Robet
Capa, Henri Cartier-Bresson, Marc Riboud és Erich Lessing munkái keddtől
május 18-ig láthatóak a bécsi Westlicht galériában. A világhírű Magnum
1956-as anyaga a Rákosi-rendszer Magyarországát is bemutatja. (Forrás:
Index)

Ötven évig egy innsbrucki
pincében pihent és csak egy költözésnek köszönhetően került napvilágra a
világhírű Magnum fotóügynökség 1956-as kiállításának anyaga, amely
keddtől május 18-ig látható a bécsi Westlicht galériában.

A fotók, amelyek között többek
között Robet Capa, Henri Cartier-Bresson, Marc Riboud és Erich Lessing
munkái láthatók, eredetileg Az idő arca című tárlat részei voltak. Most
Magnum’s First néven került a közönség elé. Christoph Schaden
művészettörténész szerint a „fotós humanizmus e dokumentumai” főleg
művészettörténeti értékük miatt érdekesek: „kulturális kísérlet volt egy
felszabadult világlátásra a második világháború utáni Ausztriában.” A
öt évtizeddel ezelőtti kiállítás összeállítói, akinek kilétére a
kutatások ellenére egyelőre nem derült fény, szándékosan kihagyták a
háborús felvételeket, ugyanakkor sorozat látható a Mahátma Gandhi
vezette indiai erőszakmentes mozgalomról, valamint az 1950-es évek
gondtalan bécsi gyermekeiről. Külön érdekesség Jean Marquis
magyarországi riportja, amelyet még az 1956-os forradalom előtt
készített, és amely Schaden szerint „a fotográfia bátor áttörése volt a
vasfüggöny túloldalára”.

Valamennyi,
A4-es formátumban megőrzött fekete-fehér felvétel tökéletes állapotban
volt,amikor az innsbrucki francia intézet munkatársai költözés közben
megtalálták azokat az épület pincéjében. Ez volt az egyik első nagy
vándorkiállítása az 1947-ben Capa, Cartier-Bresson és David Seymour
által alapított fotóügynökségnek: annak idején öt osztrák városban,
valamint Kölnben mutatták be a képeket 1956 őszén, mielőtt visszatértek
volna Innsbruckba. Az egyik ládában egyébként pontos leírások voltak a
képek konzerválásának eszközeiről.

„Ha ma kellene kiválasztanom tíz képet abból a
sorozatból, más szempontok szerint válogatnék. Az egészben nem a képek
minősége a legszórakoztatóbb, nem is az, hogy egy pincében találták meg
őket, hanem az, ahogyan 50 évvel ezelőtt nyolc fotós a maga korát
látta” – nyilatkozta a ma 85 éves Lessing, aki később az
1956-os magyarországi eseményekről készült fotóival, valamint Herbert
von Karajan karmester portréival vált világhírűvé. Lessing szerint a mai
korról aligha lehet majd ilyen „égből pottyant ajándékot” találni,
mivel a digitális fényképezés korában a fotósok rendszerint azonnal
törlik a gép memóriából a fel nem használt képeket, így félő, hogy az
utókor megfelelő dokumentáció híján marad.