Drámai mértékű a baj, a magyar közoktatás már sokkal rosszabb állapotban van, mint a magyar egészségügy – mondta Radó Péter oktatáselemző a kontroll.hu Nekünk Fontos című műsorában.

A Nekünk Fontos legutóbbi adásának vendége Radó Péter oktatáskutató volt, aki az összes kelet-európai és délkelet-európai országban dolgozott már szakértőként. Szakterülete az oktatási rendszerek kormányzása és az oktatási egyenlőtlenségek kérdése. 2023-ban jelent meg legutóbbi könyve Az oktatáskormányzás jövője címmel. A műsorban rendkívül erős gondolatokat fogalmazott meg a magyar közoktatás 15 éve tartó szisztematikus leépítéséről, az ágazat jelenlegi helyzetéről.

„Körülbelül másfél évtizede egészen elképesztő mértékben leépült az oktatás, ennek alapvetően az az oka, hogy a 2011-ben elfogadott új közoktatási törvény gyakorlatilag államosította az iskolákat, elképesztő mértékű centralizált rendszert épített ki. Olyan mértékben centralizáltat, hogy az iskolák szakmai és intézményi autonómiája teljesen megszűnt, hivatali apparátusok kívülről mikromenedzselik az iskolákat, teljes lett a standardizáció, egyentanterv van és egyentankönyv. Olyan mértéket öltött ez a bürokratikus centralizáció, hogy mára gyakorlatilag a magyar közoktatási rendszer teljesen elbutult”

– elemezte a helyzetet Radó Péter. Hozzátette: elképesztően rövid idő alatt elképesztően sok kárt okozott ez a rendszer. Egyetlen dolog érdekli a kormányt, hogy az oktatásnak a gyerekmegőrző funkciója működjön. Tehát anyuka, apuka el tudjon menni dolgozni napközben, mert hogy az iskolában van valaki a gyerekkel. „Ennél messzebb mutató ambíciói ennek a kormányzatnak 2010 óta nem voltak” – emelte ki a szakember. 

Elmondta: ez a rendszer, ami kialakult, olyan működési módot kényszerít az iskolákra, amik gyerekellenesek, sőt, kimondottan tanulásellenesek. Ez tulajdonképpen nem más, mint a rendszer morális leépülése, mert szerinte az oktatás morális szolgáltatás is, és ha az etikai normákat nem vagyunk képesek értékesíteni az oktatásban, akkor nagyon nagy baj van. Ugyanakkor azok, akik ebben a rendszerben dolgoznak, kénytelenek együtt élni azzal, hogy egy morálisan lepusztult és vállalhatatlan rendszerben dolgoznak. 

Úgy látja, a magyar oktatásban zajló diskurzus a ’60-as, ’70-es évek színvonalán történik, eltűntek az igazi gondolatok. Azok az áramlatok, fejlődések, amik az elmúlt 15 évben a nemzetközi oktatástudományban és a fejlett országok oktatási gyakorlatában történtek, nem is látszanak Magyarországon. „Úgy mentek el a fejünk felett rettenetes változások, hogy nem is érzékeltük őket” – hívta fel a figyelmet Radó Péter.

A műsorban beszélt arról, hogy a pedagógus pusztán tudásátadó szerepe mára megszűnt. 

„Olyan nincs, hogy a gyerekek fejébe tudást töltünk. A pedagógusnak nem az a dolga, hogy átadja a tudást, és legfőképpen nem az, hogy lexikális ismereteket tegyen hozzáférhetővé és emészthetővé. A pedagógusnak az a dolga, hogy értelmes tanulási élmények sokaságával vegye körbe a gyerekeket annak érdekében, hogy hatékonyan konstruálják a saját fejükben a készségeket és kompetenciákat” – mondta az oktatáskutató. 

A műsor kiemelten foglalkozott a mélyszegény vidékeken élő gyermekek iskoláztatásával, a magyar oktatásban hangsúlyozottan kimutatható szegregációval és a szociális szelekcióval. Radó Péter kijelentette, a kormányzatot nem érdekli a szegények sorsa. 

„Annyiban igen, hogy megvásárolja a szavazatukat. De mivel nyomorban tartja az ország lakosságának egy jelentős részét, a szavazatok megvásárlása nagyon olcsó. Nem kell havonta 50-60 ezer forintos családi pótlékot kifizetni az állami költségvetésből, ha 3000 forintért lehet venni annyi krumplit, amiből szavazatokat lehet vásárolni” – nyomatékosította a szakértő.

Radó Péter úgy látja, a magyar kormány az elmúlt 15 évben döbbenetes mértékben felerősítette a szociális szelekciót, aminek az lett a következménye, hogy a szegregáció is növekedett. 

„Mert a roma tanulók szegregációját a szociális szelekció fűti. Én már nagyon régóta közoktatási kasztrendszerről beszélek, és ezt hajlamosak az emberek túlzásnak tekinteni, pedig messze nem az. Ha nem lenne Kolumbia, akkor az egész Földön a legszelektívebb oktatási rendszer a magyar lenne” – hangsúlyozta. 

Műsorvezetői kérdésre, miszerint ha sem a tanulók, sem a tanárok, sem a szülők nem érzik jól magukat ebben az oktatási rendszerben, mit lehet tenni, Radó Péter felhívta a figyelmet az országban uralkodó közhangulatra. 

„Tágítsuk ki a kört. Ki érzi jól magát ebben az országban momentán? Ki az, aki úgy érzi, elfogadható színvonalon él, ki az, aki úgy érzi, hogy ha erre igénye van, elfogadható mértékű szabadság veszi körül? Ki az, aki úgy érzi, biztonságban van, de nem azért, mert megvédik a bevándorlóktól vagy megvédik Ukrajnától vagy megvédik Brüsszeltől, hanem azért, mert a saját állama nem fordul ellene és nem fosztja meg a lehetőségeitől és a jogaitól? Ez az egész rendszer nem arról szól, hogy mi jól érezzük magunkat benne. És nem tud másmilyen lenni az iskola, mint az az általános környezet, ami körülvesz minket. Ez egy elképesztő mértékben beszűkült, rosszkedvű és depressziós ország. És ami az iskolában történik, az is beszűkült, depressziós, rosszkedvű és minőségellenes. A közállapotok megváltoztatása nélkül nem nagyon tud másmilyen lenni az iskola, ennek pedig politikai előfeltételei vannak” 

– hívta fel a figyelmet az oktatáskutató.

Elmondta, ő már hosszú évek óta kongatja a vészharangot, próbálja felhívni a figyelmet a közoktatás romló helyzetére. 

„A 2010-es évek elején folyamatosan arról károgtam, hogy ebből nagyon nagy baj lesz. És olyan ’15-16 óta pedig folyamatosan arról károgok, hogy már nagyon nagy baj van. És az elmúlt 10 évben jöttek az újabb és újabb adatok és információk, amik arról szóltak, hogy megint sokkal nagyobb lett a baj. És most már lassan elfogynak a szavaim, amik arról szólnak, hogy hogyan is kellene károgni, hogy a körülöttem lévő emberek felfogják, hogy milyen rettenetes katasztrófa uralkodik ma az oktatási rendszerben. Hogy milyen döbbenetes hosszú távú következményei lesznek a következő 30-40 évben. Évtizedekig fog tartani, amíg kiheverjük azt, ami most történt a magyar közoktatásban” 

– nyomatékosította a szakértő. Megoldásként elmondta, első lépés az, hogy olyan kormányzatot nyerünk magunknak, amelyik fontosnak tartja, hogy elindítson egy olyan helyreállítási folyamatot, amelynek a végén a magyar közoktatás alapvető képességei helyreállnak. 

Forrás + videó