A legújabb kompetenciamérési eredmények sokakat sokkoltak, pedig talán sokkolóbb az, hogy mi is történt egy remekül működő hungarikummal, az Országos Kompetenciaméréssel. Az első részben bemutatjuk, hogyan sikerült egy jól működő rendszert leépíteni, ami azt mutatja, hogy nem a pedagógusaink és a gyerekeink a legrosszabbul teljesítők, hanem azok, akiknek a felelőssége lenne a rendszer hatékony működtetése. A második részben pedig konkrét példákkal mutatjuk be, hogy jelenleg mit lehet kihámozni a rendelkezésünkre álló információkból. 

Az Országos Kompetenciamérés (OKM) rendszerét 2001-től indították el, elsősorban azzal a céllal, hogy az intézményeknek és pedagógusaiknak visszajelzést adjanak a fiatalok szövegértéséről és matematikai kompetenciáikról, ezzel is segítve a pedagógiai munkát. A rendszer hamar kiteljesedett, 2004-től már három évfolyamon (6. 8. és 10.) mérték a tanulók alapkompetenciáit, valamint számos érdekes adatot (pl. osztályzat, motiváció, családi háttér) is felvettek az ún. háttérkérdőívekben. Minden évben megjelent az eredményeket bemutató országos jelentés, valamint az intézmények telephelyi jelentései, amelyek többek között olyan adatokat is tartalmaztak, mint a hozzáadott pedagógiai érték, vagy az adott referenciacsoporthoz (településméret vagy iskolatípus szerint) viszonyított intézményi eredmények. Miután 2008 óta a tanulók mérési azonosítót is kapnak, ezért nyomon lehet követni a fejlődésüket is hatodik és tizedik között.

Az OKM eredeti céljai, miszerint majd az intézmények és pedagógusok maguk elemzik munkájuk eredményét, és ez alapján próbálnak fejleszteni, kevésbé teljesültek. Ennek egyik oka, hogy az ehhez szükséges adatelemzési kompetencia fejlesztése hiányzik a pedagógusképzésből, másik oka pedig az, hogy nem épült ki egy hatékony, az iskolákat ezen adatok alapján támogató szakmai intézményhálózat. Ugyanakkor kiépült egy olyan, a világon is unikális adatbázis az oktatási rendszerről, amely gazdag tárháza lett az ehhez értő kutatóknak, és az országos jelentéseken át a közvélemény is megbízható információkat kapott a magyar oktatási rendszer teljesítményéről. Nem véletlen, hogy 2012-ben az OKM elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat. 

A kompetenciamérés adatai járultak hozzá az olyan felismeréshez, hogy akik jobb eredményt értek el a kompetenciateszten, azok később könnyebben kapnak munkát és többet is keresnek.De a kompetenciamérés adatai segítettek bemutatni a pedagógiai irodalomban jól ismert Pygmalion hatást is, miszerint azok a tanulók, akik rosszabb osztályzatot kaptak, mint amit a teszteredményük indokolt volna matematikából, két és négy év után szignifikánsan már rosszabbul teljesítettek a teszten is. 

Ezt a nagyon jól működő és nemzetközi értelemben is elismerésre méltó rendszert sikerült néhány év alatt lerombolni. Mi is történt?

Folytatás