

Alrovatok

Szemle

TTE-tagok figyelmébe:

Éljen a lehetőséggel!

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

TTE-közösség

TTE a Facebookon

Youtube-csatorna

Tankönyvek

Hisztorizás podcast

Szlovák-magyar közös múlt

Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciája

„Vissza a jövőbe!”- A közösségi média és az AI hatása a történelemre

A Történelemtanárok (34.) Országos Konferenciájának állásfoglalása

Eddigi konferenciáink

Galéria

Rendszerváltás - civil szemmel

Támogatók

A tte.hu működésének támogatója

Adomány

Címkék

alapvizsga aláírásgyűjtés civil Civil Közoktatási Platform családtörténet előadás emberi jogok emléknap gyász Különóra módszertani cikk NAT tankönyv TTE-konferencia Tényleg!? történelmi atlasz törvény álhírek állásfoglalás érettségi

Partnerek

  • Impresszum
  • Alapszabály
  • Tagdíj
  • Belépési nyilatkozat
  • Támogatás
  • Kapcsolat
Történelemtanárok Egylete 1997-2017