A közösségi médiával és a sok kütyüvel ma könnyebb lenne megszervezni a 48-as forradalmat, ugyanakkor nehezebb lenne meghallani Petőfiék mondanivalóját a kommunikációs zajban. A technológiai eszközök mindhárom magyar forradalomban fontos szerepet játszottak. (Fábián Tamás, [origo])

Az 1848-49-es forradalom volt az első olyan megmozdulás, amelynek során a kardokon, puskákon és ágyúkon kívül a technika is számottevő szerepet kapott. A Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nevével fémjelzett nyomda az első modern értelemben vett nagy teljesítményű nyomdaipari vállalkozás volt Budapesten. Magyarországon itt készítettek először színes nyomatot 1833-ban. Az üzem eredetileg a Landerer családé volt, Heckenast 1840-ben társult be, egy évvel később pedig már itt adták ki a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlapot.

A nyomda – részben akarata ellenére – a forradalom egyik központjává vált, amikor Petőfi és a forradalmi ifjúság március idusának reggelén elfoglalta, és a cenzor engedélye nélkül rengeteg példányban kinyomtatta ott a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. Március 15-én Landerer a nyomdában volt, Heckenast azonban előző este értesült Petőfiék tervéről és nem ment be munkahelyére, azóta sem tudni, hogy miért. Az üzem egyébként számtalan névváltozás, államosítás, privatizálás és tulajdonosváltás után még ma is működik, jelenleg Franklin Nyomda és Kiadó Kft. néven.

Lenin már távírón keresztül üzent

1918. október 30-án tört ki az őszirózsás forradalom, amikor Magyarország kilépett az Osztrák-Magyar Monarchiából, és államformája először alakult köztársasággá. Az eseménysorozatban nem volt Landererék nyomdájához hasonlóan emlékezetes szerephez jutó technológiai eszköz, bár a nyomtatás szerepe még ekkor is fontos volt.

A cenzúrát semmibe véve október 26-án jelent meg a budapesti lapokban az a Jászi Oszkár által fogalmazott politikai kiáltvány, amely hírét vitte a készülő eseményeknek. A forradalom szerveződését ezen kívül a röplapok jutották el a tömegekhez, viszont szimbólumszerepével talán a legfontosabb közvetítő médiumnak a sapkára tűzött őszirózsa számított.

A forradalmi napok lecsengése után üzenet érkezett Moszkvából. Nem levélen, nem futárral, nem is katonai rádión, hanem távírón keresztül, amely akkoriban még korántsem volt a mindennapok része. Az üzenet Lenintől jött, aki arra hívta fel a magyar népi kormány figyelmét, hogy számoljanak le a burzsoáziával és a bankárokkal. Lenin tanácsát azonban sehol sem tették közzé, ezért két héttel később az orosz forradalmi szocialisták végül repülőgépekről szórták a röpiratokat, hogy a szovjet vezető üzenete biztosan eljusson az emberekhez.

Harc a rádióért

1956-ra az újság mellett tömegmédiummá vált a rádió. Az október végi események során a Kossuth Rádió kulcsszerepet töltött be: 22-én este a Budapesti Műszaki Egyetemen tartott diákgyűlés után a hallgatók be akarták olvasni a közösen elfogadott 16 pontjukat, azonban ezt megtiltotta a rádió vezetősége.

Egy nappal később Gerő Ernő rádióbeszéde viszont akkora felháborodást keltett, hogy több tízezres tömeg ment a rádió épületéhez, ahol a katonák könnygázzal és fizikai erőszakkal sem tudták feltartóztatni a tiltakozókat. Az intézmény vezetősége a kedélyek lecsillapítása érdekében végül a tüntetők rendelkezésére bocsátott egy felvevőkocsit, hogy azon keresztül beolvashassák követeléseiket

Hamar kiderült azonban, hogy mindez átverés volt és a beszédet nem közölték le élő adásban. Ezt követően fegyveres konfliktus vette kezdetét, ami a forradalom kitörését jelentette: a forradalmárok elfoglalták a rádió épületét, de már nem tudtak adásba kerülni, mert a kormányzó párt lekapcsolta őket az országos szórást biztosító adótoronyról, a Kossuth Rádió működését pedig áthelyezte a Parlamentbe, ahol egészen 1957 áprilisáig működött.

Az 56-os események során nemcsak a Kossuth Rádiónak, hanem a tiltólistás Szabad Európa Rádiónak (SZER) is fontos szerep jutott, bár tevékenységét ma is sokan kritizálják. Az Egyesült Államokból működtetett Magyar Osztály emigrált munkatársai ugyanis sokszor nagyon hézagos ismeretekkel rendelkeztek az aktuális itthoni helyzetről, szubjektív véleményeket közöltek és harcra szólítottak fel az egyenlőtlen fegyveres harcok során, amivel egyes vélemények szerint sokak értelmetlen halált okozták. A forradalom leverése után amerikai-európai kivizsgálás indult a Szabad Európa ötvenhatos szereplését illetően, de nem lett eredménye.

Írógépek nyomában a titkosrendőrség

Az 56-os forradalom leverése után az ellenállás olyannyira nem ért véget, hogy egy új mediális csatorna nyílt meg a szamizdatok, vagyis az illegálisan forgalomba hozott és terjesztett politikai témájú kiadványok formájában. Ezeket kezdetben hagyományos vagy akár házi készítésű írógépekkel sokszorosították, később pedig  stencilgépekre álltak át, bár ezeket még a nyolcvanas években is nagyon nehéz volt beszerezni. A bőröndnyi méretű berendezések a szövegek gyors sokszorosítását tették lehetővé: speciális papírba vágott betűket lehetett hengerek tekerésével további lapokra nyomtatni.

A hatalom minden erejével az ilyen kiadványok visszaszorítása ellen volt, ezért a titkosrendőrség írásmintákat vett az írógépekről, hogy egy-egy lefülelt szamizdatról rögtön kiderüljön, honnan származik. Az élelmes szamizdatosok ezért sokszor a határon túlról csempészték be az író- és stencilgépeket.

Egyszerűbb sokszorosító módszer volt a képzőművészettől átvett Rámka-technika. Ez a szitanyomáshoz hasonló elven működött, és csupán egy keretre volt hozzá szükség, amelybe sűrű, centiméterenként hatvan szálat is tartalmazó szövetet feszítettek. A szöveget vagy fényre megszilárduló festékanyaggal, vagy stencilpapír segítségével lehetett felvinni a szitára. A nyomtatás kézi erővel történt, minden laphoz rá kellett nyomni a rámkát a papírra. Egy 80-90 oldalas szamizdat kiadvány létrehozása így óriási munka volt.

Facebookkal is nehéz dolga lenne Petőfinek

Az elmúlt évtizedek technológiai robbanásainak köszönhetően ma már sokkal több technológiai eszköz állítható a forradalmak szolgálatába, mint korábban. Ezzel együtt Petőfinek ma nehezebb dolga lenne – mondta Sándor Szabolcs, a Karmamedia nevű médiaügynökség alapítója az [origo]-nak. A szakember szerint bár divatos állítás, hogy Facebookkal és a közösségi médiával ma könnyebb lenne forradalmat szervezni, de ha nincs meg a kellő társadalmi elégedetlenség, akkor ezek a technikai feltételek mit sem érnek. Sándor Szabolcs példaként hozta fel az Occupy Wall Street mozgalmat, ahol minden kütyü ellenére sem történt semmi, valamint az arab tavaszt, amely a Facebooknak és Twitternek is köszönhette sikerét.

Ha ma ő lenne Petőfi, Sándor nem a forradalom koordinálására, hanem előkészítésére használná az új technológiákat: „A mindenki zsebében ott lapuló mobiltelefonnal kiváló képeket, videókat lehet csinálni a hatalmi önkényről, a közösségi médiahálózatok, videómegosztók, fotómegosztók segítségével pedig ezek gyorsan elterjeszthetők. Ezután jöhet a Tizenkét pont rajongói oldal a Facebookon, Facebook eventek, és így tovább. A dolgom ugyanakkor nehezebb is lenne, mint 1848-ban volt: az óriási kommunikációs zajban tényleg csak a valódi társadalmi támogatottsággal bíró kezdeményezések terjednek hatékonyan” – mondta a szakember.