From: „Robert Szilard” <rszilard2@freemail.hu> To:
<tte@tte.hu> Sent:
Wednesday, September 18, 2002 11:17 AM Subject:
Kerdes
> Tisztelt
Címzett! > > Kérem továbbítsa levelemet
kompetens személyeknek > (természetesen amennyiben Ön
nem az). > > 24 éves apa vagyok. Némileg
zaklatottan, de tisztelettel > kérek választ arra
kérdésre, hogy miért nem tanultuk (mi a >
középiskolában) vagy miért nem tanulják ma a
gyerekeink > (ismerőseim, rokonaim idősebb gyerekei),
hogy Japán partjai > mentén is van egy piramis a tenger
alatt, ami legalább > tízezer éves. (És ha egy van,
nyilván lehet több is.) > > A képek,
melyeken a búvárok a piramis kövei mellett > úszkálnak a
lenti URL-re kattintva érhető el. A weblap egy >
búvárszolgáltató cég hivatalos honlapja, amely többek >
között a piramishoz is „leidegenvezeti” az ügyfelet. A >
szövegben olvasható, hogy 1985-ben fedezte fel
Kihachiro > Aratake. Tehát a középiskolában már tanulnom
kellett volna. > A képeket a szöveg alján a két
galériára kattintva lehet >
megtekinteni. > > http://www.toriitraining.com/Yonaguni/yonaguni.html > >
Várom válaszukat, tisztelettel: Róbert
Szilárd
Kedves Róbert Úr! Köszönjük, hogy
kérdésével egyesületünket tisztelte meg. Az
alábbiakban megkísérlem összefoglalni, hogy véleményem szerint
miért nem szerepelhet a tananyagban a yonaguni
„piramis”. 1. Mindenekelőtt az iskolai tananyag soha nem
fedheti le a történelem egészét. Sőt, amit az általános és
középiskolában történelemből tanítunk az annyira csak a jéghegy
csúcsa, hogy elkerülhetetlenül egészen fontos dolgok is
kimaradnak. Egy példa lehet Catal Hüyük, az egyik leggazdagabb
neolitikus lelőhely, egy város abból a korból, amikor egyéb
ismereteink szerint egyáltalán nem voltak városok. Igaz, Catal
Hüyükről sok tanár tanít is, de nem mindenki, hiszen egyik
tanterv sem írta elő soha a kötelező tanítását, így nagyon sok
fiatal nőhetett fel anélkül, hogy hallott volna róla. Az
ősi Jerikóról pedig, amelynek jelentősége vetekszik Catal
Hüyükével éppenséggel nem szokás tanítani. Egyszerűen nem fér
bele minden. (Az persze más kérdés, hogy mindig azt tanítjuk-e,
ami a legfontosabb. Erről érdemes vitatkozni.) 2. Mint Ön is
írja, a tenger alatti piramist 1985-ben fedezték fel. Az iskola
elkerülhetetlenül konzervatív intézmény. Egyszerűen nem újulhat meg
a tanítás olyan gyakorisággal, hogy minden új felfedezés
azonnal a tananyag részévé váljék. 3. Ennek a
„konzervativizmusnak” számos oka van, ezek közül egyet
azonban külön is ki kell emelni. Nagyon veszélyes lenne, ha
egy-egy felkapott hír rögtön a tankönyvek lapjaira kerülne.
Könnyen kiderülhet ugyanis, hogy a felfedezés valójában blöff, a
média játéka. De nemcsak a kifejezett csalástól kell tartani.
Sok felfedezésről, amely lázba hozza a világot, idővel kiderül,
hogy bár a tények igazak, a levont
következtetések elhamarkodottak voltak, és a felfedezésnek
valójában nincs is akkora jelentősége, mint eredetileg
gondoltuk. Ezek a kételyek szerintem jogosak lehetnek az Ön
által felhozott esetben is. 4. Magyarországon már jó ideje igen
nagy szabadságuk van a történelemtanároknak abban, hogy
pontosan mit is tanítanak. Teljesen elképzelhetőnek tartom,
hogy a tenger alatti piramisról némely történelemtanárok
tanítottak, miközben a többség nyilvánvalóan nem ezt tette.
Innen nézve egyedül az Ön egykori történelemtanára válaszolhatná
meg azt a kérdést, hogy Önök miért nem tanultak erről a
felfedezésől. A TTE nevében még egyszer megköszönöm megtisztelő
bizalmát. Knausz Imre alelnök,
TTE
Tisztelettel köszönöm gyors és lényegretörő
válaszát.
Knausz Imre <knauszi@freemail.hu>
írta: > 1. Mindenekelőtt az iskolai tananyag soha nem
fedheti le a történelem > egészét. Sőt, amit
az általános és középiskolában történelemből tanítunk
az > annyira csak a jéghegy csúcsa, hogy
elkerülhetetlenül egészen fontos dolgok > is
kimaradnak. Egy példa lehet Catal Hüyük, az egyik leggazdagabb
neolitikus > lelőhely, egy város abból a korból, amikor
egyéb ismereteink szerint > egyáltalán nem
voltak városok. Ez érthető és elfogadható számomra. Az azonban
nem, hogy még utalást sem tartalmaz a történelemkönyv ezekre a
„be nem férő” dolgokra. Igen, ne foglalkozzon feltétlenül
egy- egy fejezet külön az egyiptomi, külön a japán, külön a
kínai piramisokkal (merthogy azóta nem egy kínai piramist
találtam…), de ha még egy utalás sincs a lap alján vagy
hátul, akkor egyszerűen elhallgatjuk az információt és még
_lehetőséget_ sem adunk a nebulónak a fakultatív
ismeretszerzésre. Ez viszont már elfogadhatatlan
számomra.
Catal Hüyükről sem hallottam. Pedig pont
az ilyen leletek a _lefontosabbak_, mert éppen a tananyag, a
történelem alapinformációit változtatják meg, itt pl: már
akkor is voltak városok. És ha akkor már voltak városok
(legalábbis egy), akkor korábbra kell helyeznünk a civilizáció
megjelenését, az írás megjelenését. Ezek a legfontosabb,
legjelentősebb történelmi információk, és ezeket csak
_néhány_ történelemtanár említi meg… Nem lehetünk ilyen
lassúak, könyörgöm a gyerekek tanításáról van szó, arról,
hogy önmagáról milyen képet alkot: nem mindegy az önképem
szempontjából, hogy az őseim ötezer vagy ötvenezer éve
civilizáltak (a számokkal csak a kontrasztot kívánom
érzékeltetni), mert akkor én is több vagyok. És ez az, ami
MELLŐZENDŐ?! Elnézését kérem, de én mindig abban az
ismeretben éltem, amit a történelemórán tanítottak. Pl.
hogy az egyiptomi civilizáció elég sajátos volt, nehéz
beilleszteni a egyéb történelemi ismeretekbe, hiszen a
piramisépítést ma sem tudnánk megoldani. Erre most
_ugyanolyan_ piramisokat találok Japánban és Kínában. Akkor
mégis többről van szó, mint amit tanultam, akkor mégis
sokkal több minden történt a történelmünk folyamán, mint
amit gondoltam. És EZ MELLŐZENDŐ???!!! Nem, ez teljesen
felháborít.
> 2. Mint Ön is írja,
a tenger alatti piramist 1985-ben fedezték fel.
Az > iskola elkerülhetetlenül konzervatív intézmény.
Egyszerűen nem újulhat meg a > tanítás olyan
gyakorisággal, hogy minden új felfedezés azonnal a
tananyag > részévé váljék. Ez is érthető és
elfogadható számomra. Na de ennyire?! 17 év telt el, a kínai
piramisok körül pedig évszázadok óta földművesek élnek. Még a
17 éves lassúság sem elfogadható, hát még a több évszázados.
Még ha az mondjuk, hogy csak ötven éve lett volna lehetőségünk
_értesülni_ a kínai piramisokról, akkor is: 50 ÉV???!!!
Ennyire vagyunk konzervatívak, lassúak? Én nyugodt,
kiegyensúlyozott ember vagyok, de ilyen – nem is tudom
szavakkal jellemezni – konzervatívizmus láttán, mely az én és a
gyermekeim tájékoztatásának, műveltségének ROVÁSÁRA megy,
kicsit nehezebben tűrtőztetem magam. Természetesen tudom, hogy
Önnek nem posztja ezt „hallgatni”, de van némi köze hozzá
és nyilván némi beleszólása is. Legalább ahhoz, hogy egy
apuka erősen felháborodott azon, hogy ő és a gyermekei és a
környezetének gyermekei elől ÉPPEN A LEGFONTOSABB
információkat hallgatják el konzervatívizmusra hivatkozva.
(És mivel beléptünk az Internet felgyorsult világába,
elkerülhetetlenül egyre több apa fog felháborodni, mégha
nem is jut eszébe éppen Önöknek ezt levélben jelezni.)
Lássa át kérem annak a pszichológiai és szociológiai
jelentőségét, hogy a gyerek értesülhetne arról, hogy ősei
valaha többek voltak, többre voltak képesek mint kortársai.
És pont ezeket tartjuk mellőzendőnek?! Látható már az Ön
számára is, hogy micsoda kulturális hajtóerőt jelentenének
ezek az ismeretek, ha a történelemtanárok gondos
pedagógiával, ilyen célzattal vezetnék fel ezeket a
mellőzött tényeket?! „Akkor szeretnék én is legalább több
lenni, mint ami vagyok, szeretnék én is legalább annyi
lenni, mint az őseim voltak.” Akkor talán nem a diszkóba
menne füvet szívni, hanem _érezné_, _értené_ azt, hogy
milyen – szó szerint – dicsőség is a tanulás lehetősége.
Érzi Ön ennek a súlyát és a
jelentőségét?
> 3. Ennek a
„konzervativizmusnak” számos oka van, ezek közül egyet
azonban > külön is ki kell emelni. Nagyon veszélyes
lenne, ha egy- egy felkapott hír > rögtön a
tankönyvek lapjaira kerülne. Könnyen kiderülhet ugyanis, hogy
a > felfedezés valójában blöff, a média játéka. De
nemcsak a kifejezett > csalástól kell tartani.
Sok felfedezésről, amely lázba hozza a
világot, > idővel kiderül, hogy bár a tények igazak, a
levont következtetések > elhamarkodottak
voltak, és a felfedezésnek valójában nincs is
akkora > jelentősége, mint eredetileg
gondoltuk. Ez az óvatosság természetesen érthető és magam
tökéletesen indokoltnak tartom. Jól is néznénk ki, ha
néhány „ufóészlelés” után elkezdenénk tanítani az iskolában
társadalomismeret órán, hogy vannak földönkívüliek és azok
idelátogatnak hozzánk. AZONBAN ezek a piramisok évtizedek
óta (a japán is már 17 éve) ismert. Ennyi idő alatt a
megfelelő apparátus kivizsgálhatta volna és ki is kellett
volna vizsgálnia, és megállapíthatta volna, hogy blöff-e
vagy sem. Én magam 3D-grafikus vagyok és tökéletesen
tisztában vagyok a jelenlegi hamisítási lehetőségekkel. A
képeken semmilyen csalásra utaló jel nincsen, a kövek pedig
láthatóan nem pár éve kerültek oda (még ha feltételezzük
is, hogy tudunk ma már ilyen szerkezetet építeni), látható
a tengervíz évezredes hatása. A kínai piramisok esetében
hasonló a helyzet. Ugyan föld fedi őket (némelyiket művelik
is), azonban ha a föld alatt nem kőépítmény van, akkor az
esőzések már a felismerhetetlenségig torzították volna,
akárhány éve is építétték őket újkori
csalók.
Pénz nem lehet gond. Ez marketing kérdése.
Ha egy TTE megkeres egy kereskedelmi tévécsatornát azzal,
hogy pénzeljen egy expedíciót, vetődnének rá. Beszereznék az
ellenőrző információkat és bekampányolnák, a
reklámbevételekből pedig a költségek többszöröse jön össze,
nem beszélve arról, ha eladják más társaságoknak az
anyagot, tessék bemarketingezni. Ma már a biznic világát
éljük, bátran meg lehet ezt
lovagolni.
> Ezek a kételyek szerintem
jogosak > lehetnek az Ön által felhozott esetben
is. Mint látja, számomra ez kevés. 17 év telt el, ideje lenne
már túllépni a feltételes
módon.
> A TTE nevében még egyszer
megköszönöm megtisztelő bizalmát. > Knausz
Imre > alelnök, TTE Én pedig újra az elnézését
kérem, amiért felháborodásomat Önre zúdítottam. De bizonyára
világos az Ön számára is, hogy valahol el kezdeni a
reformációt, hogy ne legyünk annyira konzervatívak, hogy éppen
a legfontosobb gyerek- és normál pszichológiai tényezőket
hallgassuk el a nebulók