A Google
információs egyeduralma, interfészjellege a hétköznapokban
gyakorlatilag azt jelenti, hogy amit a kereső megtalál, az létezik, amit
nem talál meg, az nem létezik. (Forrás: Index)

[…]

A baj azzal van, hogy az irdatlan
információtömeg és az effektív monopólium miatt a Google kezében
mérhetetlen hatalom összpontosul, akkora hatalom, ami nemcsak az
amerikai elnök megválasztását képes befolyásolni, de nagy múltú cégeket
tehet tönkre akár véletlenül is, sőt akármekkora közhely, örökre
megváltoztathatja a világról alkotott
képünket.

Vicces kis példa a napokból a gazdasági
hatásra: a United Airlines részvényeinek értékesítését fel kellett
függeszteni [18], mert a Google News-ban véletlenül megjelent egy
2002-es hír a légitársaság csődjéről. A Google hírszolgáltatása
automatikusan listázza a cég által megbízhatónak ítélt hírforrások
anyagait, a Google szerint tehát az eredeti hír közlője, a Chicago
Tribune volt a hibás, a Tribune szerint a Google, de mindegy is: a
United részvényei 76 százalékot zuhantak, mire az egész kiderült.

Ez persze csak apró ballépés; Chris Anderson, a
techvilágban véleményformáló Wired magazin főszerkesztője viszont
júniusi vezércikkében [19] egyenesen az elméleti tudás, sőt a tudományos
módszerek halálát jósolja a Google és társai által dominált
petabájt-korban. „A Google alapfilozófiája, hogy fogalmunk sincs, miért
jobb ez a weboldal, mint a másik” – írja Anderson. „Ha a bejövő linkek
statisztikája azt mutatja, nekünk az már
jó.”

Anderson szerint ebben a korban az adatokat
(minél több adatot, lehetőleg az összes adatot) kell először is
matematikai módszerekkel megvizsgálni, és elég őket azután kontextusba
helyezni. „Kidobhatjuk az összes emberi viselkedést leíró elméletet, a
nyelvészettől a szociológiáig. Elfelejthetjük a taxonómiát, az
ontológiát és a pszichológiát. Ki tudja, miért viselkednek az emberek
úgy, ahogy? A fontos, hogy viselkednek, és mi ezt példátlan hűséggel
tudjuk követni, mérni. Ha elég adat áll rendelkezésre, a számok magukért
beszélnek.”

[…]