Diákjaink motiválására, az érdeklődés felkeltésére, elmélyítésére jó eszköz lehet a családtörténet iskolai alkalmazása. Miklósi László ennek a lehetőségeit mutatja be korcsoportonként.

Párhuzamos családtörténetek: Családtörténet az iskolában (pdf)

Részlet a cikkből:

[…]

Amennyiben azonos témát, témákat adunk diákjainknak, mind a 8., mind a 12. évfolyamon lehetőség nyílik a történetek összehasonlítására. Tanulságos az azonos és a különböző elemeket összegyűjteni. Jó alkalmat adnak erre a 20. század egyes kiélezett, drámai helyzetei, fordulópontjai (1944/45, 1956, 1989).

Biztassuk arra tanítványainkat, hogy kérdezzenek utána: az ő családjuk miként élte meg az adott eseményt, időszakot. Biztos, hogy 1944/45-ről nem hallunk két, teljesen azonos eseménysort. Ahhoz, hogy tanítványaink elmeséljék a történeteket, olyan légkör szükséges, amelyben ők és családjuk is bizonyosak lehetnek abban, hogy nem élünk vissza a hallott, esetenként kényes, bizalmas információkkal. Ugyanakkor többéves eredményes együttműködés után is lehetséges, hogy diákunk nem hoz történetet, mivel családja nem tud vagy nem akar ebben közreműködni. Ilyenkor figyeljünk arra, hogy ez ne okozzon a tanítványunk számára rossz érzést, s tegyük lehetővé, hogy ismerősét, szomszédját is megkérdezhesse.

Az iskola helye, szociokulturális környezete jelentősen meghatározza, milyen jellemző történetekre számíthatunk. Egy fővárostól távoli, kisvárosi iskolában kevéssé valószínű, hogy az ostrom pincében töltött heteiről vagy a gettóból, illetve a koncentrációs táborból való felszabadulás élményéről halljunk. Ugyanakkor bizonyára megismerhetjük majd a front átvonulásának napjait, az utolsó tehén elhajtásának történetét, a nők megerőszakolását, a málenkij robotra hajtást. S persze egy belvárosi vagy rózsadombi iskolában előfordulhat, hogy igen esetlegesen ismerjük meg a fővárostól távoli vidékek tipikus történeteit. Amennyiben fontos, jellegzetes történetek nem hangzanak el, a tanár adjon forrásokat azokkal kapcsolatban, illetve mondjon el néhányat.

Az interjúk alapanyagnak tekintendők, amit diákjaink meghatározott szempontok alapján dolgoznak föl. Amennyiben több, hosszabb (pl. életút-) interjú áll rendelkezésre, külön projektben foglalkozhatunk a feldolgozással. Ezek formája sokféle lehet (pl. prezentáció, honlap, nyomtatott kiadvány, kiállítás stb.). Az interjúk esetében figyelmet kell fordítani a személyiségi és adatvédelmi jogok betartására is (pl. előzetesen engedélyt kell kérni az interjúalanytól a kép- vagy hangfelvétel készítésére, illetve az adott felhasználásra).
Ha a „kényes” témák (pl. Trianon, holokauszt, 1944/45, 1956, rendszerváltás) megbeszélésére lehetőséget biztosítunk, alapvető feladatunknak teszünk eleget. Tanítványaink számára világossá válik: nincsenek tabu témák, személyek, események. Bármely kérdés föltehető s (megfelelő módon, szakmai felelősséggel) megvitatható. Mindezzel, ha csekély mértékben is, de elősegíthetjük a társadalmi elhallgatás erózióját, a kérdések majdani társadalmi megbeszélését is.

Ez a megközelítés nem új. Napjainkban csupán „újra” felfedezzük, hiszen a legősibb időktől kezdve meséltek családi történeteket minden kultúrában. A családtörténeteket nem csupán az oktatásban használják. Sikerrel alkalmazzák ezt a „modern” nézőpontot a világ számos pontján a múzeumok is.

[…]