Az OktpolCafé blogot az oktatásügy két neves szakértője – vagy ahogyan önmagukat meghatározzák: Radó Péter oktatáspolitikai elemző és Setényi János oktatáskutató – indította 2010. áprilisában. A szerzők hiányt pótolnak: szakmai kontextusban mutatják azt, amit többnyire csak a napi politika összefüggésrendszerében szoktunk látni.

Magyarországon sajnos úgy alakult, hogy a vélemények, beállítódások határozzák meg nemcsak az oktatásról szóló közbeszédet, hanem sokszor az oktatáspolitikai döntéseket is. Mintha az akarat (jóakarat) az oktatásügyben helyettesíthetné a szakmai megfontolásokat. Az OktpolCafé vállalta azt, amivel a magyar oktatáskutatás, -irányítás adós maradt: nem technokrata módjára oktatja ki a publikumot, hanem lépésenként ismerteti az oktatási rendszer működésének mechanizmusait, a lehetséges oktatáspolitikai döntések mögötti megfontolásokat.

A blog követi az aktuális oktatáspolitikai fejleményeket is (természetellenes is lenne, ha nem tenné), de ebben is alapvetően a szakmai, szakpolitikai vonatkozásokra koncentrál. A szigorú szakmai megközelítés elejét veszi annak, hogy pártos szócsatává váljon az oktatásról szóló beszélgetés. Ennél többet is tesz, a figyelmet a döntések okaira és következményeire, a célokra, törvényszerűségekre, a nemzetközi összefüggésekre és a gyakori buktatókra irányítja. És kísérletet tesz arra, hogy ezeket a blog műfajához mérten árnyaltan ismertesse. Az OktpolCafé féléves működése alatt az egyik legfontosabb magyar nyelvű oktatáspolitikai tudástárrá lépett elő. (Aktuális: Vajon mennyit tudunk a lengyel csodáról? … Pedig kellene.)

Az OktpolCafé tartalmához igazodnak a hozzászólások is: a blog szellemében szintén szakmai érveket, ellenérveket próbálnak felhozni. Ilyen egyszerű, mondhatnánk; de az igazsághoz tartozik, hogy a hozzászólók nagyrészt maguk is az oktatáskutatás vagy az oktatáspolitika művelői.

Az OktpolCafé méltó lenne a mostaninál szélesebb körű figyelemre. Kötelező olvasmány.